Gondviselés éve – Új pasztorális időszak kezdődik a szatmári egyházmegyében

„Nem feledhetjük a 2004-es évet, egyházmegyénk alapításának 200. jubileumát. Ünnepségsorozataink megkoronázása a 2000-ben, boldog emlékű Reizer Pál püspök által meghirdetett egyházmegyei zsinat lezárása volt. Hogy a zsinati munka előkészítésének és lezárásának lendületét megtartsuk, mindjárt a következő advent első vasárnapjával elindítottuk a pasztorális tervek sorozatát. Egy tízéves lelkipásztori tervet dolgoztunk ki, talán még sokan emlékszünk rá, az első öt év témája elmerülni Istenben, és a következő öt év felbukkanni a felebaráti szolgálatban – ahogyan Paul Zulehner osztrák teológus professzor ezt annak idején javasolta. A pasztorális iroda munkaközössége folyamatosan impulzusokat és kidolgozott témákat biztosított a programokba bekapcsolódni vágyóknak. Az első tíz év hamar eltelt, s amit megtapasztaltunk belőle, az volt, hogy a világunk sokkal gyorsabban változik, és bizony elég nehéz egy tíz évvel azelőtti koncepció alapján választ adni az újabb és újabb kihívásokra. Ezért a következő két kidolgozott pasztorális tervünk már csak két-két évre szorítkozott, az önátadás és a Krisztus-közösség éveire” – idézte fel Schönberger Jenő püspök az egyházmegyei zsinatot követő munkáról.

Az ezt követő kegyelem éve elnevezésű időszakban különös hangsúlyt kaptak a hitmélyítő találkozók, amelyeket a következőkben is folytatni szeretnének. A következő három évben az isteni Gondviselésről elmélkedik az egyházmegye. „Az új lelkipásztori tervünk bejelentése rendkívüli módon történik az idén. Nem tarthattuk meg a lelkipásztori napot, mely méltó bezárása lehetett volna a kegyelem évének és meghirdetése az új tematikus időszaknak, melyet az isteni Gondviselésnek szentelünk... A 2020 advent első vasárnapjával induló gondviselés éve lelkipásztori terve tulajdonképpen »nevet és arcot« ad a gondviselésbe vetett hitünknek. Bemutatja, megmagyarázza és ezáltal tudatosítja, hogy a Szentháromság egy Isten hányféleképpen és milyen kreatívan van jelen mindannyiunk életében.

A hároméves ciklus tartalmi íve: a gondviselő Isten egyszeri és folyamatos teremtése által akarja az embert. Es nemcsak megteremtette, teremti, hanem élteti és megtartja. Az emberért pedig akarja a közösség – mint család, nemzet, társadalom és Egyház – életét.

Az év mottója: Isten tenyerén. A gondviselés éve szimbóluma, amellyel a plakátokon, naptárban, gyertyamatricán találkozhatunk, azt a dinamikus egységet és belső harmóniát hivatott ábrázolni, ami a teremtés és gondviselés ontológiai egységéből, Isten örök szeretetéből forrásozik. Isten szeretete gyöngéd finomsággal öleli át a teremtett világot. Ezt jelképezi a kéz, ami Isten hozzánk lehajló szeretetének és létben tartó jóságának a jelképeként tartja egységben az egész kompozíciót.

Isten tenyerén – ahogy a mottó is jelzi – hordozza a saját képére és hasonlatosságára teremtett embert, aki életével, munkájával, imádságával ad hálát Istennek a teremtett világ szépségéért, gazdagságáért. Erre utalnak az imádságra, hálaadásra emelt kezek.

A remény színe, a zöld is megjelenik a plakáton, mely nemcsak a látható világot szimbolizálja, hanem az örök életet is. Hiszen Isten nemcsak létbe szólítja, megtartja, élteti az embert, hanem örök élettel szeretné megajándékozni. Krisztus azért lett emberré, és azért vállalta az emberi lét sebezhetőségét és törékenységét, hogy megajándékozzon minket Isten gyermekeinek szabadságával, és helyet készítsen az Atya örök országában mindazok számára, akik úgy éltek itt a földön, hogy hittek Őbenne.

A teremtés, a gondviselés és az örök élet ugyanannak a szentháromságos isteni szeretetnek a megnyilvánulásai, melynek valóságát szívünkbe fogadva, már itt és most megtapasztalhatjuk a mennyei boldogság előízét. Ebben szeretne segíteni bennünket az előttünk álló gondviselés éve.”

Körlevelében Schönberger Jenő püspök bátorítja a híveket: „Szent II. János Pál pápa ezzel a biztató felszólítással kezdte pápaságát: Testvéreim, ne féljetek! Ő, aki megtapasztalta a II. világháború borzalmait, az ezt követő kommunizmus istentelenségét, embertelenségét és igazságtalanságait, rátalált a személyes Istenre, és egy életre elkötelezte magát neki, mint pap, püspök, majd pápa. A szent pápa biztatása ma is nagyon aktuális. Tele vagyunk félelemmel, bizonytalansággal, aggodalommal. Szerintem nagyon is itt az ideje, hogy föltekintsünk a gondviselő Istenre, és szembesüljünk Egyházunk tanításával, amit az isteni Gondviselésről tanít.

Hisszük, hogy Isten, aki megteremtette a világot és benne mindent, a maga tökéletes tervét valósítja meg folytonosan, amikor fenntartja, oltalmazza és kormányozza. Ezt a tevékenységét nevezzük isteni Gondviselésnek. Az ő akarata mindig megvalósul, csak az a kérdés, hogy mi – értelmes teremtményei – akarunk-e belesimulni, részesei lenni ennek a nagy műnek. Velünk vagy nélkülünk valósul meg a teremtés célja, vagyis Isten dicsősége és az emberek örök boldogsága. Isten mindennek, a fontos és jelentéktelen dolgoknak is kijelölte a helyét, feladatát. Terve a legapróbb részletekre is kiterjed, belekalkulálta a kölcsönhatásokat és összefüggéseket, a természettörvényeket, sőt az ember szabadságát is. Ez minden művészet csúcsa. (…)

Számunkra nagy vigasztalás a Gondviselésbe vetett hit. Hisszük, hogy egy bennünket szerető és minket üdvözíteni akaró Isten áll mellettünk. Kiválasztott minket és nagyszerű célt adott, szép, értékes életet szánt és tervezett nekünk, végül pedig az örök életet. Ő irányítja a történelmet és a mi életünket. De nemcsak irányítja, hanem oltalmazza és segíti is. Ne féljünk hát, hanem bízzunk a kegyelmével mindig mellettünk álló Istenben!”

Az új, az isteni Gondviselés gondolatkörére épített tematikus időszak 2023 adventjéig tart a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében.

A pasztorális időszakról szóló bővebb ismertető ITT olvasható.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír