Görögkatolikus papszentelést ünnepeltek Abaújszántón

Egyedülálló, hogy 1834 óta szinte változatlan formában maradtak fönn az abaújszántói görögkatolikus templom ikonosztázionján látható képek, amelyeket Miklósy József festett. Egy újabb, egyháztörténeti eseménynek lett tanúja a több mint kétszáz éve épült templom: most először szenteltek áldozópapot falai között.

„Aki parancsaimat befogadja és megtartja azokat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom neki magamat” (Jn 14, 21). Orosz Atanáz püspök a szentelési liturgián felolvasott evangéliumi szakaszról és annak folytatásáról elmélkedett.

Az utolsó vacsorán Júdás Tádé értetlenkedett ezek hallatán: „Uram, hogy van az, hogy nekünk akarod magad kinyilatkoztatni, és nem a világnak?” Mintha a globalista misszió racionálisabb tervét várta volna. Jézus azonban előző ígéretét megerősítve ezt mondta neki: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, és Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és szállást készítünk magunknak nála” (Jn 14, 23).

„Ez a mi Urunk, Jézus Krisztus akarata, aki csöndesen cselekszik, aki úgy jött e világra Isten egyszülött Fiaként, hogy sem a nagy tudósok, sem a világ hatalmasai nem vettek tudomást róla. Aki lélektől lélekig, szívtől szívig küldte az Ő örömhírét, és ma is azt akarja, hogy egyes hívők, egyes tanítványok szívében lakva tudja továbbadni ezt a személyes örömhírt, amelyet itt, ma is ünneplünk. Ennek az örömhírnek, az isteni kegyelem szívben lakásának lesz letéteményese György testvérünk, aki most pappá szentelődni készül, és a mi Urunk, Jézus Krisztus ígérte értelmében tudomásul veszi, hogy papi életének csak az biztosíthat sikert, hogyha folyamatosan kapcsolatban marad az élő Istennel, a Szentháromság Egy Istennel. Minden földi kommunikáció csak másodlagos ehhez képest.”

Ezen a mai napon a mennybemenetel tropárját énekelve mindannyian szívből örvendezünk: „Fölemelkedtél dicsőségben Krisztus Istenünk, és örömet szereztél tanítványaidnak.” A szentelési liturgia örömét csak fokozza az, hogy Jézus Krisztus ilyen személyes módon hívja meg övéit, és személyesen adja át örömhírét. Nem e világ módján, hanem az Istentől kitervelt módon – tette hozzá a püspök.

„Amikor Dudás György testvérünk szentelésére készültem, eszembe jutottak Szent Pál apostol Timóteushoz intézett szavai, amelyben megemlékezik hűséges fia, valamint nagyanyjának és anyjának hitéről (2Tim 1,3-4) – tette hozzá a püspök. – Úgy gondolom, hogy a mai szentelés mögött is ott áll az az őszinte hit, amely már a nagyszülők és a szülők életében is folyamatosan ott volt. Később Szent Pál hozzáteszi, hogy »gyermekkorod óta ismered a Szent Írásokat, amelyek a Krisztus Jézusban való hit révén üdvösségre szolgáló bölcsességet adhatnak neked. Minden Istentől sugalmazott írás hasznos a tanításra, az intésre, a feddésre, az igazságosság oktatására, hogy Isten embere tökéletes és minden jótettre kész legyen« (2Tim 3,13-17). Igen, innen forrásozik a mai szentelésnek a kegyelme, az az isteni kegyelem, amely a Szentháromság bennünk lakását jelenti, Jézus Krisztus imént hallott szavai értelmében.

A lelkipásztornak nem csak valamiféle juhnyáj legeltetéséről kell gondoskodnia, hanem arról, hogy az élő emberek egészségesek maradjanak. Nem csak testben, hanem lélekben is.

A papnak is orvosnak kell lennie, nemcsak a papnénak (ahogy ez a jelen kis családban adottság), és nagy bölcsességgel kell az emberekhez fordulnia. „Pásztorként, orvosként, tanítóként szeretném, ha az oltárnál folytatnád azt a szolgálatot, amelyet édesapád évtizedek óta folytat, és amelyben mindannyian újabb segítségre szorulunk" – tette hozzá a főpásztor.

„Hogyan is valósul meg Jézusnak a mai evangéliumban elhangozott szava: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek? Erre is Aranyszájú Szent János hívja föl a figyelmünket: a pap közvetítőként Jézus szavait fölelevenítve, az örök áldozat emlékét eleveníti föl, Jézus áldozatát teszi jelenvalóvá. Képviselő szerepében mondja el az átváltoztatás krisztusi szavait. Ma nem is csak egy szűkebb család, egy kisváros, hanem mondhatnám, a világ üdvösségéért mutatja be ezt az áldozatot. »Békesség mindnyájatoknak« kifejezéssel adja áldását, hogy az a béke, amelyre a világnak szüksége van, Jézus Krisztustól áradhasson ki kivétel nélkül mindenkire. Ezen a mai Szent Liturgián erre a nagy áldásra várunk."

„Ősi szokásunk szerint a szentelés közben az új ruhadarabok és az oltárnál használt eszközök átadáskor a püspök rákérdez a jelen levő papságnál és a híveknél is, hogy méltónak tartják-e a jelöltet erre a nagy kegyelemre, Jézus Krisztus áldozatának bemutatására. Imádkozzunk érte, hogy a Szentlélek kegyelme által méltó legyen erre, és a Szentháromság egy Isten lakjon szívében, lelkében, hogy ezáltal a csöndesen cselekvő Isten sokakat elérjen, megmentsen és üdvözítsen.”

Az áldozópapi szolgálatot vállalva Dudás György az egykor Abaújszolnokon és Selyeben szolgált nagyapa és az édesapa nyomdokaiba lépett, ahogyan erre utalt Orosz Atanáz püspök is a homíliában. Az ünnepi liturgián az édesapa mellett a rokonságában álló más paptestvérek, a környező településeken szolgálatot tevő lelkipásztorok, tanulmányi elöljárók is együtt szolgáltak.

Az újszentelt a miskolci székesegyházban szolgál majd segédlelkészként, folytatva hittanári működését is.

Dudás Györggyel a szentelés előtt készült interjú ITT olvasható.

Az ünnepről szóló bővebb beszámoló ITT olvasható.

Szöveg: Varga-Juhász Bernadett

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír