Gutheil Jenő kanonok, író, tanár, levéltáros – Érsekségi ékességek (62.)

Gutheil Jenő 1887-ben született Kaposváron. Teológiai tanulmányait Veszprémben kezdte, majd főpásztora, Hornig Károly javaslatára a budapesti Pázmáneumban folytatta. 1910-ben szentelték pappá. Káplánként szolgált, majd 1913–14-ben kaposvári gimnáziumi tanár volt. 1914-ben telepedett le Veszprémben. 1915 és 1937 között szemináriumi tanárként, majd – kanonokká történő kinevezését követően – káptalani levéltárosként tevékenykedett. Veszprémben halt meg 1963-ban. Kaposváron, a családi sírboltban helyezték nyugalomra.

2009-ben a Veszprém város és az érsekség emléktáblát állított tiszteletére a Tűztorony tövében található Pantheonban. A porcelánból készült portrét Tamás Ákos, a Herendi Porcelánmanufaktúra iparművésze készítette.

Gutheil Jenő Veszprémbe kerülésétől kezdve foglalkoztatta a város múltja. A kommün bukása után korabeli feljegyzéseit rendezte sajtó alá A kommunisták uralma Veszprémben (1920) című munkájában, ami miatt az 1950-es évektől nemkívánatos személy lett a városban.

A két világháború között több tanulmánya is megjelent a városról, például A veszprémi Margit-romok és a Szent Margit-Egyház. Helyrajzi adatok Veszprém középkori történetéhez (1929); Veszprém, Szent Imre városa (1930); Mátyás korának veszprémi emlékei (1940). Utóbbiban Vetési Albert püspököt és tevékenységét bemutatva, írott források alapján rekonstruálta a középkori káptalan tagjai, illetve a püspök által bírt területek eloszlását a városban, megemlítve a tulajdonviszonyok kontinuitását, ami felveti maguknak az épületeknek a részleges fennmaradását is.

A középkori történelem iránti figyelme kiterjedt annak épített örökségére is. Az 1938-as kettős szent évet bonyolító városi bizottságban szorgalmazta a Veszprémben láthatóan fennmaradt Árpád-kori templomok és kolostorok romjainak, így a Szent Katalin domonkos kolostor, a Szent Miklós-templom és a veszprémvölgyi kolostor romjainak rendezését.

A várbeli Szent György-kápolna létezéséről, a 14. században káptalanteremként való használatáról, a székesegyház északi oldalán való elhelyezkedésről, középkori gazdagon festett alakjáról, benne a Vetési Albert püspök által állítatott oltárról és sírjáról írott forrásokból – részben az egyházi levéltárban őrzött oklevelekből – lehetett tudni. 1957-ben indult meg a kápolna régészeti kutatása. E munkákról és a feltárt maradványok bemutatásáról szóló beszámolónak társszerzője volt. (A veszprémi Szent György egyház és konzerválása. In: Műemlékvédelmi Szemle 1960/4.)

Veszprém város Árpád-kori okleveleinek feldolgozásán 1948-tól dolgozott. A terjedelme miatt két kötetre osztott munka Árpád-kori részét 1953-ban fejezte be, és a forrásokra támaszkodva várostörténeti tanulmányt írt, melynek kéziratát 1960-ban zárta le. Míg azonban a tanulmánykötetet Az Árpád-kori Veszprém címmel 1977-ben a Veszprém Megyei Levéltár megjelentette, addig az okmánytár kiadására – többszöri próbálkozás ellenére – ekkor még nem került sor.

A Gutheil Jenő által összeállított forráskiadvány közel 250 oklevél teljes szövegét tartalmazza. Valamennyi oklevél a város történetében meghatározó szerepet betöltő egyházi intézmények, a püspökség és a káptalan levéltárában maradt fenn. Bekerültek a kötetbe mindazok az 1002–1523 között kelt oklevelek, amelyek közvetve vagy áttételesen Veszprém város középkori történetéhez nyújtanak információt a kutatók számára. Az okmánytárat 2007-ben a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár A veszprémi egyházmegye múltjából sorozat 18. köteteként adta ki.

A Gutheil Jenő által megkezdett munka szerves folytatásaként már az 1970-es években kezdett dolgozni Érszegi Géza és Solymosi László az okmánytár kiegészítésén, mind a város területét, mind a kiadott oklevelek őrzési helyét tekintve. A pótkötet csak 2010-ben, az egyháztörténeti sorozat 20. tagjaként jelenhetett meg.

E két kötet a mai napig kiindulópontja a város történelmével, topográfiájával foglalkozó érdeklődőknek, kutatóknak.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír