Otthontanulás, új lehetőségek – Gyakorlati jótanácsok Milán atyától a családok számára

A gyerekek talán örülnek, hogy nem kell iskolába menni, de minden csoda három napig tart, utána rájövünk, hogy ez bizony drasztikus változást eredményez a mindennapi életben. A családoknak önerőből kell választ adni arra, hogy mi történik a nap 24 órájában. Nem lehet elküldeni a gyereket a nagyszülőkhöz, nem vezeti le az energiáit az edzésekkel, nem megy közösségbe, nincs program.

Erre a helyzetre reflektálva szeretnék néhány gondolatot a figyelmükbe ajánlani:

– A struktúra nélküli időt a gyerek, és sokszor a felnőtt sem tudja értelmesen kitölteni. Sok embernek most több ideje lesz, de ha nem használjuk fel jól, akkor az unalom, a kezünk közül kifolyó idő romboló lehet. Gyűjtsük össze azt, hogy házon belül mire nem jut idő a hétköznapokban, és most foglalkozzunk ezekkel is.

– A családok működjenek „akciócsoportként”, hozzanak szabályokat az idő beosztására, mindenkinek legyen feladata a háztartásban – lehetőleg valakivel együtt, mert a közös tevékenységnek is van öröme; legyen idő testmozgásra, legyen meghatározva és szigorúan betartva a gépezésre szánt idő, illesszük be a napirendbe a közös társasjátékot.

– Hallgassunk tudatosan zenét, ami érzelmi háztartásunkra is jótékonyan hat, nézzünk együtt filmet, amit kövessen beszélgetés!

– Remélhetőleg az iskolák, a kormányzat, a tananyagok fejlesztői gondoskodnak arról, hogy legyen tanulmányi feladat az iskolás gyermekek számára. Tudatosítsuk a gyermekekben, hogy bár a tanóra és a számonkérés számukra teher, mégis segítség a tanulásban. Hirtelen minden iskolás olyan lett, mint egy levelező tagozatos egyetemista, és nem könnyű így haladni.

Határozzuk meg a tanulási időt, természetesen a megfelelő szünetekkel, és a szülők igyekezzenek odafigyelni, hogy a gyermekek beküldendő feladatai valóban készüljenek el.

– Lehetőség ez az időszak arra, hogy a szülő a saját tevékenységébe is jobban bevonja a gyerekeket. Játékosan, együttműködésbe vonva taníthatók háztartási ismeretekre, ház körüli vagy kerti munkákra, javításokra.

– Beszélgessünk arról, hogy „vihar előtti csend” van. A vírus okozta betegségnek lappangási ideje van. Valószínűleg jóval többen hordozzák és terjesztik a vírust, mint ahány embernek már tünetei vannak. Ezért kell visszafogott életet élni: kerülni a tömeget, az utazást, a csoportos összejöveteleket. Nem tudjuk, kinek a köhögése fertőz. Lehet, hogy mi nem vagyunk veszélyeztetett korcsoport. De a szüleink azok. A mellettünk élő idős szomszéd, a gyerekeink idős tanárai, az egészségügyben végkimerülésig dolgozó orvos és nővér azok lesznek. És a fiatalabbak sem kaptak írásos ígéretet arról, hogy nem lesz szükségük kórházi kezelésre. A lemondásokat fogjuk fel nagyböjti önmegtartóztatásként.

– Fordítsunk kiemelt figyelmet a személyes és háztartási higiéniára. Levegőbe, kézbe ne köhögjünk, tüsszentsünk, zsebkendőt tegyünk az arcunk elé. Közös tálból csak evőeszközzel vegyünk, ami nem ér a szánkhoz. Kilincseket, és azokat a gyakran használt tárgyakat, amit többen is kézbe vesznek, naponta többször tisztítsuk. Gyakori kézmosás mellett is ügyeljünk arra, hogy arcunkhoz, szánkhoz, orrunkhoz csak tiszta kézzel nyúljunk.

– Nagyjából évszázadonként van nagy járvány. 1918–19-ben a spanyolnátha, a középkorban a pestisjárványok, most a koronavírus van terítéken. Vegyük komolyan a megelőzést, de ne essünk pánikba. Járványok idején erőre kap az imádság. Ez a fő dolog! Most ennek van itt az ideje. Mindennap tudatosan szánjunk az eddigieken felül valamennyi időt az imádságra!

„Szárnyad oltalmában keresek védelmet, amíg a veszedelem el nem vonul.”  (Zsolt, 2b)

Forrás: Ferences Rendtartomány

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír