Gyémántmisét és templombúcsút ünnepeltek Pusztadoboson

A szentbeszédet Bereczkei Miklós mondta, melyből az alábbiakban részletek olvashatók.

Örvend a szívünk, hiszen e templom és az itt élők égi patrónusát, Nepomuki Szent János áldozópap, vértanút ünnepeljük. Hívő őseink és a templomot építő Hám János szatmári püspök Krisztushoz minden körülmények között ragaszkodó, hős lelkű papot választottak e templom védőszentjének. A legtöbb róla készült ábrázoláson papi öltözékben láthatjuk, amint Krisztus keresztjét tartja a kezében. Tudjuk róla, hogy életének odaadásáért minden körülmények között rendületlenül ragaszkodott az Úrhoz.

Számunkra is üzeni, hogy ma, a harmadik évezred elején is Jézus Krisztus az út, az igazság, és az élet. Biztosak lehetünk benne, hogy Krisztusban soha senkinek nem kellett, és a jövőben sem kell csalatkoznia. Szent János itt, a mi oltárképünkön ujját a szája elé helyezi, emlékezésünkbe idézi, hogy megvan az ideje a szólásnak és megvan az ideje a hallgatásnak is. Kérjük közbenjárását a falu papjára, híveire, a társadalmi élet felelős vezetőire.

Kedves testvérek! Mindezek nyomában további szent hálaadással telik meg a szívünk Fülöp Sándor nyugalmazott plébános, érdemes esperes, címzetes apát gyémántmiséjének az ünnepén. Ma szeretett paptestvérünkkel együtt, túláradó hálával léptünk az Úr oltárához. Szent Pál Korintusiaknak írt első levelében olvashatjuk az ő vallomását, amelyet ő maga is elmondhatna ezen az áldott ünnepen: „Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok.” Az ismert alázatosságából tovább imádkozhatja Pál apostol szavait: Isten rám árasztott kegyelme nem marad bennem hatástalan. Fülöp Sándor atya egy olyan ember, akit elbűvölt az Isten. S ő hagyta, hogy az Úr megérintse, magával ragadja.

Amikor 1980-ban Pusztadobosra került, mi hamar megsejtettük, hogy ő Isten embere, Isten ügyét viszi tovább a lelkek megszenteléséért és megmentéséért mindenre kész tüzes lélekkel. Számomra, aki 45 esztendeje ismerem őt, szavával, de mindenekelőtt életével üzent és üzen ma is. Fülöp Sándor krisztuscentrikus papja az élő Istennek. Tekintetét, gondolatait, egész emberségét betölti az élő Krisztus. 

„Ahová tettél, ott szolgállak.” Megtapasztalhatta, amiről Krisztus szólt: hamar talált itt a faluban és a környező filiális településeken is testvéreket, nővéreket, az idősekben Isten papját szerető és tisztelő, segítő anyákat és atyákat. Ő is hamarosan testvérré lett. Nemcsak a templomban voltak együtt, de a mindennapi élet örvendezéseinek és mélységeinek is részese volt. A családi ünnepeken – keresztelések, esküvők –, és más alkalmakkor is mindig szívesen hívták és látták őt. Örült az örvendezőkkel. 

Nem kell sokat szólnom afelől, hogy imádságban élenjáró papot kapott Pusztadobos. Mindnyájan tudjuk, hogy az imádságban eltöltött idő olyan a pap, de a hitében kiteljesedni vágyó hívő életében is, mint egy csatorna. Átárad rajta az Isten kegyelme, hogy aztán majd túlcsordulva elérkezhessen a hívek felé. Hála legyen minden közös imádságért!

Kedves testvérek! Május 22-én gyémántmisés paptestvérünk betölti 85. évét. Szerintem maga sem gondolta, hogy a sok-sok betegséget, műtétet követően az Úr Isten még hosszú időre megőrzi. S különösképpen, hogy 60 évet is kaphat Istentől az ő áldott papjaként. Ma mindnyájan megtapasztaljuk, hogy itt a templomban az egymást szerető szívek közelségében az atyai ház felé haladva összeér az ég és a föld.

A szentmise után Pindzsu István görögkatolikus atya az ünneplő gyémántmisés Fülöp Sándort köszöntötte. Majd az egyházközségek képviselői, a görögkatolikus egyházközség képviselői, barátok, régi „munkatársak” fejezték ki köszönetüket és adták át hálaajándékaikat. A lelki feltöltődés után a templomkertben mindenkit agapéra vártak a házigazda hívek.

A beszámoló teljes egészében ITT olvasható.

Szöveg: Tóth Zsuzsanna

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír