Gyengülő testtel, óriási lelkierővel – Fabiny Tamás evangélikus püspök Ferenc pápa látogatásáról

– Mely eseményeken vett részt a pápalátogatás három napján?

– Végigkövettem a programot, de személyesen a nyitóalkalmon, a Sándor-palota előtt Ferenc pápa érkezésekor, a Karmelita kolostorban tartott beszédénél, majd a Kossuth téri zárószentmisén lehettem jelen. Ezekre kaptam meghívót. Szeretettel és tisztelettel, ugyanakkor egy kis kritikával jegyzem meg: sokunkat csalódásként ért, hogy most nem volt idő, lehetőség egy ökumenikus találkozóra. Főleg azután, hogy 2021 szeptemberében Ferenc pápának az eucharisztikus kongresszushoz kapcsolódó rövid látogatásába is belefért negyven-negyvenöt perc a protestánsokkal és a zsidó felekezettel. Megértem, hogy sok egyébre kellett figyelniük a szervezőknek, de jó lett volna ezen a téren is a kontinuitás, hiszen ennek is üzenete van.

– Melyik beszéd, buzdítás, gondolat fogta meg most a leginkább?

– Erős volt a Lánchíd-metafora, ami másfél évvel ezelőtt is elhangzott már Budapesten, de ez a „kép” most még további árnyalatokkal gazdagodott. Az „összetartozás-érzésbe” Ferenc pápa belevette a „láncszemeket”, a többi felekezetet is. Szó szerint azt mondta:

„Magyarország »hídépítő« lehet, kihasználva sajátos ökumenikus jellegét: itt különböző felekezetek élnek egymás mellett, ellentétek nélkül

– emlékszem az összejövetelre, melyen együtt voltam velük másfél évvel ezelőtt –, tisztelettudóan, építő szellemben együttműködve.” Szent István intelmeinek beemelése a beszédbe, a nyitottság és a befogadás említése – amelyre a Kossuth téren bemutatott szentmisén az ajtó metaforával is visszatért – ugyancsak fontos üzenet volt számomra. Talán harmadik momentumként azt a közvetítésben látott, sokakat megragadó pillanatot emelném ki, amikor a Szent István-bazilikába érkező Ferenc pápa megállt a kerekesszékbe kényszerült Kardos Mihály atyánál, akivel röviden szót váltott, megfogta és megcsókolta a kezét.

Megrendítő, szép és beszédes volt egymás mellett látni a két kerekesszékes embert, a fehér és a fekete ruhás lelkipásztort.

– Köztudott, hogy kezdettől szimpatizál a Szentatya irányvonalával, törekvéseivel. A 2016-ban megjelent Ferenc pápa útján című interjúkötetben részleteket érintően beszélhettünk erről. Időközben változott, módosult a katolikus egyházfőről alkotott képe?

– Az ökumenikus vonatkozásokra már utaltam. Amikor az interjúkötet készült, ez a vonal talán még nem volt annyira határozott, mint később. A Lutheránus Világszövetség alelnökeként 2016 végén találkozhattam Ferenc pápával, így személyesen is meggyőződhettem arról, mennyire elkötelezett az ökumené irányában is. A másik dolog „sajnos” a korral függ össze.

Ugyan gyengül a teste, de a lelkiereje óriási. Hihetetlen benső tartásról tanúskodik, ahogy járás, mozgás közben legyőzi a fizikai fájdalmait.

Így sajátos összefüggésbe került az is, amikor Jézus és az „ostya” törékenységéről beszélt.

– Ferenc pápa személyét többször szóba hozta már a Kossuth Rádió hajnalonta elhangzó Napi ima című néhány perces vallási, lelkiségi programjában is. Evangélikus egyházi vezetőként leginkább tehát az ökumené szempontjából értékeli a katolikus egyházfőt?

– Persze ez nagyon fontos, de én elsősorban az „Egyház megjelenítését” látom benne, az ökumenétől függetlenül. Ha a Katolikus Egyház lelkileg, odaadásban, felebaráti szeretetben erősödik, az minden felekezetre, az egész országra pozitívan hat.

Az igazán lényegi kérdések, feladatok közé tartozik az evangelizáció, az egyházak identitásának megtalálása, a társadalmi szerepvállalás…

És ha mindez még ökumenikus elköteleződéssel is együtt jár, az mindannyiunk számára előremutató és építő.

Szerző: Pallós Tamás

Fotó: Merényi Zita (nyitókép, archív), Lambert Attila, Zuggó Zsolt

Magyar Kurír