Gyermekek gyászfeldolgozását segítő képzést tartottak Munkácson hitoktatók számára

A képzésen, amely elméleti és gyakorlati részből állt, 13 hitoktató vett részt a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye különböző plébániáiról. Az egyházmegye Kateketikai Irodája és az azt vezető Rohozsán József állandó diakónus által szervezett programon Zsabej Edit fordításának köszönhetően vehettek részt a magyar nyelvet nem beszélő hitoktatók.

Az első napon a résztvevők áttekintették a gyermekgyász témáját és annak okait, valamint elmélyítették ismereteiket a veszteség megéléséről a különböző életkorú gyermekek esetében (a csecsemőkortól a serdülőkorig).

A következő napon mindenki bekapcsolódott a gyakorlati részbe. Részletesebben beszéltek a támogató csoportokról és azok megszervezéséről; szót ejtettek a találkozók tartalmairól.

A képzés rendkívül érdekes, intenzív és kreatív volt, és a nehéz téma ellenére kellemes, barátságos és őszinte légkör uralkodott.

Íme néhány visszajelzés maguktól a résztvevőktől.

„Ez a képzés elsősorban abban segített, hogy megértsem a felnőttek és a gyermekek gyász- és veszteségmegélése közötti különbségeket – mondta Andrij. – Értékes volt számunkra megismerni, hogyan élik meg a különböző életkorú gyermekek a veszteségeket, hogyan reagálnak erre, és milyen lehetőségek vannak a felnőttek általi támogatásra. Fontos volt hallani, hogy a gyász megélése teljesen normális, és nem szükséges mesterségesen elhatárolódni tőle. A gyakorlati, kreatív feladatok segítettek abban, hogy elgondolkodjunk saját életünkről, veszteségeinkről, és ezáltal a segítség fontosságáról a gyermekek számára. A képzés érdekes, gyakorlatorientált és különösen aktuális a háború idején, amikor nagyon sok veszteség éri az embereket.”

Viktória így nyilatkozott: „Ezt a képzést mindenkinek el kellene végeznie, aki gyászol. A veszteség egy olyan hatalmas űr, amelyet munkával, más emberekkel, szenvedélyekkel próbálsz kitölteni. Mégis hiányzik valami, és magányosnak érzed magad. A gyászolás során szükség van arra, hogy kisírd magad, gyenge, dühös, összetört légy. Váratlanul rám tört a gyász. Ma, a temetőben sírva, tisztán éreztem, hogy ezt 13 évvel ezelőtt kellett volna megtennem, de sajnos akkor senki nem tudta, hogyan, és én sem. Ezért nem kérem, hanem felhívom mindenki figyelmét: segítsétek a képzés meghirdetését, mert a veszteség fájdalmát az idő nem gyógyítja. Köszönöm Istennek, Évának, minden szervezőnek, hogy itt lehettem és lehetőséget kaptam arra, hogy segíthessek másoknak. Az Úr oltalmazzon benneteket, és segítsen szolgálatotokban.”

„Őszinte köszönetemet szeretném kifejezni a gyermekek gyászfeldolgozását segítő képzésért. Számomra ez rendkívül értékes és mély tapasztalat volt – mondta Olja. – Az anyagot érthetően, strukturáltan és a veszteség témája iránti nagy tisztelettel adták át. Különösen értékes volt, hogy nemcsak elméleti tudást adott, hanem gyakorlati eszközöket is a gyászoló gyermekekkel való foglalkozáshoz. Jobban megértettem a veszteség megélésének életkori sajátosságait, a gyermekek reakcióit és a traumamentes támogatás lehetőségeit. Szeretném külön kiemelni a biztonságos és támogató légkört a foglalkozások során – ez nagyon fontos az ilyen érzékeny témáknál. Mindenkinek ajánlom ezt a képzést, aki gyermekekkel foglalkozik, vagy szülő. Segít abban, hogy ne féljünk a veszteség témájától, és arra tanít, hogyan figyelmesen és szeretettel legyünk jelen.”

A rövid, de tartalmas képzés során a hitoktatók a gyakorlatban tanulták meg, hogyan segíthetnek a gyermekeknek érzéseik kifejezésében a kreatív tevékenységek, játékok segítségével, amelyek lehetővé teszik, hogy részletesebben beszélgessenek arról, mit érez a gyermek.

Popovics Diana nővér, a Jézus Kongregáció tagja így fogalmazott: „Köszönöm Évának, Editnek és Józsefnek ezt a lehetőséget. Nagyon jó volt hallgatni az előadásokat. Még soha nem voltam olyan képzésen, ahol egyetlen előadás alatt sem unatkoztam. Nagyon érdekes volt. Itt megértettem, hogy a tanulás lehet érdekes és vidám, és ezáltal jobban megérthetem a gyermekeket és segíthetek nekik. Különösen fontos volt önmagam mélyebb megismerése és a felismerés, mennyire mély lehet a veszteség megélése.”

Valóban sok szükségletünk van és fontos, hogy tudjuk használni azokat az eszközöket, amelyek rendelkezésünkre állnak ehhez. „Számomra talán a legfontosabb, a legértékesebb az volt, hogy újra átélhettem és feldolgozhattam azt a veszteséget, amelyről évekig hallgattam – mondta el Vaszilenko Katerina nővér a Turja-Remetén szolgáló Mária Nővérek Kongregációjából. – Most már azon gondolkodom, hogyan fogom ezt a tudást felhasználni a gyermekeknek tartott foglalkozások során. Vannak szükségleteink, vannak eszközeink, és Isten áldjon meg mindnyájunkat bőségesen szolgálatunkban.”

A megszerzett tudást a hitoktatók szolgálatuk során alkalmazni fogják Ungváron, Turja-Remetén, Szerednyén, Munkácson, Klacsanón és Kljucsarkiban.

Eredeti szöveg: Vaszilenko Katerina CM nővér

Forrás: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

Fotó: Rohozsán József

Magyar Kurír