Gyertek, nézzétek meg! – A nagyváradi egyházmegye papjai és szerzetesei zarándokoltak Szentjobbra

A Pray-kódex naptára szerint Szent László király 1084. május 30-án Szentjobbon talált rá Szent István ereklyéjére, és az ő tiszteletére bencés monostort alapított a településen.

Prédikációjában a megyéspüspök köszönetet mondott paptestvéreinek és a szerzeteseknek, hogy vállalták a zarándoklatot, és kifejezte köszönetét a nehéz járványhelyzetben tanúsított kitartásukért a szolgálatban.

Böcskei László ezután arról az evangéliumi szakaszról elmélkedett, amelyben Keresztelő Szent János tisztázza: nem ő a Messiás, amikor pedig elérkezett a kellő pillanat, megmutatta Jézust: én kicsi vagyok, de Ő az, aki megváltoztatja életeteket – hangsúlyozta a szónok, Keresztelő János szavaira utalva.

Az apostolok meghívásáról is szó esik az evangéliumban: amikor megismerik Jézust, hozzá szegődnek, ismeretlenül követni kezdik. Amikor Jézus észreveszi őket, megkérdezi: Mit akartok, miért követtek? Azok így feleltek: Rabbi, azaz Mester, hol laksz? Jöjjetek, nézzétek meg – válaszolta Jézus (Jn 1,39). Hivatásuk mélységéről tanúskodnak ezek a szavak.

Fontos, hogy meghalljuk Jézus válaszát: Jöjjetek, nézzétek meg.

Amikor megismertük hivatásunkat és elfogadtuk azt, megtaláltuk a Mestert, de a fenti kérdés és válasz állandóan jelen van az életünkben.

Az utóbbi hónapokban talán gyakrabban előjött a kérdés: Mester, hol laksz? Hol vagy ilyen próbatételek között, Mester?

Hol keressünk? Hol találunk meg? Ha ezt kérdezzük, az nem az elbizonytalanodásnak a jele. Jön a válasz is, ha eléggé nyitottak vagyunk. Indulj el mindennap, ha kell, és nézd meg, hol lakik a Mester! Van-e bennünk elég lelkesedés elindulni ma is, felkutatni, hol van Ő embertársaink életében? Fontos, hogy átjárja életünket ez a keresés és a találkozás. Ez teheti vonzóvá a mi életünket és jelenlétünket az emberek előtt.

Megkísérthet az a gondolat, hogy kevesen vagyunk, és egyre kevesebben – tette hozzá a főpásztor. De vajon teszünk-e eleget azért, hogy életünkkel vonzóvá tegyük a hitet, hogy másokat is meghívjunk: jöjjetek, és nézzétek meg? A mi hivatásunk kialakulásában is voltak példaképek. Mi tudunk-e áldozatvállalásunk, egyenességünk által példát mutatni? Az Ő útján járunk-e, vagy a magunk útját keressük? Tudatosítanom kell, hogy amikor pap vagy szerzetes lettem, nem a magam útját akartam járni, hanem az Úrét.

Jézus felolvas a zsinagógában, majd összetekeri a tekercset, és tanítani kezd. Minden szem rászegeződik. Nekünk is az Ő útján kell járnunk, hogy minden szem ránk szegeződjön, hogy az általunk közvetített isteni üzenetre mindenki figyeljen fel.

Ma zarándokok vagyunk, de ne feledjük, hogy nemcsak ma, hanem egész éltünkben, ami nem az ismeretlenbe, a semmibe, hanem a célhoz vezet. Ez nem csak a mi célunk, másokat is vezetnünk kell, segítenünk célba jutni.

Jöjjetek! – ez a megszokottból való kiemelő meghívás, amely elindítja az átalakulást az életünkben. Sokszor vigyáznunk kell hivatásunkra, gondozni, ápolni kell azt, de ne felejtsük el, hogy Jézus már kimondta a meghívást, és megbízott, hogy szolgálatunkkal – mint Péter – „szikla” legyünk a közösségekben, az emberek életében, akiket ránk bíz.

Amikor útra kel az ember, vannak dolgok, amikre külön odafigyel. Nekünk megvan-e a csomagunkban mindaz, amire szükségünk van, hogy célba érjünk? Nincsen-e benne olyan, ami megakadályoz a haladásban? Ugyanakkor gondoljunk arra is, hogy a zarándoklat folyamán van előremenetel, de van pihenés is, amikor meg kell pihenni, vizet kell inni, ki kell nyújtózni, hogy aztán új lendülettel tovább tudjunk haladni. A papi, szerzetesi életemben van-e ilyen idő, a töltekezés ideje? Néha az aktivitás megakadályoz abban, hogy elcsendesedjünk és megnézzük, hogy hol lakik az Úr. Fontos, hogy legyenek is ilyen töltekezési időszakok az úton.

János evangéliumában (1,45) elhangzik a kérdés: Jöhet-e valami jó Názáretből? Mi is kérdezhetjük: Jöhet-e valami jó Nagyváradról, Szentjobbról, Diószegről…? Igen, jöhet, ha bele tudunk helyezkedni Isten tervébe, ha munkatársai akarunk lenni. Nem szabad engednünk a mai kor kihívásainak, a szorongásnak, félelemnek. Jöhet jó közösségeinkből általunk is, ha Isten vonzásába helyezzük magunkat – buzdított Böcskei László megyéspüspök.

A szentmise után a különböző pasztorális területeken tevékenykedő munkatársak bemutatták az ez évre kidolgozott lelkipásztori tervet és javaslatokat. A cél az, hogy a Szentatya által meghirdetett Amoris laetitia-családévben, valamint a Szent József-évben az elmúlt esztendőben elmaradt közösségteremtést felerősítsék, valamint a két tematikus év lelkiségét terjesszék az egyházmegye hívei körében.

A főpásztor átadott a plébánosoknak egy-egy imaszándékos dobozt is, hogy azt a plébániatemplomokban a Szent József-szobor vagy -kép közelébe elhelyezzék, és így gyűjtsék a hívek imaszándékait, amelyeket decemberben, az év lezárásakor a nagyváradi székesegyházban Szent József pártfogásába ajánlanak.

Forrás és fotó: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye 

Magyar Kurír