Győr és Pozsony – Két négyszáz éve alapított jezsuita kollégium

A négyszáz éve alapított pozsonyi és győri jezsuita kollégiumok lelkipásztori, missziós és oktatási központként játszottak kulcsszerepet a Jézus Társasága magyarországi terjeszkedésében. Pozsony szerepe a város politikai súlya miatt volt döntő: a helyi jezsuiták a királyság tekintélyes arisztokrata családjaival tarthatták a kapcsolatot, akik közül sokakat a 17. század első felében vagy derekán áttérítettek a katolikus hitre. Győr pedig a hódoltság felé irányuló jezsuita missziók központja lett, hozzá tartozott a komáromi, a veszprémi, az andocsi, az eszéki és a pécsi misszió.

A jezsuiták óvatosan vetették meg a lábukat a 17. század eleji Magyarországon. Száz év telt el a mohácsi csatavesztés óta, eközben az ország és a katolikus egyház hatalmas kataklizmán ment keresztül. A három részre szakadt királyság a Bécs központú osztrák jezsuita provinciához tartozott annak 1563. évi megalapítása óta.

Jezsuiták már a 16. században is érkeztek Erdélybe, Alsó- és Felső-Magyarország (a mai Nyugat- és Kelet-Szlovákia) területére, de tartós megtelepedésükre egészen 1615-ig kellett várni. Ekkor alapította újra Forgách Ferenc esztergomi érsek a nagyszombati kollégiumot, amely mellett hamarosan több száz fős gimnázium működött, és 1635-től a jezsuita Pázmány Péter esztergomi érsek alapításával kétkarú egyetem is létrejött. Pázmánynak szívügye volt, hogy az országban megteremtse a romokban heverő katolikus egyház újjáéledésének alapjait. Ehhez saját rendjére, a jezsuitákra támaszkodott, akik ekkor már világszerte egységes tanulmányi rendszerrel (Ratio Studiorum, 1599), valamint jelentős missziós és lelkipásztori tapasztalattal rendelkeztek.

Idén négyszáz éve, 1626-ban két kulcsfontosságú alapítás is történt Nyugat-Magyarországon. Pozsonyban, az ország világi igazgatási központjában, az országgyűlések székhelyén, ebben az evangélikus többségű szabad királyi városban maga Pázmány alapított jezsuita rendházat és gimnáziumot. Az érsek 1626. szeptember 11-én kelt oklevelében ötvenezer rajnai forintos alapítvánnyal vetette meg a kollégium alapját. A papok a Szent Márton-plébániatemplom szomszédságában kaptak épületeket rendházuk és iskolájuk részére. A Káptalan utca elején ma is álló kollégiumépület egy évtized alatt készült el, de már 1627-ben megkezdték az oktatást két osztályban 46 diákkal, ami 1632-re már öt osztályra gyarapodott. Az 1650-es években már hét osztályban évente mintegy háromszáz diákot tanítottak, az akkori gyakorlat szerint csak fiúkat. Az oktatás mellett főként hitszónokokként és térítőkként tevékenykedtek: a Szent Márton-plébániatemplomban és a klarissza templomban prédikáltak németül és szlovákul, de állandó magyar hitszónokuk is volt. A felekezetileg és nyelvileg vegyes város hitéletét a diákok és a felnőtt városi, polgári lakosság részére szervezett vallásos társulataikkal is szolgálták. Mire a jezsuita generális, Muzio Vitelleschi hivatalosan is elismerte a pozsonyi rendházat mint kollégiumot, a helyi páterek már három kongregációt is szerveztek: kettőt a város német és magyar nyelvű felnőtt hívei, egyet pedig a gimnáziumi diákság számára.

A pozsonyi alapítással párhuzamosan zajlott a jezsuiták letelepedése Győrben, Pázmány ifjabb, a katolikus megújulás iránt elkötelezett püspöktársának, Dallos Miklósnak köszönhetően. A végvárrá alakult püspöki székhely mészáros-marhatőzsér családjának szülöttje 1626-tól tért vissza a városba annak püspökeként. Első dolga volt II. Ferdinánd király gyóntatója, a jezsuita Wilhelm Lamormaini segítségével helyet és éves jövedelmet találni az új kollégium részére. Ez Győrben nehezebb volt, mint Pozsonyban. A katonaság jelenléte miatt eleve hatalmát és tekintélyét vesztett székeskáptalan nagyon nehezen engedett át saját városrészében, a piactéren néhány polgárházat az új rendház és iskola céljára. De ezzel a korabeli Magyarországon egyedülálló lehetőség kínálkozott: korábbi egyházi előzmény nélkül építtette fel a rend az 1640-es évektől a város szívében gyönyörű, új, barokk Szent Ignác-templomát, annak nyugati oldalán a hatalmas rendházzal (ez a mai győri bencés perjelség), keleti oldalán pedig az emeletes gimnáziumépülettel (ez ma már nem áll). Az alapítás kulcsfigurája a jezsuiták közül a nagyszombati egyetem majdani első rektora, Dobronoki György volt.

A gimnázium 1627. november 1-jén kezdte meg működését két osztállyal, és 1630-ra bővült ötosztályossá. Diákjainak száma ekkoriban és a következő években három-négyszáz körül ingadozott. Az iskola a 17. században sok tanulót fogadott az oszmánok által elfoglalt és fenyegetett hódoltságból, a Balaton környékéről és Dél-Dunántúlról, továbbá Horvát-Szlavónországból is. Az atyák Győrben is megszervezték vallásos társulataikat: 1634-re már egy magyar és egy német városi kongregáció szolgálta a felnőtt híveket, és egy társulat a diákságot. A jezsuiták itt is alkalmazkodtak a város nyelvi viszonyaihoz – az erődben sok német katona állomásozott –, így kezdettől fogva németül és magyarul prédikáltak és gyóntattak kápolnájukban, és a székesegyházban is prédikáltak magyarul. Emellett a menekült, helyben letelepedett horvátok részére is biztosítottak anyanyelvű lelkipásztori ellátást. Mindkét jezsuita közösség elsődleges feladatának tartotta a katolikus hit terjesztését, a protestáns – evangélikus és református – lakosság áttérítését és esetenként akár az iszlám foglyok megkeresztelését is. A gimnáziumi oktatásba széles társadalmi rétegek kapcsolódtak be, a jezsuita iskolák a papi és szerzetesi hivatások ébresztésében is kulcsszerepet játszottak.

Forrás: Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya

Fotó: Pásztor Péter, Siptár Dániel

Magyar Kurír