Bököny határában „kápolnaházukból” egy-egy ikon tekint a települést elhagyó útonlevőkre. Ünnepélyes megáldásukra január 26-án került sor. Az eseményen Szokira János parókus köszöntötte a jelenlévőket, a főpásztort, a híveket, Papp Csaba bökönyi polgármestert és a kivitelezést segítő önkormányzati tagokat.
Szocska Ábel püspök megáldotta és szenteltvízzel hintette meg az ikonokat.
A nyíregyházi megyéspüspök elsőként a Krisztus Pantokrátor-ikon előtt imádkozott.
Rövid beszédében felelevenítette személyes emlékeit a település híveiről, mély vallásosságukról; majd a Szentírás azon részét idézte, amikor Jézus Jeruzsálembe való bevonulásakor a mestert köszöntik. „A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: »Mester, hallgattasd el tanítványaidat!« »Mondom nektek – felelte –, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.«” E krisztusi kijelentést a jelenre vonatkoztatva a főpásztor úgy fogalmazott:
Ha ez a település elhallgatna Krisztusról beszélni, a kövek fognak beszélni róla.
S valóban, eme úti ikonokat kőből emelték. Őrizzük tovább a hitünket, mert
az ember által megélt és továbbadott hit többet ér minden kő által hirdetett hitnél.”
A nyíregyházi megyéspüspök gratulált az áldó ikonok megálmodóinak, megvalósítóinak, majd a másik ikonhoz vonult át a csaknem százfős közösség.
Az Istenszülő-ikon előtt elhangzott beszédében Szocska Ábel püspök arra hívta fel a hívek figyelmét, hogy az újonnan elhelyezett ikonok nem csupán a település ékességei: feladatot és lehetőséget is adnak az itt élőknek, mert a kegyelem forrásává válhatnak, ha az egyik ikontól a másikig zarándokolva kérik a Szűzanya segítségét, áldását, közbenjárását. Ahogyan a könyörgésekben elhangzott:
bajaik orvoslójává és a gyógyulás forrásává válhatnak azoknak, akik az ikonokon ábrázolt személyekhez folyamodnak.
Az úti ikonok hitünk eszközei lehetnek – hangsúlyozta a főpásztor.
Szokira János parókus az ünnepélyes esemény végén hálatelt szívvel köszönte meg a jelenlétet és az imát, mert „az ima teremti a közösséget” – mondta.
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria