Ha Isten hív bennünket, követnünk kell őt – Ifjúsági szentmise és akolitusavatás Temesváron

Bevezetőjében Pál József Csaba megyéspüspök üdvözölte a jelenlévőket, a szeminarista Mario Karnelt, családját és rokonait, és így fogalmazott:

Ezen a szentmisén Isten kegyelmét kérjük mindannyiunk hivatására,

de különösen Mario számára. Szeretettel üdvözlöm Szabó Tibor aninai plébánost, az általános helynök atyát, aki a temesvár-belvárosi plébánia fiataljaival érkezett, Szilvágyi Zsolt temesvár-józsefvárosi plébánost, valamint Piry Radulov atyát Vingáról. Mindannyian azért imádkozunk, hogy teljes mértékben megéljük Istentől kapott hivatásunkat.” A szentmisén koncelebrált Kocsik Zoltán atya, a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója is.

„Lépjen elő, akit az akolitusi szolgálatra készülnek felavatni: Karnel Mario Cristian” – mondta a szertartás kezdetén Johann Dirschl általános helynök, amire a jelölt így felelt: „Jelen.”

Ezt követően az egyházmegye főpásztora hangsúlyozta az akolitusok kötelességeit és küldetését. „Szeretett testvérem, akit az akolitusi szolgálatra választottak, különleges szerepet fogsz betölteni az Egyház szolgálatában, ami az Eucharisztiában teljesedik ki, amely által Isten népe megerősödik és növekszik. Küldetésed lesz segíteni a papokat és a diakónusokat feladatuk teljesítésében. Rendkívüli szolgálattevőként kiszolgáltathatod a szentáldozást a híveknek, sőt a betegeknek is.

Mivel különleges módon választottak erre a szolgálatra, ügyelj arra, hogy a szentmise áldozatát még mélyebben éld meg.”

Ezeket a buzdító szavakat követően a jelölt letérdelt a megyéspüspök előtt, és átvette tőle a konszekrációra előkészített ostyát tartalmazó pyxist, szolgálatának jeléül az Egyházban. 

A jelölthöz és a hívekhez intézett homíliájában a megyéspüspök így fogalmazott: „Gondolják végig egy pillanatra, hogy önök általában bíznak‑e az emberekben. Gondolják végig azt is, hogy valaki valaha bízott‑e önökben. És ha igen, mit éreztek akkor? Azt hiszem, erőt éreztek a folytatáshoz. Most pedig azt látjuk, hogy Jézus bízik bennünk. Jézus Krisztus, a mi Istenünk azt mondja: »Ti vagytok a föld sója…, ti vagytok a világ világossága«.

Ő valóban bízik bennünk. Jó tudatosítani ezt, vagyis azt, ahogyan Isten tekint ránk.”

A szentmise végén Mario Karnel teológushallgató tanúságot tett arról az útról, amely a papi hivatás elfogadásához vezette, és amelynek első lépése az volt, hogy ministrálni kezdett az aninai templomban. „Ha Isten hív bennünket, követnünk kell őt. Most már megértem, megérthetjük és láthatjuk, milyen szépen működik Isten, hogyan tudja megváltoztatni egy ember életét.

Isten elülteti a hivatás magját, ami lassan növekszik és fejlődik, sokszor anélkül, hogy észrevennénk.

Számomra nagyon sokat jelentett a hit, a családban kapott nevelés, az, hogy ministráltam, valamint a plébános példája – emberek, akik bátorítottak és támogattak ezen az úton. De ezek közül a legfontosabb az, hogy hittem a Jóistenben: ha te hívsz, Uram, én itt vagyok!”

Forrás és fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír