Ha otthon maradtunk volna, talán már nem élnénk – Bepillantás egy kárpátaljai idősek otthona életébe

Nézőpont – 2024. július 30., kedd | 18:04

Gálocs egy kárpátaljai település az Ungvári járásban. Itt működik a Kalkuttai Szent Teréz Anya Idősek Otthona. A nagyszülők és idősek világnapja alkalmából Fekésházi Diánával, az intézmény vezetőjével készített interjút a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye Új Hajtás című folyóiratának munkatársa, Fehér Rita. A beszélgetésből megismerhetjük az intézmény működését, napirendjét.

Szent Anna és Joachim liturgikus emléknapját július 26-án ünnepeli az Egyház. Ehhez kapcsolódóan július negyedik vasárnapján emlékezünk meg a nagyszülők és idősek világnapjáról, melyet Ferenc pápa hirdetett meg 2021-ben. Ez egy nagyon szép és fontos kezdeményezés, hiszen az idősek azok, akiket a mai rohanó világban sokszor elfelejtenek, magányosan élik napjaikat, mivel már nem vesznek részt a társadalom aktívabb életében. Pedig éppen ők azok, akik a hosszú szolgálattal és munkával teli évek után megérdemlik a több figyelmet, szeretetet.

– Hogyan és mikor alakult a gálocsi idősek otthona?

– Popovicsné Palojtay Mártával egy közös utazás alkalmával megfogalmaztuk, hogy nagy igény lenne rá, mivel nagyon sok az idős, aki egyedül él, sokszor rossz körülmények között laknak. Előfordul, hogy nincs fürdőszobájuk, nem tudnak főzni már maguknak, nehézkesen mozognak. Azóta pedig még aktuálisabb lett, hiszen a háború óta még több fiatal hagyta itt idős szüleit, nagyszüleit, mivel menekülni kényszerültek.

Három éve nyitottunk meg az otthont. Éppen a covid időszakában voltunk, ezért a hivatalos megnyitó elmaradt. Petenko Miron atya, ungvári plébános szentelte fel az épületet, majd lassan elkezdtek érkezni az idősek. Jelenleg tízen vannak.

– Ki adta az épületet?

– Az épületet az Egyház vásárolta meg. Éppen eladó volt. Megfelelőnek tűnt, mivel nagy kertje van és ki lehetett alakítani egy felső szintet is.

Honnan érkeztek az idősek?

– Különböző helyekről. Munkácsról is van egy lakónk, de többnyire az Ungvári járásból jöttek. Praktikusabb, ha közel vannak rokonok, mert gyakrabban tudják látogatni őket.

Kik a munkatársai az intézménynek?

– Vannak ápolóink, akik 24 óránként váltják egymást, vannak szakácsaink, akik szintén váltott műszakban dolgoznak. Mindannyian először dolgozunk idősek otthonában, ezért folyamatosan tanulunk és fejlődünk. Végzettségem szerint én magam is ápolónő vagyok, ezért besegítek ilyen téren is, férjem pedig az idősek otthona vezetésébe, illetve a gondnoki teendőket is ellátja. Vannak önkéntes munkatársaink, akik önzetlenül, idejüket nem sajnálva jönnek segíteni.

– Hogyan telik egy nap az idősek otthonában? Mi a napirendjük?

– Vannak időseink, akik kijárnak a kertbe, elmennek sétálni, vagy még dolgoznak.

Szeretnek imádkozni, kötni, tévét nézni, beszélgetni.

Én is sokszor közéjük ülök, és felhozunk egy témát. Szeretnek nosztalgiázni.

A munkát imával kezdjük, majd a reggeli következik. Ezután történik a műszakváltás. Vérnyomásmérés, gyógyszerkiadás. Ebéd előtt elmondjuk a rózsafüzért, ebéd után pihennek. Az irgalmasság rózsafüzére a következő napirendi pont, ezt követi az éjjeli szekrények letakarítása. Vacsora előtt fürdetés és ágyneműcsere. Vacsora után újból gyógyszerkiadás, majd újra rózsafüzér, vérnyomásmérés. Ezután felmossák a szobákat, majd az idősek nyugovóra térnek.

– Van-e valamilyen követelménye annak, hogy ki kerülhet be az otthonba, például legyen katolikus vagy magyar?

– Eleinte nem tettünk különbséget. Most, amikor már telt!ház van, döntenünk kell, hogy kit részesítünk előnyben. A lakók között egyébként van református és ukrán nemzetiségű is. Az ukrán néni egyébként kelet-ukrajnai menekült, aki végül itt maradt és áttért a katolikus hitre.

– A napirendbe be vannak építve katolikus imák, áhítatok. Van-e ezenkívül más katolikus hithez kapcsolódó szertartás?

– Majnek Antal püspök atya és Janig Péter atya mutatnak be nálunk szentmisét és van gyónási lehetőség is. Az ünnepeket közösen üljük meg. A gyerekek jönnek kántálni karácsonykor, húsvétkor pedig pászkaszentelést is tartunk.

– Az idősek is főznek néha?

– Van egy hölgy, aki mindig segít a konyhán. Egyébként van közös süteménykészítés, általában minden szombaton. A sütemény jellege mindig szezontól függő.

– Munka – például süteménykészítés – közben nincsenek konfliktusok? Mondjuk a recept, az elkészítési mód kapcsán? A sütésben mindegyik lakó részt tud venni?

– Természetesen, mint minden családban, itt is kialakulhatnak konfliktusok, de ez természetes, hiszen mindenki más-más háztartásból érkezett. De általában sikerül megoldani ezeket.

Van két fekvőbetegünk, akik nem tudnak már ilyen feladatot elvégezni. Viszont szentmise vagy fontosabb esemény alkalmával ággyal, tolószékkel együtt ők is ott vannak a többiek között.

– Hogyan került az intézménybe?

– Popovicsné Palojtay Márti volt az, aki javasolta az idősek otthonának megalapítását, és ő kérdezte meg tőlem, hogy lenne-e hozzá kedvem, hogy vezessem az intézményt. Éreztem, hogy nagy szükség van egy ilyen intézményre, és most is úgy vélem, hogy jó döntés volt.

Nemegyszer mondták már nekem az idősek, hogyha otthon maradtak volna, már nem élnének. Érzik, hogy fontos a közösség, van, aki gondoskodik róluk, és amikor felébrednek, nincsenek egyedül.

Egyébként nem volt egyszerű az elején. Éppen babát vártam, a harmadikat. Három hónapos volt, amikor megnyílt az otthon.

Még minden bizonytalan volt, nem tudtuk, milyen lesz az élet, ha jönnek az idősek. Ráadásul 2022 elején jöttek a menekültek is, akiket befogadtunk a második szintre.

Az is egy rendkívüli helyzetnek bizonyult. De minden jól alakult, mára már látjuk, hogy hogyan működik egy ilyen intézmény, miben fejlődhetünk, mit kell tennünk, hogy egy élhető közösséget nyújtsunk az időseknek.

– Miért választottátok Kalkuttai Teréz anyát védőszentül?

– Mert példaképet látunk benne. Akkor is, amikor az időseket gondozzuk és akkor is, amikor a menekülteket fogadtuk.

Az idősek kissé ki vannak szorítva a fiatalabbak életéből, mintha haszontalanná váltak volna.

– Nagyon nehéz helyzetben vannak, mert hátra kellett hagyni egy életet, a megszokott, kialakult mindennapokat. Nem tudják már végezni a feladatokat, amimet korábban. Kitaszítottnak érzik magukat. Mégis értékesek. Azért értékesek, mert vannak, mert élnek, mert emberek. Lehet velük beszélgetni, tanulni tőlük. Tanácsot adnak nekünk. És ami a legfontosabb:

amíg a Jóistennek célja van velük, addig jó, hogy közöttünk vannak. Fontos, hogy tudnak és szeretnek imádkozni. Tudnak rendszeresen gyónni és Istenhez közeli életet élhetnek.

Az interjú nyomtatásban az Új Hajtás folyóirat 2024. nyári számában jelent meg.

Forrás: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

Fotó: Új Hajtás/Fehér Rita

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria