Habsburg Ottó szellemében – Az ábrahámi vallások béketeremtő szerepére mutattak rá Pannonhalmán

Az Európa eszmei alapjai II. – Az ábrahámi vallások helyzete Európában című eseményen Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát; Husein Kavazović, Bosznia-Hercegovina főmuftija és Darvas István főrabbi tartottak előadást, zárszót Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke mondott.

A konferenciát megelőzően a hagyományos konventmisét is az utolsó magyar király legidősebb fiáért ajánlották fel, aki maga is bencés diák volt. A szentmisét Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát mutatta be, koncelebráltak Várszegi Asztrik nyugalmazott pannonhalmi főapát és a helyi bencés közösség jelen lévő papjai. A szertartást követően a Habsburg család tagjai, köztük Habsburg György, hazánk párizsi nagykövete, valamint a programot szervező alapítvány képviselői és a konferencia vendégei fejet hajtottak a bazilika altemplomában, ahol 2011. július 17-én helyezték el Habsburg Ottó szívurnáját.

Habsburg Ottó szellemi hagyatékának átadásához megfelelő intellektuális alap és hit is szükséges – mutatott rá a konferencia köszöntőjében Nagy István berni magyar nagykövet, a Habsburg Ottó Alapítvány kuratóriumi elnöke. Azt is hangsúlyozta, hogy az értelmünk és a szívünk együttműködésével, egyetértésével tudunk igazán véleményt alkotni Európa és a világ sorsát alakító vallási közösségek helyzetéről.

A béke és a társadalmi stabilitás nem valósítható meg csupán politikai és gazdasági értékekre alapozva – hangoztatta az apátság konferenciatermében megtartott eseményen Hortobágyi Cirill. A főapát köszöntőbeszédében arra is rávilágított, hogy

bár a korszellem a monoteista, ábrahámi vallások közötti ellentétek elmélyítésének irányába hat, Pannonhalma mindig is a falak lebontásán, a vallási fundamentalizmus fékezésén, az erőszak minden formájának csillapításán munkálkodott.

Nem véletlenül olvasható a PAX felirat az apátság kapuján: a konferencia résztvevői is a béke jele alatt léptek be, aminél méltóbb nincs is Habsburg Ottó emlékéhez.

Prőhle Gergely, a Habsburg Ottó Alapítvány igazgatója, a konferencia moderátora arról beszélt, hogy négyszáz, meglehetősen rendezetlen láda az a hagyaték, amelyet a szervezet feldolgozni hivatott. Habsburg Ottó mélyen hívő katolikus emberként dolgozott Európáért, de sokkal nagyobb, globális összefüggésben látta kontinensünk helyzetét. Ahogy Christoph Schönborn bíboros tíz évvel ezelőtt a bécsi Szent István-dómban zajlott szertartáson fogalmazott, Habsburg Ottó az elveszett politikai hatalomból intellektuális erőt épített. Prőhle Gergely szerint

Közép-Európának különös civilizációs felelőssége van, nemcsak amiatt, hogy most a gazdasági teljesítményünk megelőzi Nyugat-Európáét, hanem azért is, mert az értékválasztásainkban talán következetesebbek vagyunk.

Habsburg Ottó szellemi örökségének megőrzése, továbbadása – benne az ábrahámi vallások együttműködésével – nem valamiféle monarchikus nosztalgia, nem a vallási párbeszéd romantikus felelevenítése, hanem a civilizációs gyökérzet megerősítése.

Az első előadást a keresztény vallás képviseletében Hortobágyi Cirill tartotta. Kiindulópontként arról beszélt, hogy ahogy vallási közösségeink közös szimbóluma, a Nap látható lényege, a sugárzás csak egy következmény, s a magfúzió a valódi működtető, ugyanúgy közösségeink látható tevékenysége is csak egy felszín, a lényege a Teremtőtől származó hit, erkölcs, értékek. Hans Joas német vallásszociológus hét európai értéket határozott meg: szabadság, vallási hagyományok, bensőségesség, a hétköznapi élet nagyrabecsülése, önmegvalósítás, racionalitás, a sokféleség elfogadása. A konkrét lista a főapát szerint is vitatható, de kiválóan megmutatja, hogy

a vallási hagyományok nem csak önmagukban képezik Európa értékeinek részét, de több más érték mögött is meghúzódnak.

A kereszténység is vallja, hogy a világ felé forduló életmód értékesebb, mint a világtól elforduló, ebben az értelemben a hétköznapi élet nagyrabecsülése is fontos része. Vagy például a bensőségesség is megjelenik abban a bibliai jelenetben, amikor Jézus a két betániai testvért, Mártát és Máriát fölkeresi. Az önmegvalósítás pedig valójában az Isten adta küldetés beteljesítése.

Hortobágyi Cirill kiemelte Ferenc pápa Fratelli tutti kezdetű szociális enciklikáját, ami segíthet minket túllépni a vallási, kulturális különbségeken. A bencés főapát rámutatott, a nem vallásos környezetben a jogok és a kötelességek könnyen szétválnak, de a vallások szemlélete szerint az ember küldetésében talál harmóniára – mint Isten teremtménye –, ez méltóságából fakadó joga és kötelessége.

Az előadó ezután a Szent Benedek-i lelkiség négy ősi szerzetesi értékét elevenítette fel és értelmezte. Az engedelmesség az együttműködési készség fontosságát fejezi ki, az alázat a helyes önismeret, az elfogadott énkép lényegességére világít rá. A jó buzgóságot ma leginkább kreatív tettrekészségként azonosíthatjuk, a hallgatásban pedig az az érték ragadható meg, hogy mennyire előrevivő a másik emberre, az eseményekre reflektáló figyelem.

A főapát végül Stefan Wilkanowicznak az európai alkotmány preambulumára tett javaslatát méltatta. A lengyel újságíró azt indítványozta, a rövid szöveg ismerje el civilizációs gyökereinket, mint a zsidóság, a kereszténység, az iszlám, a görög filozófia, a római jog és a más vallási és nem vallási forrásokból egyaránt merítő humanizmus, és nyilvánítsa ki, hogy ezekre építjük közös jövőnket. (Jól tudjuk, hogy mennyire nem vette ezt és a hasonló javaslatokat figyelembe a Habsburg Ottót soraiban már nem tudó Európai Parlament.)

Husein Kavazović bosznia-hercegovinai főmufti, az egyetlen már évszázadok óta Európában élő muszlim közösség vallási vezetője volt a következő felszólaló. A főmufti az 1995-ös srebrenicai mészárlást követően arra kérte a boszniai muszlimokat, ne álljanak bosszút a szerbeken, hiszen ezt a kegyetlenséget nem egy egész népcsoport, hanem annak a legradikálisabb része követte el. Husein Kavazović arról beszélt, hogy

az Osztrák–Magyar Monarchiában nem volt minden tökéletes, de az utak, vasutak és számos közintézmény megépülése mellett a bosnyákokat a vallásuk tiszteletben tartásával is megajándékozta.

A főmufti szerint Habsburg Ottó Bosznia-Hercegovina nagy barátja volt, amit 2004-es szarajevói látogatása is igazolt, pedig meglátása szerint könnyen Ferenc Ferdinánd sorsára juthatott volna az első világháborút kirobbantó merénylet 90. évfordulóján. Az utolsó osztrák-magyar uralkodó fia 1998-ban éppen a boszniai tapasztalat nyomán hangsúlyozta a német rádióban, hogy az iszlámot csak azok az európai keresztények tartják veszélynek, akik nem ismerik. A főmufti kiemelte: a Korán legitimálja más vallási közösségek útját is, és ha a gyakorlatban egyes muszlimok nem tartják magukat ehhez a toleranciához, az nem az iszlám hitből fakad, hanem annak félreértelmezéséből.

Hogy mennyire befogadó tud lenni egy muszlim közösség, Szarajevót, az európai Jeruzsálemet hozta példának, ahol sok évszázada multikulturális közösség él: ortodoxok, muszlimok, katolikusok, zsidók egyaránt.

A 16. században Spanyolországból érkező szefárd zsidók találtak menedéket Boszniában, az előző évszázadban pedig askenázi zsidók.

Darvas István, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem főtitkára előadásában arra mutatott rá, hogy Mózes annak idején biztos nem látott környezetszennyezést, annál inkább szellemi környezetszennyezést, a bálványimádás formájában. A szellemi környezetszennyezés ma is ugyanúgy tapasztalható a mindennapok szintjén, és a főrabbi szerint a vallások kénytelenek lesznek összefogni, ha érdemben tenni akarnak ellene. Darvas István

az emberek közti legmagasabb szintű viszonynak a szeretettel teli egyet nem értést tartja, hiszen az egyetértés esetében nagyon könnyű szeretni a másikat.

Úgy véli, bizonyos kérdésekről nem lehet hallgatni, de szeretettel, megértéssel kell beszélni.

A főrabbi arra is rámutatott, hogy

3300 éve a kinyilatkoztatáskor, a Tóra-adáskor Isten nem volt tekintettel az emberek igényeire – mai kifejezéssel lájkjaira és diszlájkjaira –, kampányszempontból népszerűtlen módon magasan a meglévő igényszint fölé lőtte be a tízparancsolatot.

Darvas István felidézte Hillél és Sammáj vitáját a Talmud idejéből, és azt, hogy az égi hang elismerte: mindkettejük tanítása az élő Isten szava, de mégis az lesz a járható út, amit Hillél mond. Amikor a zsidók rákérdeztek, hogy de akkor mégis miért Hillélé lesz a jó út, ha mindkettejüknek igazuk van, azt mondta az égi hang: azért, mert ő és a képviselői szerények és tiszteletben tartják a kisebbség véleményét is.

A főrabbi arról is szólt, hogy a zsidóknál és másoknál is időről időre elfogy a szeretet, és az átlagembernek nem is sikerül minden egyes felebarátját egyformán szeretni,  van, akit egyáltalán nem képes. Ekkor fordulhatunk a bibliai parancshoz: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!” S a legjobb, ha Hillél értelmezése szerint tesszük ezt: „Ami számodra gyűlöletes (amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek), azt a felebarátodnak ne tedd!”

Darvas István szerint

az egyházaknak az egyik legfontosabb üzenetük az kell hogy legyen, hogy bizonyos dolgokról nem lehet sebtiben véleményt mondani, hanem lényegesen több időt kell szánni rá.

A konferencia végén Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes arról beszélt, az Osztrák–Magyar Monarchiát sokkal jobban a gondolkodás középpontjába kellene állítani, mivel nem csak épített értékeink hatalmas része jött létre 1867 és az első világháború között, de közép-európai létünk tapasztalata szempontjából is meghatározó volt az az időszak. A német és az orosz birodalom közé szorult kis népeket az Osztrák–Magyar Monarchia képes volt úgy megőrizni, hogy ne kerüljenek kiszolgáltatott helyzetbe. Semjén Zsolt ilyen értelemben a V4-összefogás szellemi elődjének is tartja a monarchiát. A  mentalitásbeli egység miatt a monarchia sokkal szervesebb egység is volt, mint a mai Európai Unió – tette hozzá.

Kereszténydemokrata poltikusként Habsburg Ottó nem pusztán politikai filozófiájában volt keresztény, hanem tanúságtevő volt, megélt hittel,

az Európai Unióban az alapító atyák, Adenauer, Schumann és De Gasperi szellemében tevékenykedett. Habsburg Ottó is tudta, hogy minden nemzet egyedi és sajátos érték, és az egyetemes emberiség veszít azzal, ha bármelyik is eltűnik.

A trónörökösből a demokrácia szolgálójává lett politikus mindezt azzal is igazolta, hogy felvette a magyar és a horvát állampolgárságot, és beszélte a birodalom népeinek nyelvét. Hogy Habsburg Ottó életpéldája nemcsak a magyar múlt része, hanem a jelené és a jövőé is, azzal igazolta, hogy Habsburg Eduárd a Vatikánban, Habsburg György pedig Párizsban szolgálja nagykövetként hazánkat.

Szerző: Agonás Szonja

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír