Hagyma és levendula – Gyermekversek a szegénységről

A kötet különlegessége, hogy a gazdag illusztrációs anyagot az Igazgyöngy Alapítvány Művészeti Iskolájának szegénységben élő diákjai készítették, így a könyv társzerzői 6–13 éves diákok voltak (összesen huszonhárman). A Hagyma és levendula érdekessége, hogy a szerző egy nyári szünet alatt lányai közreműködésével készítette el az egyes darabokat. Ők voltak a könyv első olvasói és egyben szerkesztői.

A szegénység még ma is tabutémának számít a kortárs gyerekirodalomban, mert sokak szerint szomorúvá teszi az olvasókat. Boldog Zoltán verseinek fanyar, a gyerekeket megmosolyogtató, a szülőket inkább megríkató humora remek lehetőséget teremt a tabu feloldására. Kisiskolások önállóan is elboldogulnak vele. A versek a 6–13 éves korosztálynak ajánlottak.

Ízelítő a kötetből:

Lelelula

Csak én szeretem a náthát.
Akkor nem piszkálnak az iskolában,
nem mondják rám, hogy lelelula.
Kérdeztem, hogy ez mit jelent,
és megsúgták: szakadt.
Ezek nekem ajándékozott hercegnőruhák,
göncök, magyaráztam,
de Sárin kívül mindenki kinevetett.
Csak azt utálom a náthában,
hogy apa és anya dühös rám miatta,
pedig nem szándékosan kapom el.
Olyankor anya nem tud dolgozni,
és ideges lesz, hogy miből veszünk
így ennivalót.
Megnyugtattam, hogy betegen

kevesebbet eszem,
így spórolhat rajtam.
Azóta anya nem mondogatja,
de mindig elszontyolodik,
ha megfázom.
Apa sosem marad otthon velem,
mert a főnöke kirúgná,
mint egy focilabdát,
ezt hajtogatja anyának, amikor
arról beszélnek, ki maradjon velem.
Nekem három nagyszülőm van:
tati, mami és nagyapa.
Tati és mami messze lakik,
a dunnán túl.
Nagyi meghalt, mikor kicsi voltam,
nagyapa meg dolgozik a gyárban.
A szomszédra nem mernek bízni,
mert egyik náthámnál egész napra
a tévé elé ültetett, és felnőtt műsorokat néztem.
A másik jó a náthában, hogy
elmulasztja a lelelulaságot,
gyógyítja mind, ami szakadt.

A verseskötet megrendelhető ITT.

Forrás és fotó: Piarista Rend Magyar Tartománya

Magyar Kurír