Hagyományteremtő családtábort szervezett a Pannonhalmi Főapátság Győrújbaráton

Győrújbaráton, az Apor Vilmos Lelkigyakorlatos Házban július 4-től július 7-ig látta vendégül és szervezett programokat a mintegy 12 résztvevő családnak a Pannonhalmi Területi Főapátság családpasztorációs referense, Szalai Zsolt állandó diakónus és az őt segítő csapat. Sok egyházmegye, nagyobb plébániák szerveznek ilyen rendezvényeket, de az egyházmegyeként is működő főapátságban ez volt az első ilyen, teljes családokat megszólító tábor.

Kiss Zoltán feleségével, Sárival és négy gyermekével vett részt a táborban. Ménfőcsanakról jöttek és jelzik, hogy ha jövőre lesz megint családtábor, azon is részt szeretnének venni. Különösen hasznos volt szerintük a programszervezésben, hogy a szülőknek mindig maradt énidejük, mert a gyermekeket alaposan lefoglalták a külön nekik szervezett programok.

Alapvetően azért jelentkeztek, hogy megismerkedhessenek hasonló élethelyzetben lévő családokkal és remélték azt is, hogy a gyerekeik kortársak között jobban megtapasztalják a közösségben levés élményeit. Összességében „nagyon klassz volt a tábor” – mesélték. A programok átgondoltak voltak és a maga kategóriájában mindegyik jó volt. A délelőttök előadásokkal teltek, amelyek kellően interaktívak voltak. A délutánokban pedig közös foglalkozások, csoportmunkák, workshopok voltak.

A tábor spirituális kísérőjét, Kisnémet Fülöpöt liturgikus szolgálatokra kérték fel a szervezők. A nyitó- és zárómisék koordinációja mellett a reggeli és az esti imák vezetése és egyéb spirituális programok kitalálása volt a feladata. Fülöp számára azonban fontos szempont volt, hogy ne csak ő egyedül legyen jelen bencésként. Többeket is megszólított a monostorból, aminek eredményeként hét bencés szerzetes is részt vett különböző szolgálatokkal a tábor eseményein, akikkel egyébként ritkábban lehet személyesen találkozni, hiszen nem egyházmegyei, plébániai szolgálatot látnak el. Mindkét oldal táplálkozott ezekből a találkozásokból. A tábor családjai ajándékként fogadták a felbukkanó bencések szolgálatait, a szerzetesek pedig közösségként mutatták meg magukat a tábor napjai alatt. Ez a személyes jelenlét, láthatóság mindenkinek jó élményt jelentett. Hortobágyi T. Cirill főapát a tábort megnyitó, Szilveszter atya pedig a zárómisét celebrálta. Emmánuel testvér kicsiknek tartott hittanos foglalkozásokat. Brúnó testvér éjszakai túrára vitte a gyermekeket. Ákos atya gyóntatni érkezett, Márk atya a hétköznapok spiritualitásáról tartott egy workshopot a felnőtteknek. Fülöp testvér pedig végig jelen volt a tábor mindennapjaiban.

A családok, köztük Kiss Zoltán és Sára egyöntetű visszajelzése, hogy nagyon jó volt megismerkedni a bencés szerzetesekkel. Talán egy következő tábor következő lépése lehet, hogy már konkrét hitéleti kérdésekkel is megkereshetik a monostor lakóit. Minden ilyen alkalom lehetőséget kínál a gyónásra és Ákos atya, aki a bűnbocsánat szentségét szolgáltatta ki, elmondta, hogy most is nagyon sokan keresték fel gyónási szándékkal. Hasonló „sor” alakult ki a Lothringer Éva SSS testvér előadását követő személyes beszélgetések alkalmán, amikor a házaspárok kettesével mehettek kérdéseikkel a családterapeuta szakemberhez.

A leghasznosabb tudás, amit elhoztak magukkal, a jószándék és jóindulat fontosságának tudatosítása volt. Pál Feri atya, az ismert mentálhigiénés szakember ugyanis a párkapcsolati kommunikációról mesélve emlékeztette a hallgatóságot arra, hogy minden az egymás iránt tanúsított jószándékon múlik. Nem elég érteni és ismerni a párkapcsolati kommunikáció formáit, szintjeit, fontosabb annál, hogy a társamat fejben mindig barátnak tekintsem, sohase ellenségként, mert csak ekkor lesz hosszútávon működőképes egy párkapcsolat. Ha akár csak tudat alatt a másik ellen kezd dolgozni az ember, az nem lesz gyümölcsöző.

Lothringer Éva előadásában a szerepekről és szereptévesztésekről beszélt és példák sorával illusztrálta mondandóját, Zoltánban és Sáriban nagyon megragadt egy megözvegyült édesapa története, aki ahelyett, hogy a csonka családot fenntartó férfi szerepében maradt volna (amelyben jól megállta volna a helyét), az édesanyját magukhoz költöztette, ami később hibának bizonyult. Az anyja ugyanis átvette az anyaszerepet és ezzel „leuralta” a családot, a férfit, a fiát alárendelt szerepben, ismét elsősorban gyermekének tekintette.

A két előadás közös metszete az volt, hogy hosszú távon semelyik párkapcsolat nem működik magától, ahhoz dolgozni kell érte, és odafordulva minőségi időt és figyelmet szánni a másikra. A keresztény házasság egyik célja, hogy sokáig tartson, holtomiglan-holtáiglan. A Kiss házaspárnak kijózanító élmény volt azzal szembesülni, hogy a keresztények között is magas a válások aránya. Ha köreinkben nem is divat a szentségi házasság felbontása és különböző okokból nem válnak el, az még nem garancia arra, hogy jó életük is lesz. Azért sokat kell tenni. Szerencsére kaptak az előadóktól életvezetési tanácsokat. Éva testvér arra kérte a párokat, segítsék egymást abban, hogy a szerepeikben kiteljesedhessenek és meg tudják tenni az ehhez szükséges lépéseket. Pál Feri pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy nincs nulla százalék önrész, azaz mindig kell időt, energiát, önismereti munkát belefektetni egy párkapcsolatba és dolgozni magunkon is, ha kivenni szeretnénk belőle.

Kissék örültek a gyónási lehetőségnek, a spirituális workshopnak és külön jó tapasztalat volt, hogy sok bencéssel találkozhattak. Ők például Ákos atyát, Fülöp és Emmánuel testvért nem ismerték korábbról. Amúgy eleve sok pannonhalmi barátjuk van, akik vagy a bencés gimnáziumban végeztek, vagy már ott tanítanak. Külön öröm volt számukra, hogy a jelenlegi, kisgyermekekkel áldott élethelyzetükben sok hasonló párral találkozhattak, beszélgethettek, ismeretségeket köthettek, mert erre kevesebb lehetőségük adódik.

Fülöp testvér is sok olyan kedves pillanatra emlékszik a táborból, amelyekben a saját lelki töltekezését megélte. Az egyik ilyen, mikor a gyerekek esti túrájáról visszaérkeztek Brúnóval és beléptek abba a terembe, ahol a házaspárok egy-egy pohár bor mellett beszélgetve megosztották tapasztalataikat. Csendesek voltak, vidámak és komolyak egyszerre, miközben nagyon jó hangulat lengte őket körül. A másik kedves élménye, hogy sok bencés elfogadta a meghívást és ők is szinte családként tudtak jelen lenni a családok között. Erős élmény volt továbbá az esti imák idején megfogalmazott hálaüzenetek hallgatása, amikor már ötéves gyerekek is nagyon komolyan és pontosan el tudták mondani az érzéseiket.

A Kiss família nagyon élvezte ezt a lehetőséget és úgy látják, hogy a többnapos tábor mellett szervezhetnének majd egynapos alkalmakat is, például egy őszi túrázást a Sokoróban.

Forrás: Pannonhalmi Főapátság

Fotó: Varga Szabolcs

Magyar Kurír