Haikuk és képek vonzáskörében – Kipke Tamás és Sándor József Attila közös kiállítása Esztergomban

A tárlatot meghirdető plakáton olvashatjuk: 

amit látsz, nem a
kép: az te vagy – miután
láttad a képet

A haiku a japán költészet egyik jellegzetes versformája, ami Macuo Basó által a 17. században jelent meg Japánban. Ez a fajta költészeti forma azonban nem csupán a japán irodalomban, hanem a 20. század elejétől a világirodalomban is nagy népszerűségnek örvend. A ma használatos elnevezését a 19. század végén kapta Masaoka Sikitől, azelőtt hokkunak nevezték ezt a versformát.

A 2023. március 29-én, hetvenegy éves korában elhunyt Kipke Tamás Táncsics Mihály-díjas újságíró és író 1973–2011 között az Új Ember katolikus hetilapnál dolgozott, 1990-től főszerkesztő-helyettesként. 2011-től nyugdíjba vonulásáig a Keresztény Élet szerkesztője volt. Több könyvet írt. Az Új Ember Kiadónál 2000-ben megjelent Roncshíd a rendszerváltozás óta eltelt időszak egyik legfontosabb regénye.

Sándor József Attila 1958-ban született Erdélyben, művészeti iskoláit Szatmárnémetiben végezte, de a szüleivel Nagybányán élt. Korán megismerkedett a Nagybányai Művésztelep örökségével, amely máig meghatározta művészetét. Színei – barna, sárga, vörös, zöld – letagadhatatlanul nagybányaiak. A plein air, a szürrealizmus éppúgy jelen van munkáiban, mint a szakralitás.

Kipke Tamás és Sándor József Attila barátok voltak, összekötötte őket a közös hit és az irodalmi, művészi érdeklődés. A tárlaton látható 17 szótagos szövegek és a melléjük illesztett képek is beszélgetéseikből születtek meg. A festmények nem illusztrálják a szöveget, a haikuk nem magyarázzák a képeket. Időnként önálló életet élnek, máskor harmóniába kerülnek egymással. Hetvenegy kis dialógusból áll össze a költő és festőművész alkotói barátságának töredékességében is jelentős beszélgetése. A tárlat anyaga a tervek szerint könyv alakban is megjelenik.

A kiállításmegnyitó kezdetén Kipke Tamás lánya, Kipke Ágnes olvasta fel édesapja Kék asszony című novelláját.

Ezt követően Wehner Tibor művészettörténész nyitotta meg a kiállítást. Kiemelte, hogy a tárlatot létrehozó mindkét alkotó kötődött, kötődik Esztergomhoz. Sándor József Attila már nem először jelentkezik műveivel Esztergomban, Kipke Tamás pedig itt nevelkedett, a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumba járt és itt is érettségizett. Hosszú újságírói, szerkesztői, költői pályafutását követően, az egy esztendővel ezelőtt bekövetkezett halála után itt helyezték örök nyugalomra a szentgyörgymezői temetőben. Hosszan értekezhetnénk kettőjük barátságáról, amelynek egyik, napjainkban a megvalósulás küszöbén álló programja az a kiadvány, amely a Kipke-költeményeket, a haikukat és a költeményekhez kapcsolódó Sándor-kompozíciókat, a tenyérnyi képek sorozatát, illetve ezek együttesét foglalja majd egy kötetegységbe. A tervezett kép-vers-könyv szöveges és képi alkotásaiból egy hangsúlyos válogatás közönség elé került ezen a 17–71, Képek és szavak című tárlaton is.

A művészettörténész Sándor József Attila művészetét elemezve kiemelte a táblaképek megalkotását determináló különleges alkotómódszerét:

nem ecsettel, hanem bankkártyával fest.

„No nem azért alkalmazza a vékony, merev kis plasztikkártyát, merthogy olyan gazdag lenne, hanem azért, mert ez a tökéletes eszköz a festék megfelelő rétegekben történő, felületre való felhordásához, a legalkalmasabb a felületen való szétterítéshez, s ezáltal jöhetnek létre azok a különleges érdességek, a rétegezettségekből épülő faktúrák és textúrák, amelyek a Sándor-képek karakteres jellemzői” – fejtegette az előadó.

Hozzátette:

ez az alkotómódszer egyúttal azt is jelzi, hogy milyen nagy szerepe van e művész munkásságában az anyagoknak és az eszközöknek, vagyis a technikáknak, amelyek korántsem minősíthetők szabályosaknak vagy konvencionálisaknak, hanem sokkal inkább egyedieknek és roppant változatosaknak.

Változatosak már maguk az alapok, a hordozók is: a különböző lemezek, kartonok, papírívek, de felfedezhető a képhordozók között az alumíniumlemez is. Változatosak a festőanyagok is, amelyek a középkori mesterek matériákat és kémiai folyamatokat kiaknázó boszorkánykonyháját idézve, végül tiszta vagy vegyes technikájú kompozíciókká alakulva akvarellekként, olaj- és akril-képekként, szénrajzokként, füstrajzokként, golyóstoll vagy filc-kompozíciókként állnak előttünk. Ezt a jó értelemben vett technikai kavalkádot engedelmesen követik a méretek is, egészen a néhány négyzetcentiméterestől a középméreten át a nagyméretű munkákig, de természetesen az 5x5, vagy 10x10 centiméteres alkotások a bensőséges költői látleleteket tolmácsoló haikukhoz kapcsolódó művek formátumai.

Wehner Tibor emlékeztetett rá: az Erdélyből származó Sándor József Attila 1990 óta él és dolgozik Magyarországon, de nem Nagyváradról, Kolozsvárról vagy Marosvásárhelyről érkezett, mint számos kortársa, hanem a modern magyar festészet bölcsőjének városából, Nagybányáról. Ez a kötődés, ez a kapcsolat alapvetően meghatározta festői orientációját, amelyről egyik alkotói önvallomása is tanúskodott: „Nagybányai lévén a természet érdekelt, kint festeni a szabadban egy nagyon jó és harmonikus érzés. A táj hangulata érdekel, ahogy változik percről percre… Színeim letagadhatatlanul nagybányaiak.” A nagybányai örökség mellett egy másik fontos tényezővel gazdagodott az idő múlásával e festő művészete: a távol-keleti utazások nyomán érvényesülő keleti szellemiséggel és az európaitól merőben eltérő keleti művészet hatásával. Mindez a művek meditatív árnyaltságában, jellegében is tetten érhető. Ezek az eredők és ezek a hatások hol a felszínre törőn, hol lappangón, alig-alig kitapinthatón, de mindenkor jelen vannak Sándor József Attila modernizmus által determinált műveiben, amely művek – amiként az esztergomi kollekció is pontosan tükrözi – néhány, egymástól jól elkülönülő csoportra szervezettek.

Wehner Tibor idézte Macuo Basót is, aki a haiku kapcsán azt írja: „… a harang egyhangú kongása után fülünkben még hosszan zúg ez a hang… Ugyanígy a vers elolvasása után is valamilyen hangnak még tovább kell visszhangoznia az olvasóban.” Az előadó hozzáfűzte: ha mindezt a képek megjelenítésére, kifejezésére vonatkoztatjuk, akkor elmondhatjuk, hogy az alkotásokat nézők, az alkotásokat befogadók emlékezetében hosszan meg kell őrződnie, tovább kell élnie azok emlékképeinek. „E megrögződés biztos reményének jegyében szemlélődhettünk Sándor József Attila Kipke Tamás haiku költészetének vonzáskörében, és Kipke Tamás Sándor József Attila-képek hatókörében megszületett, kölcsönös ihletettségű műveinek kiállításán.”

A tárlat augusztus 4-ig látogatható, hétfő kivételével mindennap 11-től 16 óráig az esztergomi Rondella Galériában.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír