Hajnali Csillag, könyörögj érettünk! – Júliusi ünnepek a bacsfa-szentantali kegyhelyen

Az első ünnepen Jozef Haľko pozsonyi segédpüspök mutatott be szentmisét. A püspököt Schranko László helyi plébános köszöntötte a szentmise elején. Jozef atya szentbeszédével nemcsak bátorította a megjelenteket, hogy legyenek békességhordozók, hanem arra is buzdította őket, hogy merjék megvallani hitüket ott, ahol élnek, dolgoznak, és hogy hétköznap is tegyenek tanúságot Jézus mellett.

Hangsúlyozta:

az evangéliumból vett „békésség e háznak” köszöntés a keresztény ember szünet nélküli programja.

Jézus békéjét kell sugároznunk a templomban, otthonainkban, családunkban, közösségünkben, munkahelyünkön.

Tudjuk, hogy pap-, szerzetes- és hívőhiány van, mert sokan kettős életet élnek: egy templomit és egy világit, így elveszítik keresztény hitelességüket. Ma különösen szükség van a példamutató emberekre. De ha Jézushoz, az élő Igéhez ragaszkodunk, ha az Eucharisztia az erőforrásunk, akkor bizonyára tanúságtevő életet fogunk élni, amely másokat is magával ragad.

Az Egyház sokat hibázott, és hibázik ma is; ugyanakkor sok jót tett, s tesz ma is

– mondta a püspök.

Jozef Haľko Páduai Szent Antal ünnepi szentmiséjén megáldotta a liliomokat és a megjelent gyermekeket.

A püspök a liturgia végén megáldotta a plébánia előtti gyönyörű keresztet is, amely régóta az udvaron állt, a közelmúltban azonban egy szélvihar a földre döntötte. (A kereszt helyreállítását egy bősi vállalkozó ajánlotta fel a plébániának.)

*

A Szűzanya-kép 308 éve hullatta könnyeit Bacsfa-Szentantalon. A kegyhelyre látogatókban felmerül a kérdés: most is sírna-e értünk, velünk? Erre adott választ Böjte Csaba ferences szerzetes, a Könnyező Szűz idei búcsújának szónoka: „Igen, ma is sírna értünk” – mondta.

Az ünnepi szentmisét Stanislav Zvolenský pozsonyi érsek celebrálta.

Schranko László plébános röviden ismertette a kegyhely történetét a látogatóknak, „kis Csíksomlyónak” nevezve Bacsfa-Szentantalt, utalva arra, hogy a két kegyhelyet a ferences lelkiség és a magyar zarándokok sokasága is összeköti.

A búcsúi ünnep a Pammer Tamás újmisés által bemutatott szentmisével kezdődött az irgalmasság órájában, majd a fájdalmas rózsafüzért imádkozták a zarándokok. Az ünnepi szentmisére vonulva a Nemzetközi Szent György Lovagrend tagjai hozták a kegyképet a ministránsokkal, koncelebráló atyákkal együtt.

Az érsek beszédében arra emlékeztetett, hogy a Pozsonyi Főegyházmegye területén Máriavölgy, hazánk legrégebbi kegyhelye és Sasvár, a szlovák nemzeti kegyhely mellett Bacsfa-Szentantal is nagy jelentőséggel bír, ahol a Szűzanyát azon kegykép által tisztelik a hívek, amely véres könnyeket hullatott. A Szűzanya hathatós támogatása tagadhatatlan, hiszen a kegyhelyre érkező hívek hálát adni jönnek testi-lelki gyógyulásukért.

Böjte Csaba prédikációjában először arra a kérdésre kereste a választ: Mennyei Édesanyánk miért sírhatott? Rámutatott Mária életének nehézségeire, és hangsúlyozta, nem szabad feladni a reményt a bajban sem, nehogy szétessen a család.

A ferences szerzetes arról is szólt, manapság nagyon nehéz békét teremteni, jelzi ezt a közelünkben zajló háború is, amelyben milliárdokért legyártott rakéták életeket oltanak ki.

A szentmise után körmenetet tartottak az Oltáriszentséggel a községben, majd bevonulva a templomba a Szűzanya kegyképére egy csillag alakú ékszer került.

Schranko László ezekkel a szavakkal kérte fel az érseket, hogy a csillagot helyezze el a kegyképen: „A zarándokok adományaiból készítettünk egy csillagot, melyet az Ön kezével szeretnénk a szentantali Könnyező Szűzanya kegyképére felhelyezni. A loretói litánia így hívja segítségül a Szűzanyát: »Hajnali Csillag, könyörögj érettünk!« Szűz Mária az új korszak kezdete, érkezése elűzi a sötétséget, és hirdeti a nappal érkezését. Mária személyében lezárul az ószövetség, s kezdetét veszi az új. A várakozás idejét a beteljesülés ideje cseréli fel. Szent Bernát apát mondja: Máriának, a Boldogságos Hajnalcsillagnak érkezése megvilágosította a világot, a születendő Nappalt hirdette. S mivel a Hajnalcsillag szemlélésének igazán a tengerészek örültek – hiszen a teljes sötétség életveszélyt jelentett –, ezért nevezzük az Istenanyát Tenger Csillagának is. Szent Bonaventura így sóhajt hozzá: »Ó, dicső Szűz, mivel a Tenger Csillaga vagy, mindig a tengeren akarok lenni, hogy szüntelen az én csillagom légy.«”

Schranko László XVI. Benedek pápa keresztény reményről szóló körleveléből is idézett: „Egy 8-9. századi himnusszal az Egyház több mint ezer éve a Tenger Csillagának szólítja az Úr anyját, Máriát: Ave maris stella. Az emberi élet úton létet jelent. De milyen cél felé? Hogyan találjuk meg az élet útját? Az élet olyannak tűnik, mint egy utazás a történelem gyakran sötét és viharos tengerén, miközben a csillagokat fürkésszük, melyek utat mutatnak nekünk.

Életünk igazi csillagai azok az emberek, akik helyesen tudtak élni. Ők a remény világító fényei.

Kétségtelen: Jézus Krisztus maga a Világosság, a Nap, aki fölkelt a történelem minden sötétsége fölé. De hogy őt megtaláljuk, szükségünk van a közeli fényekre – olyan emberekre, akik az ő fényéből világítanak, és elirányítanak utazásunk közben. És ki lehetne inkább a remény csillaga, mint Mária – ő, aki igenjével ajtót nyitott Isten számára a mi világunkba; ő, aki a Szövetség élő szekrénye lett, akiben Isten testet öltött, egy lett közülünk, és közöttünk sátorozott. (vö. Jn 1,14; Spe salvi, 49.)”

A plébános hozzátette: „E csillag sugarai egyben lángnyelvek is, így Mózes égő csipkebokrára emlékeztetnek, amelyből Isten szólt. S amint az égő csipkebokor égett, de nem égett el, úgy Mária sem vesztette el szülésével a szüzességét.”

A szentmisén közreműködött a helyi Szent Antal Szkóla. Zárásként elhangzottak a himnuszok és a Boldogasszony Anyánk kezdetű népénekünk.

A búcsú az ereklye előtti hódolattal, majd szentségimádással folytatódott, illetve szentségi áldással zárult a késő esti órákban.

Augusztusban újabb ünnepre várja a kegyhely a zarándokokat: az ott eltemetett barokk költőnknek, Amade Lászlónak avatnak emléktáblát.

Szöveg: Mészáros Angelika

Fotó: Márkus László, Hloska Tibor és Mészáros Angelika

Magyar Kurír