Hajoljunk le a rászorulókhoz – Látogatóban a Szent Ferenc Szegényei Alapítványnál

Beer Miklós püspök papi, főpásztori szolgálatát végigkísérte a szegényekkel, azon belül is a cigányokkal való kiemelt törődés. Amikor néhány éve nyugdíjba vonult, eltűnődött azon, mit vár még tőle a Jóisten. Összefutott régi ismerősével, Vecsei Miklóssal, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnökével, aki megemlítette, hogy elindították a felzárkózó településeket támogató programot: a háromszáz leghátrányosabb helyzetű magyar falu életkörülményein szeretnének javítani. A program a belügyminiszter alá tartozik, egyházközségek, szerzetesrendek, civil szervezetek jelentkezhetnek egy-egy falu patronálására. „Hozzatok létre egy alapítványt, akkor be tudtok kapcsolódni ti is” – javasolta Vecsei Miklós.

Beer Miklós nem tétovázott, azonnal beszélt erről a barátaival. Egyikük, Kovács Tibor felajánlotta, hogy leteszi az alaptőkét a szervezet létrehozásához. Mi legyen az alapítvány neve? –

Szent Ferencet nagyon szeretem, Szentatyánkat is Ferencnek hívják, és ez az egész program a szegényekről szól, a hátrányos helyzetű falvainkról.

Legyen Szent Ferenc Szegényei Alapítvány – javasolta Beer Miklós püspök. Nem sokkal később megkereste két másik barátját is: Dálnoki Gábor közgazdászt, illetve Réti József újságírót, aki életműinterjút készített vele. Örömmel csatlakoztak. Kovács Tibor lett az alapító, ők hárman pedig a kuratórium tagjai, közülük az elnök a nyugalmazott megyéspüspök. Az alapítványt 2019 novemberében jegyezték be. Az a kérdés is gyorsan eldőlt, hogy hol kezdjék meg a működésüket. Püspöki szolgálata alatt Beer Miklós erősen kötődött Nógrád megyéhez, melynek egész területe a Váci Egyházmegyéhez tartozik. Mivel Ságújfalun jól ismerte Szentes Attila polgármestert és Kapás Attila plébánost, a választás erre a településre esett.

A háromszáz leghátrányosabb helyzetben lévő magyar falu mindegyikében nagy számban élnek cigány családok, arányuk ezeken a településeken legalább ötven százalék. Ságújfalun negyven, a szomszédban lévő Karancsságon nyolcvan. Idén Ságújfalu mellett elvállalták egy másik falu, Szalmatercs patronálását is, ahol hetven százalék a roma népesség aránya.

Beer Miklós szavaiból kiderült: a programba bekerülő minden településen két szociális munkás bérét biztosítja az állam.

Az, hogy gyorsan megtalálták őket, a Jóisten csodája.

„A papjaimnak azt szoktam mondani: nézzetek körül, a Jóisten biztosan odakészített a feladatra valakit, aki még nem is tudja ezt, de a belső meghívást már megkapta.” Így találtak rá egy fiatal hölgyre, Nellára. Édesanyja, Bori korábban a karancssági templom sekrestyése volt. Cigány származású, leérettségizett. Beer Miklós püspök megkérdezte Nella édesanyját, nem vállalná-e el a lánya a feladatot. Az első szóra igent mondott.

A másik szociális munkás Edina lett. Dálnoki Gábor, az alapítvány pénzügyi vezetője elmondta: a programban fontos, hogy lehetőleg helyi ember legyen a szociális munkás, ez a jelenlétet erősítő mozzanat. Edina a „Fókuszban a gyermek (EFOP)” elnevezésű európai uniós program résztvevőjeként csatlakozott hozzájuk mint családsegítő munkatárs. Ennek a hátrányos helyzetű gyermekek életkörülményeit és esélyeit javító programnak az a rendeltetése, hogy a születéstől az első munkahelyig elkísérje a gyermekeket. Dálnoki Gábor és Beer Miklós is hangsúlyozták, a település vezetése és az általános iskola igazgatója mindenben támogatják őket, a kapcsolatuk harmonikus. 

Beer Miklós püspök arról is beszámolt, hogy a két szociális munkás naponta végigjárja a település családjait, elbeszélgetnek a szülőkkel, felmérik, hol miben kell segíteni.

A falu szélén két-három család borzalmas körülmények között él, tízen laknak huszonöt négyzetméteren, a víz nincs bevezetve, ablak sincs a házon, az állapotok a borsodi nyomortanyák világát idézik. A falu lakóinak nagy többsége azonban tisztes szegénységben él, a gyerekek járnak iskolába. Az alapítvány munkatársai és önkéntesei a tizenhét-tizennyolc éves anyukákkal is foglalkoznak. Neveléspszichológusok egy beszélgetésben felhívták a figyelmet arra, hogy a fiatal cigány anyukák gyakran még a másfél éves gyerekeiket is a karjukon hordják. Azért, mert ennyire szeretik őket? Nem. Nincs hová letenniük őket. Így a gyerekek fejlődéséből nemegyszer kimarad a mászós korszak. Ezért is nagyon fontos, hogy a családokban segíteni tudjanak a lakáskörülményeken, legyen padló, ahová az anyuka le tudja tenni a gyerekeit, hadd játsszanak, másszanak. Ugyanilyen lényeges az is, hogy megtanítsák a fiatal anyukákat mesélni, háztartást vezetni. 

Dálnoki Gábor ehhez kapcsolódva elmondta: nagyon fontosak a kérdőívek, melyek alapján cselekvési tervet készítenek. Rengeteg programjuk segíti a családok életét. Ilyen például a kiskert program, ami nagyon nagy siker. Negyven család csatlakozott hozzá, huszonhárom már műveli a kertjét. Csak akkor adnak vetőmagot, ha felássák a kertet. Negyven család kitette a ház elé a szemetet, ők pedig segítenek konténerrel elszállítani. Mindenben támogatják az falu lakóit, de aktív részvételt kérnek tőlük, ez az alap. Ha kimennek hozzájuk tetőt javítani, elvárják, hogy segítsenek a munkában az ott lakók. Előfordult, hogy egy családhoz fóliát, cserepet, szakembert vittek, csak annyi volt a kérdésük, van-e a háznál létra. Van. Kihozták, és akkor megkérték az otthon tartózkodó, harmincnyolc éves nagypapát, másszon fel rá, cserélje ki a rossz cserepet. Nem mozdult, mondván, hogy ő szédül. Jó, akkor visszapakolunk az autóba, hangzott a válasz. Hozzá is kezdtek, ám ezt látva a nagypapa azt mondta, annyira azért mégsem szédül. Felmászott a létrára, és leadogatta a rossz cserepeket. –

Segíteni csak akkor tudunk, ha megbecsüljük és értékeljük egymás munkáját, erőfeszítéseit.

Aktív részvételt akarunk mindenkitől. Nem szeretnénk, ha bárki úgy gondolná: Szent Ferenc majd megoldja helyettünk a gondjainkat – mondja Dálnoki Gábor. – Akarat és munka nélkül nem megy.

Beer Miklós egy kedves tanítványát, Somos László atyát szokta idézni, aki évtizedek óta foglalkozik cigánypasztorációval: az önbecsülésüket kell visszaadni a cigányoknak, hogy elhiggyék, ők is a Jóisten képmásai, és tudjanak akarni. A programnak ez a lényege, húsz-huszonöt évre tekintenek előre. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az integráció nem azt jelenti: feledkezzenek el a cigányságukról, hanem hogy legyenek büszkék rá. Ezt segíti például a Szimfónia program is, amelynek a vezetője Berki László, világszerte ismert hegedűművész. Hetente kétszer mégis eljön ide tanítani a gyerekeket.

Beer Miklós és Dálnoki Gábor is hangsúlyozzák, milyen fontos a társadalom érzékenyítése. Ebbe az irányba visznek Ferenc pápa megnyilatkozásai, de elődje, XVI. Benedek is azt fogalmazta meg Deus caritas est (Az Isten szeretet) kezdetű enciklikájában: a hiteles krisztusi Egyházban harmóniában van a kérügma, a liturgia és a diakónia. Egymást föltételezi a szent tanítás, a liturgia és a szeretetszolgálat. Nagyon fontos, hogy ez a tanítás egyre inkább átjárja a gondolkodásunkat. Ferenc pápa újra és újra előhozza:

Egyházunk, kereszténységünk hitelességének mércéje az, hogy lehajolunk-e a rászorulókhoz, a hátrányban lévőkhöz.

A mindennapok tapasztalatai alapján nem valószínű, hogy eljön az az idő, amikor az egész társadalom empatikus lesz a szegényekkel és a leszakadókkal. De ha össztársadalmi szinten nem is valósul meg az irgalom és a szolidaritás, a kisközösségek csodákra képesek – vetem fel, és Beer Miklós azonnal hozzáteszi, gyönyörű jelei vannak ennek. Példaként szépen becsomagolt Mikulás- és karácsonyi ajándékokat mutat, amelyet a dél-budai Szent II. János Pál Iskolaközpont diákjai küldtek a ságújfalui gyerekeknek, tudatosan kapcsolódva a Szent Erzsébet-ünnephez. Sok hasonló kezdeményezéssel találkozhatunk. Így talál egymásra a városi környezetben, jobb módban élő család és a leszakadó falu hátrányos helyzetű gyermeke. Személyesen is eljönnek a hetedikes, nyolcadikos diákok meglátogatni az ittenieket. Dálnoki Gábor hozzáfűzi: a viszonylagos jólétben élő diákok és családtagjaik el sem tudják képzelni, milyen körülményekkel küzdenek a hátrányos helyzetű településen a hasonló korú gyerekek.

Beer püspök atya és Dálnoki Gábor úgy mutatják be az egzotikus szépségű, mosolygós, derűt árasztó szociális munkást, Nellát – Constantino Mária Manuelát –, mint az alapítvány motorját. Nella kérdésünkre elmeséli, hogy amikor hazajött Angliából, egy ideig csecsemőgondozóként dolgozott Budapesten, angolt tanított a kicsiknek. A koronavírus-járvány első hullámának idején a bölcsődék bezártak, ekkor hazaköltözött Karancsságra. Azon gondolkozott, hogy változtatna az életén, mert elege van Budapestből, a pörgésből, csöndesebb időszakra vágyik, és akkor egyszer csak jött püspök atyától a megkeresés. Bár a közössége, a baráti társasága már Budapesthez kötötte, úgy érezte, ez Isten hívása, amire igent kell mondania. Nem lehet véletlen ugyanis, hogy épp, amikor azon dilemmázott, váltania kellene, ezt az ajánlatot kapta. Édesanyja is közösségszervező, sokat tanult tőle. Nella leszakadó cigányok között nőtt fel, a feladat nem volt idegen számára, de az igen, hogy napi szinten foglalkozzon a problémáikkal. Vajon képes lesz-e megfelelni ennek a feladatnak? Aztán szép lassan rájött, hogy mankó lehet számukra a napi gondjaik együttes kezelésében. Úgy érzi, a munkája során ő maga is sokat fejlődött.

„Mindig szerettem az egyenes, tiszta beszédet. Őszintén meg kell mondani a családoknak, mi az, amiben tudunk segíteni nekik, és mi az, amiben nem. Például nem nevelhetem helyettük a gyerekeiket” – mondja Nella.

A Jelenlétházban, ahol beszélgetünk, játszósarok várja a gyerekeket. Konyha is van, itt főzőtanfolyam indulhat, és rendszeresen tartanak összejöveteleket, beszélgetéseket. A mosókonyhában nagy teljesítményű mosógépet helyeztek el, és zuhanyzórészt alakítottak ki, mozgássérülteknek is. A programokról is mesél Nella: van úgynevezett kerekítő klub, ahová hároméves korig várják a kicsiket az anyukájukkal zenés, mozgásos, mondókázós foglalkozásokra, hetente egy alkalommal. Az iskolások társasjátékklubba járhatnak, de van „bütykölde”, azaz kézműves-foglalkozás is, amit Nella tart a helyi óvónővel együtt. Itt festhetnek, rajzolhatnak, különböző tárgyakat, ajándékokat készíthetnek a gyerekek a szüleikkel közösen, például adventre, karácsonyra is. A hangsúly a közösen végzett tevékenységen, az együttléten van. Beer Miklós püspök itt megjegyezte: Nella édesanyja évek óta vezet kosárfonó foglalkozásokat a családoknak. Gyerekeknek szóló program az angol klub is, ahol péntekenként, nem iskolai keretek között, rajzolni lehet. Közben csak angolul beszélnek, így javul a tanulók szövegértése és beszéde is.

Mindezeken túl gyermekszemészeti szűrést is tartottak. Komoly problémákra is fény derült, melyeket, ha nem fedeztek volna fel időben, néhány gyermeknek akár súlyos látáskáorsodása is kialakulhatott volna. Így ingyenesen juthattak hozzá szemüveghez.

Az alapítvány segíteni próbál az itt élőknek az adósságaik rendezésében is.

Azt, hogy mekkora a bizalom püspök atya iránt, bizonyítja egy megrázó és megható jelenet: bejött egy cigány asszony a huszonhét éves lányával, akinél rákot diagnosztizáltak, és kérték, hogy püspök atya áldja meg őket. Ő megtette ezt, anya és lánya távoztak, könnyes szemmel, csöndesen.

Vajon mit mondhat egy püspök, egy hívő ember annak a szülőnek és gyermekének, aki karácsony közeledtével ilyen szomorú hírt kap? Püspök atya arra emlékeztetett, hogy a mindent teremtő Isten egy szegény családba érkezett közénk, az Úr Jézus személyében. A nyomorba, a kiszolgáltatottságba jött el. Ferenc pápa is azt hangsúlyozza mindig, hogy ez az élet valósága, ilyen nyomorúságban élnek emberek. Az Úristen egyszülött, megváltó Fia már a születésével is rájuk irányítja a figyelmet. Fontos, hogy elhiggyék, hogy az ő oldalukon áll, és erre hív mindnyájunkat, az Egyházon keresztül is. Ezt az együttérző lelkületet várja tőlünk. Azt, hogy osztozzunk, és hogy gondoskodjunk a környezetünkről, a rászorulókról, hogy érezhessék: soha nincsenek magukra hagyva. Ezért olyan nagy a jelentőségük a személyes találkozásoknak és az egymásért mondott imáknak.

A Szent Ferenc Szegényei Alapítvány tevékenységének lényege éppen ez, a cselekvő szeretet: hordozni egymás terhét, szükség esetén jelen lenni a másik életében, segíteni azokat, akik segítségre szorulnak. Mindennap megvalósítani az evangélium üzenetét.

(Az alapítvány a következő számlaszámon fogad adományokat munkájához: 11742094-26993856, OTP Bank. Kedvezményezett: Szent Ferenc Szegényei Alapítvány.)

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. december 19–26-i ünnepi számában jelent meg.