Hálaadás és sokkal több annál – Kuzmányi István Assisi zarándokútikönyvéről

Kuzmányi István az esztergomi ferences gimnázium egykori diákja; ott érettségizett, így könyve egyfajta hálaadásnak is tekinthető, de természetesen sokkal több annál. Bemutatja a Poverellóhoz köthető tájakat, helyszíneket, művészeti alkotásokat, templomokat, s mindenekelőtt a megigazult embert, akit már életében Alter Christusnak – másik vagy másod Krisztusnak – neveztek a kortársai. Bőséges idézeteket olvashatunk a ferences forrásokból és a pápák Assisi Szent Ferenccel foglalkozó dokumentumaiból is.

A szerző kiemeli: Umbria Közép-Olaszország egyik festői szépségű régiója, területe 8456 négyzetkilométer. Különleges abból a szempontból is, hogy ez az egyetlen olyan olasz tartomány, amely nem fekszik szárazföldi vagy tengeri határon. „S mintha az ég felé is éppen ilyen határtalan és nyitott volna”, hiszen itt született Assisiben Szent Ferenc és Szent Klára, Casciában Szent Rita, Norcában Szent Benedek. „Umbria tehát a szentek szülőhelye és otthona is.”

Kuzmányi István emlékeztet rá: a ferencesek jelmondata: „Pax et bonum!”, magyarul: „Béke és jóság!” E két szóban foglalható össze az a lelkiség, amely Szent Ferencben testet öltött, aki

Isten szemével látta a másik embert és az egész teremtett világot.

A jelmondat egyúttal köszöntés is, amelynek üzenetére nagy szükségünk van napjainkban, „a belső és külső háborúk, az ellenségeskedés, az egyet nem értés, Isten iránti hűtlenségünk idején”. Ferenc tekintélyét mindenki elismerte, ezért békét tudott közvetíteni a sokféle háborútól gyötört világban. 1210-ben Assisiben az addig viszálykodó ellenfelek, Guido püspök és a város vezetői az ő közbenjárására „örök békét” kötöttek egymással. Arezzóban pedig Ferenc megakadályozta a polgárháborút.

A keresztes háborúknak is véget akart vetni, s az iszlámot nem karddal, hanem prédikációval igyekezett megtéríteni. Két sikertelen út után 1219-ben végre eljutott a szaracénok közé. Maga a szultán is megcsodálta Ferenc rendkívüli személyiségét, meghallgatta prédikációját, de a megtérésre nem volt hajlandó. 1220-ban Ferenc a Szentföldre is ellátogatott.

Olvashatjuk a könyvben Szent Ferenc legszebb imáját is, amelyet végrendeletében fogalmazott meg, életének utolsó évében szeptemberben vagy októberben: „És az Úr templomaiban olyan mély hitet öntött belém, hogy ilyen egyszerű szavakkal imádkoztam:

imádunk téged, Urunk, Jézus Krisztus, a világon lévő minden templomodban, és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot.”

A kötet írója megvilágítja: Ferencben mély tisztelet és csodálat élt Isten teremtett világa, minden egyes teremtménye iránt. Híres költeménye, a Naphimnusz nemcsak gyönyörködés a természet szépségeiben, hanem Ferenc belső lelki érésének gyümölcse is.

Külön fejezetben foglalkozik Kuzmányi István a 2006 októberében, gyors lefolyású rákos betegség következtében, mindössze 15 éves korában elhunyt olasz fiú, Carlo Acutis személyével, akit XV. Leó pápa 2025 szeptemberében szentté avatott. 2019. április 5–6-án Carlo földi maradványait Assisibe, a Santa Maria Maggiore-templomban található, Szent Ferenc ruháinak levetéséről nevezett Spogliazione-szentélybe szállították át.

Carlo Acutis rövid életében a gyakorlatba ültette az evangéliumi értékeket, és Krisztus hírnökévé vált, nemcsak szavakkal, de legelsősorban életének tanúságtételével. Lelkiségének középpontjában az Úrral az Eucharisztiában való találkozása állt. Gyakran ismételgette: „Az Eucharisztia az én autópályám a mennyországba!” Lelkiségének másik alappillére a Szűzanya iránti tisztelet volt. Szünidejének nagy részét rendszerint Umbriában töltötte. Alaposan megismerte Szent Ferencet és Szent Klárát. A Poverellótól megtanulta a teremtett világ tiszteletét és azt, hogy a legszegényebbeknek szentelje magát. Assisi Szent Ferenc és Páduai Szent Ferenc példája arra ösztönözte, hogy jótékonykodjon a szegények, a rászorulók, a hajléktalanok, az idegen földről érkezők között, akiket a heti zsebpénzéből félretett összegekkel is segített.

Kuzmányi István emlékeztet rá: az idők során sokan megírták a Poverello élettörténetét. A 20. század nagy megtérői és áttérői közül kiemelendő Gilbert Keith Chesterton (1874–1936), aki így ír Assisi Szent Ferenc című, 1980-ban a Szent István Társulatnál megjelent könyvében: „Ember volt, aki a világból ekkor távozott; költő; életláttató fénysugár; egyszeri láng, melyhez hasonló nem lobban többé, s nem is pótolja semmi sem, míg világ a világ… És ugyanilyen bizonysággal elmondhatjuk azt is, hogy

a csillagok, amelyek a vajúdó Föld körül futják fénylő pályáikat, a kőpadlón heverő, csonttá soványodott, gyámoltalan holttest fölött áthaladva egyszer végre útjukon láttak egy boldog embert.”

Olvashatjuk a kötetben Szent Ferenc és Szent Klára életének kronológiáját is, valamint Tőzsér Endre SP fordításában Ferenc pápa Admirabile signum (Csodálatos jel) kezdetű apostoli levelét, amelyben arra biztatja a hívőket, hogy folytassák a betlehemállítás szép, a hitátadás szempontjából is értékes szokását: „A betlehem, Szent Ferenc-i eredete óta különösen is, felhívást jelent arra, hogy »érezzük«, »megérintsük« azt a szegénységet, amelyet Isten Fia választott magának megtestesülésében. És így hallgatólagosan felszólítás arra, hogy kövessük őt az alázat és a szegénység és a lemondás útján, mely a betlehemi jászoltól a keresztig vezet. Felhívás arra, hogy találkozzunk vele és szolgáljuk őt irgalmasan leginkább rászoruló fivéreinkben és nővéreinkben.”

A könyvben látható színes fotókat Fábián Attila, Baranyai Béla, Budai András, Kuzmányi István, Lambert Attila, Merényi Zita, a Vatican News és a Wikipédia készítette.

A könyvhöz Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke írt előszót: „Ahogyan különleges élmény eljutni a Szentföldre, Krisztus földi életének helyszíneire, ugyanúgy óriási élmény Szent Ferenc nyomában járni Assisiben, Greccióban, Gubbióban vagy La Verna hegyén. A nyolcszáz évvel ezelőtti események szinte megelevenednek, itt érezzük az evangélium tiszta levegőjét. Kuzmányi István nagyszerű útikönyve minden zarándokot, minden nyitott szívvel közeledőt segít abban, hogy ezen a helyeken, újraélhesse Szent Ferenc életének nagy eseményeit, s ezáltal találkozhasson a Poverellót megszólító Krisztussal.”

Kuzmányi István: Assisi
Magyar Kurír, 2025

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír