Hálaadás a gyermekekért – Újabb tizenhat ezüstszívet áldottak meg a vértessomlói Mária-kegyhelyen

A Bodajktól Székesfehérváron keresztül vezető Magyar Szent Család-zarándokút vértessomlói helyszíne idén is megtelt zarándokokkal. Szép hagyománya a településnek, hogy a falu központjából az ünnepi püspöki szentmise előtt zászlóikkal a főpásztor vezetésével körmenetben vonulnak a kegytemplomhoz a népviseletbe öltözött hívek.

Az érkezőket Pfiszterer Zsuzsanna helytörténész, az esemény egyik főszervezője fogadta, aki a szentmise előtt német és magyar nyelven is ismertette a település és a kegyhely történetét.

A „Vértes búcsúján”, a kegyhely gyönyörűen feldíszített szabadtéri oltáránál Visnyei László plébános köszöntötte a főpásztort és paptestvéreit, a megjelent közéleti vezetőket, valamint a nagy számban érkező zarándokokat.

A főpásztor ünnepi beszédében a végtelen Isten örök szeretetéről beszélt, amellyel szabadságot adott az embernek, hogy ki-ki maga döntse el, milyen úton akar haladni a földi életben.

Sarlós Boldogasszony ünnepe a döntés ünnepe

– hangsúlyozta a püspök. – A Szűzanyának megjelenik Gábor angyal, aki közli vele Isten szándékát, Mária pedig dönthet arról, hogy lesz-e a Megváltó, az Isten Fia édesanyja. Tudja, hogy nem egyszerű út várja, de kimondja Istennek az igent. És amikor megtudja a hírt, hogy rokona gyermeket vár, ismét dönthet: elindul-e segíteni az idős Erzsébetnek, vagy marad, hiszen hosszú és nehéz az oda vezető út egy fiatal, magányos nőnek. Mária dönt: megy, mert szíve és lelke erre indítja. És a találkozásban ott van a Szentlélek. Erzsébet méhében felujjong a gyermek, János, aki Jézus előfutára lesz.”

A püspök arról is beszélt, a mi életünkben is sokszor kell arról dönteni, hogy milyen utat akarunk bejárni.

Nem mindig könnyű Isten útját választani, más utak egyszerűbbnek látszanak.

Ádám és Éva előtt is ott volt a döntés lehetősége, hogy követik-e Isten kérését, de nem ezt tették. E döntésük következménye az áteredő bűn, és annak minden káros és rossz hatása. „Isten nekünk is utat mutat, amin járnunk kell, de mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy elfogadja-e azt az Úrtól. Lehet, hogy keskeny az ösvény, de az életre vezet. A hívő ember ezt megérti és elfogadja, az élet dolgait megpróbálja Istenhez kötni, aki törvényt, parancsot, útmutatást ad ahhoz, hogyan élje az ember az életét gyermekkortól egészen az időskorig. Amikor egy család úgy dönt, hogy a gyermek teszi életüket igazán széppé, teljessé, és imádságában ezt Isten elé tárja, Ő meghallgatja a kérést. Tanújele ennek a sok hálaszív, amelyet a szülők kérésére készíttettünk.”

A főpásztor arról is beszélt, hogy ha Isten meghallgatja kéréseinket, azt mindig hálaadásnak kell követnie.

„A hála az élet része, ne legyünk hálátlanok.

A keresztény embernek hálaadásával is tanúskodnia kell hitéről, ez aktuális és napi feladatunk a világban.

Ma sokan azt gondolják, maguk döntenek el mindent az emberi természetről, a világ rendjéről, az emberi élet céljáról, hogy az ember az ura az életnek, és nem az Isten. Mi ezért legyünk következetes tanúi hitünk igazságainak, és mint Mária országa, Szent István népe őrizzük meg keresztény hagyományainkat, mert a múlt az életet jelenti. Ha nincs gyökér, ami a múlt tiszteletébe kapaszkodik, akkor egy egész nemzet is el tud pusztulni.”

A megyéspüspök azt is hangsúlyozta, mennyire fontos békességben élni.

Akik a háború mellett döntenek, és elképzelhetetlen anyagiakat áldoznak az emberi életek elpusztítására, árvák tömegeit hagyva hátra, elpusztult városokat, mérgezett földeket, megkeseredett túlélőket, azok nem az Isten útját járják.

A keresztény embernek világos tanúságot kell tennie az igazság mellett, aminek súlya van, és amit figyelembe kell venni. Isten szeret minket, és ránk bízta az életet. Ő ad hozzá erőt, hogy képesek legyünk a jót választani, és abban megmaradni. A Boldogságos Szűz Mária példája erre tanít minket: legyünk a keresztény igazság hirdetői, tanúságtevő hitvallók a világban” – zárta szentbeszédét Spányi Antal.

Az ünnepi szentmise végén a főpásztor hagyományosan a családokért imádkozott, azokért, akik gyermekáldásra várnak, vagy a megfogant gyermek születésére készülnek, majd a gyermekét hordozó Szűz Mária közbenjárását kérve a jelenlévőkre megáldotta az ezüstszíveket.

Ugrits Tamás pasztorális helynök az oltárhoz szólította azokat, akik hálaszíveket készíttettek idén. A kegyhelyen kapott áldásért meghatódva mondtak köszönetet a párok a püspöknek, akitől emléklapot is átvehettek.

A főpásztor egyenként megáldotta azokat a házaspárokat is, akik a gyermekáldás reményében látogattak el az ünnepre, vagy érkező gyermekük számára kérték az égiek segítségét.

A szentmise végén Herbert Ferencné, Szeifert Györgyné, Batin Zoltánné és Batin Zoltán pápai áldásban részesültek, amelyet szintén a megyéspüspök adott át.

A templomfelújítás miatt az ünnepség alatt nem vonultak ki a rendezvénysátorból és a hálaszíveket is majd egy későbbi időpontban helyezik el a kegytemplom falán.

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Lakata Pál

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír