Hálaadás a munka gyümölcséért, a közösségért – János-napi borszentelést tartottak a szegedi dómban

A János-napi borszentelés hagyományának alapja egy legenda, amely szerint egy pogány főpap egykor azt mondta Szent Jánosnak, hogy csak akkor lesz hajlandó hinni Krisztusban, ha János megiszik egy kehely mérgezett bort, és az nem árt neki. A mérget először megitatták két gonosztevővel, akik azonnal meghaltak. Szent János imádkozott, áldást mondott a kehelyre, majd kiitta a mérgezett bort, és életben maradt. Köpenyét a gonosztevőkre terítette, akik feltámadtak. A pogány főpap azonnal megkeresztelkedett.

János tiszteletének sajátos fejleménye a 11. század óta a „Szent János áldása”, vagyis a borral, János poharával való köszöntés, áldomás. A János-napon megszentelt borral kínálták az útrakelőket, a haldoklókat (égi útra indulókat), a halotti tor résztvevőit, a gyógyhatásába vetett hittel a betegeket; hígítva a beteg jószágnak is jutott belőle. Mint esküvői italt a János és az Úr Jézus közötti szeretetre emlékezve itták az ifjú párral.

A tradíció szerint a borszentelést karácsony harmadnapján tartják.

A december 27-én a szegedi dómban tartott szertartáson Kondé Lajos elmondta, az emberi munka gyümölcseként a borra mondott áldás minden emberi munka megszentelése is.

„Hálát adunk Istennek a kapott kegyelmekért, a munka gyümölcséért, a közösségért. Ahogy a hagyomány tartja, ha a megszentelt bort hordóba öntik, akkor az Isten áldása lesz mindazokon, akik abból a borból isznak. Számunkra mélyebb üzenete van: Isten oltalma, szeretete kíséri mindazokat, akik hozzá tartoznak, akik mernek ráhagyatkozni, és olyan szeretettel vannak Jézus iránt, mint Szent János apostol.”

Forrás: delmagyar.hu/Szeged-Csanádi Egyházmegye; Magyar katolikus lexikon

Fotó: Török János

Magyar Kurír