A szentmise szónoka Bukovics István volt, aki nyolc település, köztük Máriakéménd plébánosa. Köszöntötte a megjelent híveket és a zarándokokat, akik a plébánia területéről érkeztek, de sokan jöttek Baranya megye más részeiből is. István atya külön üdvözölte a Tolna megyei Aparhantról érkezett híveket.
A szentbeszédben elhangzott, hogy amikor a Szűzanyát mint a Magyarok Nagyasszonyát ünnepeljük, akkor történelmünk eleire, különösen Szent Istvánra gondolunk. Magyarok Nagyasszonya ünnepe annak állít emléket, hogy Szent István halála előtt Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. A felajánlás óta a Magyarok Nagyasszonyaként is tiszteljük a Szűzanyát, XIII. Leó pápa pedig 1896-ban engedélyezte a magyar nép számára, hogy külön ünnepet tartsanak tiszteletére.
Mindannyiunknak nagyon fontos, hogy jó kapcsolatunk legyen a Szűzanyával. Ahogy a házasság is csak akkor működhet megfelelően, ha mindkét fél odafigyel egymásra, s ha mindkettő egyetértést tanúsít a másik iránt – hangzott el a prédikációban.
A szentmise a Boldogasszony Anyánk kezdetű énekkel zárult. Bukovics István plébános a szentmise végén megköszönte Tihanyi Tiborné helyi kántor és a hásságyi énekkar szolgálatát.
Ezen a napon a kegyhelytörténeti kiállítás is nyitva tartott, így a szertartás előtt volt alkalom, hogy az érdeklődők megtekinthessék. A hívek közössége Molnár Katalin nyugalmazott hitoktató és sekrestyés vezetésével imádkozta a rózsafüzért, miközben szentgyónásra is volt lehetőség.
Az ünnep végén a templom előtt agapé várta a zarándokokat, amit a Máriakéméndi Kegytemplomért Baráti Kör tagjai és a helyi hívek készítettek.
Forrás: Pécsi Egyházmegye
Szöveg és fotó: Biki Endre Gábor, a kegyhely gondnoka
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria