„Lelki életünkben fontos állomás volt ez a zarándoklat, hiszen szinte mindenki, aki részt vett az úton, jelen van, hogy hálát adjon az Istennek. Jézus, amikor megtisztította a leprásokat, néhányan visszajöttek és köszönetet mondtak. Mi is hálát adunk itt és most, mert megfogadtuk, amit a Szűzanya Fatimában üzent nekünk. Azt a ma is aktuális felhívást, hogy térjetek meg és tartsatok bűnbánatot. Köszönjük, hogy ezt az üzenetet közvetlen közelről hallhattuk, és az út folyamán imádkozhattunk az egész egyházmegyéért, főpásztorunkért” – hangzott el Hajdu Ferenc helynök köszöntőjében.
A megyéspüspök örömét fejezte ki, hogy az ősi hagyományt követve most összegyűltek a résztvevők, hogy megköszönjék mindazt a kegyelmet, amit a kegyhelyen kaptak. „Fatimából visszatérve a Szent Szűzhöz fohászkodunk, és nemcsak megköszönjük az üzeneteit, hanem megpróbáljuk életre is váltani azokat. A megtérésre, a bűnbánatra való meghívást, a jócselekedetekre, az engesztelésre szóló felszólítást. Ez a nagyböjt üzenete is. Így legyünk közösen egyházmegyénk megújulásának eszközei, hogy a sok kegyelmet, amiben részünk volt, feladatként éljünk meg, megőrizzük és kamatoztassuk” – hangzott el a beszédben.
A főpásztor a napi evangélium, a tékozló fiú történetén keresztül arra tanított: ne engedjük, hogy emberi gondolkodásunk hétköznapi maradjon, hanem az Atya fényében éljünk, úgy tekintsünk életünkre, ahogy ő látja azt a maga teljességében.
„Mintha az ember szeretne a szürkeségben lenni, mintha keresnénk az alkalmat, hogy belesüppedjünk, beleszürküljünk az élet hétköznapiságába. Isten nem ilyen életet szán nekünk, hanem a vele való gazdagon megáldott, bensőséges kapcsolatra hív. Amire persze mindannyian vágyunk. Ezért mennek milliók Fatimába, a Boldogságos Szent Szűzhöz, hogy megtisztuljanak, megerősödjenek, megtalálják békéjüket Istenben. Ezt olvastam ki azokból a sorokból is, amelyeket a zarándokoktól kaptam, amelyek Isten nagy tetteiről, szeretetéről tanúskodnak.”
Spányi Antal püspök végül arról szólt, az ünnepi érzés az idő múlásával elszállhat a zarándokból, és akkor csodálkozik, miért tért vissza régi életéhez. A kegyelem természete azonban olyan, hogy az Isten ajándéka egyben feladatot is jelent az ember számára. „Gondolatban vissza-visszatérhetünk az átélt istenélményhez, de tennünk is kell azért, hogy felragyogjon általunk Isten fénye azok felé, akiknek tanúságot kell tennünk. Megújulásunkhoz először a Szűzanya kérésére bűnbánatot kell tartanunk, imádságban kell élnünk Isten tetszése szerint. A Szűzanya világossá teszi előttünk, hogy meg kell újulnunk a tanúságtételben, a jócselekedetekben. Családunkban, környezetünkben el kell kezdenünk élni azt a keresztény életet, amely méltó arra, hogy Krisztust hordozza. Rajtunk múlik, akarunk-e Isten kegyelmével együttműködve tanúságtevők lenni, engesztelő és Istent dicsőítő emberré válni” – fejezte be gondolatait a megyéspüspök.
A szentmise után a zarándokok felidézték az út legszebb állomásait és újra átélték a szent helyek istenélményeit. Belső utazásukról is többen tanúságot tettek, megosztották azokat a lelki megtapasztalásokat, amelyek máig hatással vannak életükre.
A hálaadó szentmisét követően Mórocz Tamás plébános orgonajátékát élvezhették a zarándokok, majd a hagyományos bodajki oltárkerülés következett. A jelenlévők imádkozhattak a Fatimából hozott Szűzanya-szobor előtt, és gyönyörködhettek a kegyhely környékének szépségében is.
Szöveg: Berta Kata
Fotó: Berta Gábor
Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria