Hálát adtak a papságért Jézus Szent Szívének ünnepén a veszprémi Szent Mihály-főszékesegyházban

A szentmisében hálát adtak a Veszprémi Főegyházmegye papságáért és a jubilánsokért, Szerenka Miklós, Balogh Árpád, Bizderi János, Bohus Péter gyémántmisés paptestvérekért, Nagy József, Kovács Mihály József aranymisés és Beke Zsolt, Tál Zoltán ezüstmisés atyákért.

A mai napnak kiemelt ünnepeltjei ők – fogalmazott szentbeszéde elején a veszprémi érsek. – A jubileum miatt, amiről tudjuk, hogy mindig Isten rendjének megjelenését és az új rendnek, az Isten országa szerinti rendnek megerősödését jelenti.

„Vegyétek magatokra igámat, tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok, és alázatos szívű, …és nyugalmat talál lelketek.” Ebben a két mondatban benne van papságunk lényege: benne van szolgálatunk, benne van az Isten és az ember találkozásának misztériuma, benne van a papi lét és a papi szolgálat misztériuma; az is, ahogyan szeretnénk a szolgálatunkat végezni – szögezte le homíliájában Udvardy György érsek.

A mai ünnep Jézus Szent Szívének ünnepe. Mindannyiunk pappá szentelése körülbelül erre az időszakra tehető. Ezekben a napokban történhetett, évekkel ezelőtt – idézte fel a főpásztor. – Az, hogy itt vannak köztünk jubiláns paptestvéreink, akiknek megköszönjük az életét és szolgálatát, megengedi, hogy az elhangzott szentírási szakaszt magunkra értelmezve próbáljuk meg beengedni a szívünkbe. 

Jézus Szíve jelenvalóvá teszi számunkra az Atya szándékát. Amikor Jézus szívére gondolunk, mindig egy nyitott szív jelenik meg előttünk, mely a sebek, a szenvedés, a megsebzettség miatt nyitott. Ebben tárul fel Jézus, az ember és az Atya misztériuma. Jézus nyitott szíve halálosan megsebzett szív, amelyből – ahogyan majd a prefációban imádkozzuk – vér és víz folyt.

Ugyanakkor Jézus Krisztus szíve a kicsinyek szíve is. Jézus Szentséges Szíve szelíd és alázatos – folytatta prédikációját az érsek. –

Jézus szívében föltárul a papi szolgálat misztériuma.

Krisztus hívott meg minket a papságra, az Ige szolgálatára, hogy alázattal és készséggel szolgálva Krisztust közelebb vigyék az emberekhez. Krisztus az, aki kapcsolatban akar tartani minket az Atyával, és ezért küzd.

Ez a Krisztus hívott meg bennünket, aki azt akarja, hogy sebzettségünk által növekedni tudjunk a szeretetben.

Így és ebben ünnepeljük papságunkat, pappá szentelésünket, a meghívást, amely titok önmagunk számára is. Így éljük meg a papságunkat, közös meghívásunkat, a szentség egységét, a kapcsolatunkat és közösségünket – szögezte le a főpásztor. – Milyen jó, ha papi közösségben barátokra lelünk, ha a papi közösségben minél többen készek az együttműködésre. De a mi kapcsolatunk lényege nem a barátság, nem a szimpátia, nem valamiféle egyetértés, közös sors, hanem a közös megszentelődés a szentségben.

Megszentelt minket az Úr, felszentelt, hogy jól akarjunk szolgálni. E közös tapasztalat alapján akarjuk építeni az egységet, akarunk növekedni és vigyázni egymásra. Fontos, hogy érzékeny lélekkel figyeljünk egymásra; de nem a kutakodás, hanem a szentségben való egység okán, hogy hogyan tudjuk egymást bátorítani, segíteni; különösen akkor, ha valakinek nagy szüksége van a testvéri bátorításra – emelte ki Udvardy György. – Akarunk növekedni az erőben, a szentségben. Akarjuk azt is, hogy együtt tudjuk értelmezni a világot, amelyben szolgálunk; hogy a Szentlélek erejében együtt próbáljuk meghatározni, hogy mit és hogyan tudunk adni, mit kell adnunk.

Aki boldogan éli az életét, annak az élete vonzó. Erre a boldogságra hív minket Isten, ezért adunk hálát. A Jézussal való egység, Jézus Szívének ismerete, az ő szívének szándéka megvalósításának akarata az, ami most összegyűjtött bennünket, hogy hálát adjunk papságunkért, meghívásunkért, egyházmegyénkért és kiemelten jubiláns paptestvéreinkért.

„Hálát adunk, kedves jubiláns paptestvérek, érettetek, az életetekért, a szolgálatért. Hálát adunk a küzdelemért és a küzdelem ajándékáért” – fordult ezüst- és aranymisés paptársaihoz a veszprémi érsek. – Hálát adunk az ajándékokért, a lelkesedésetekért, azért, hogy nem adtátok föl. Hálát adunk azért is, hogy megsebzett és nyitott szívvel akartátok és akarjátok élni papi szolgálatotokat. Ebben benne van Krisztus nagypénteki könyörgése: Népem, mi az, amit még nem tettem meg? Mi az, amit még nem adtam meg? Mondd meg, mi az, amit nem tettem meg, és megteszem. Jubileumi hálaadásotokban ez is benne van.

Hálát adunk azért, hogy a lelkesedés fenntartásában, a nehézségek vállalásában, a helytállásban az egységet munkáltátok és az egységből merítettétek az erőt. Veletek együtt köszönjük meg az elmúlt évtizedek szolgálatát. „Én magam püspök elődeim és a reátok bízott hívek nevében mondok köszönetet és köszönöm meg a papi hivatás szolgálatának megélését.” Jézus Szentséges Szíve, e titok, mely papságunknak is szimbóluma, erősítse az egységet és a szándékot az együttműködésre és az együtt szolgálatra – fogalmazott a főpásztor.

Majd e szavakkal zárta szentbeszédét: „Kérem a kedves híveket, akik mintegy ilyen kicsiny maradékként, de az egyházmegye híveit képviselik, hogy imádkozzanak és vigyék az imádság kérését a paptestvérekért, egyházmegyénk papjaiért, hogy örömmel és boldogan tudjuk élni az Egyházhoz tartozásunkat és valóban élő tapasztalatunk legyen – »az én igám édes, az én terhem könnyű, tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű«.”

A szentmise végén Udvardy György kiemelte: a jubiláns pap azt teszi, amit mindennap: áldást oszt.

Ez az áldás az, ami közel hozza Istent az ember mindennapjaihoz, közel hozza az ember életéhez az Egyház papjain keresztül.

A veszprémi érsek szentbeszéde teljes terjedelmében ITT olvasható.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír