Hálával tartozunk neki – Utolsó útjára kísérték Vigassy Mihály pápai prelátust

A gyászszertartás keretében Erdő Péter bíboros és Forián-Szabó Péter, a Krisztinavárosi Havas Boldogasszony Plébánia képviselő-testületének volt elnöke mondott búcsúbeszédet a Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójában.

Rendhagyó temetés volt ez, amilyen gyorsan végzett a súlyos rákbetegség a plébánossal, olyan sokára vettek tőle végső búcsút: ki akarták várni, hogy a járványhelyzet végével méltó módon, minél szélesebb körben kísérjék utolsó útjára. Ahogy Erdő Péter bíboros is rámutatott beszédében, ez a járvány újabb hulláma miatt nem történhetett meg a tervek szerint, de Mihály atya tisztelői, lelki gyermekei és pasztoráltjai így is megtöltötték a ravatalozók előtti teret.

Erdő Péter bíboros gyászbeszédét teljes egészében közöljük.

Kedves Gyászoló Közösség!

„Szent angyalok vezessék fel Istenhez a lelkedet, hogy megtaláld a szentek közt örök üdvösségedet.” „In Paradisum deducant te angeli.” Sokszor hallottuk ezt a fohászt temetések alkalmával. De ma különösen időszerű. Vigassy Mihály pápai prelátus, plébános úrtól, Mihály atyától veszünk búcsút névnapján, Szent Mihály főangyal ünnepén.

Amikor tavaly decemberben találkoztunk, már tudta, hogy gyors lefolyású, emberileg nézve gyógyíthatatlan betegség támadta meg. Akkor is és utána is, ahányszor csak beszéltünk, mindig épültem azon, hogy megrendüléssel fogadta a saját állapotát, de mégis harmónia volt a lelkében, elfogadta az isteni Gondviselés tervét. Még utolsó napjaiban is a rábízott hívőkre gondolt, szinte második természetévé lett a lelkipásztori szeretet. Ezt láttuk rajta már a szemináriumi évek alatt, vagy később káplánként Nyergesújfaluban, Törökőrön, Óbudán, majd önálló plébánosként a Kövi Szűz Mária Plébánián, végül pedig tizennyolc éven át a Krisztinavárosban. Tanácsos plébánosként emberségével, bölcs meglátásaival, eleven hitével segítette az egyházmegye vezetését. Ezért is hálával tartozom neki.

Amikor a járvány idején befejezte földi pályafutását, többen azt kérték, hogy a temetésre a veszély elmúltával kerüljön sor, majd a névnapja táján. Aligha számítottak arra, hogy még most sem jöhet majd össze mindenki, aki tisztelte és szerette őt, mert a betegség második hulláma óvatosságot követel.

Mégsem puszta véletlen, hogy Szent Mihály napján temetjük őt. Hiszen épp róla, Szent Mihály főangyalról olvassuk a Jelenések könyvében, hogy angyalai élén nagy harcot vív a Sátán és a gonosz lelkek ellen, legyőzi őket, és azokat kivetik a mennyből ide, a földre (Jel 12,7–9). Mi kha Él, vagyis Mihály neve azt jelenti: Ki olyan, mint az Isten? Bibliai gyökerű az a meggyőződés, hogy a gonosz lelkek nagy bűne, a bukásuk abban állt, hogy Istennel akarták egyenlővé tenni magukat. Márpedig jó és gonosz nem egyenlő erők, mert egy az Isten, ő a Mindenható és az örök jóság. Mást imádni rajta kívül a legelső bűn, a legalapvetőbb eltévelyedés. Pedig az értelmes lényt megkísérti a vágy, hogy önmagát imádja. A Sátán még Jézusnak is azt ígéri: az egész világot neked adom, ha leborulva imádsz engem (Mt 4,9). Az embert megejti ez a kísértés. A Biblia az ősszülők bűnében is ezt látja, hiszen a kísértő azt ígéri, ha esznek a tiltott fa gyümölcséből, olyanok lesznek, mint az Isten (Ter 3,5).

Ez a kísértés jelen van az emberiség egész történelmében. Ha az ember maga akarja megalkotni önmagát és világát, mert úgy gondolja, sérelem esik a szabadságán, ha tiszteletben tartja a teremtett világ rendjét, ha maga próbál a világ számára is egyéni kívánságai szerint a legfőbb törvény lenni, akkor a létező valóság válaszol. Akkor áthullámzik az emberiségen a hisztérikus rettegés. Akkor fontossá válik a természet védelmének a gondolata. Pedig nem a természetet védjük. Hiszen a teremtett természet rendje mindig, most is érvényesül. De ha önző, önkényes, önistenítő módon bánunk vele, akkor a saját létünk kerül veszélybe. De mintha éppen ez lenne a célja a történelmet végigkísérő gonosznak. Róla mondja Jézus, hogy „gyilkos kezdettől fogva” (Jn 8,44).

De az Isten iránti imádás és szeretet erői is működnek a világban. A választott nép és az Egyház védelmezőjeként tiszteljük Szent Mihály arkangyalt a gonoszság elleni állandó küzdelemben. XIII. Leó pápa fontosnak tartotta, hogy Szent Mihály főangyal segítségét állandóan kérje az Egyház. Hiszen földi életünk lelki küzdelmeiben is tud támogatni minket és életünk döntő, végső pillanatában is mellettünk áll.

Bizalommal kérjük tehát Isten irgalmát és Szent Mihály főangyal hatalmas közbenjárását Mihály paptestvérünk és a történelemben lelki harcot vívó Egyházunk számára. Ámen.

*

„»Az Úr az én pásztorom, jó pásztor ő.« Kedves Mihály atya, kedves Mityu! Ez a 23. zsoltár alapján készült dal volt az egyik kedvenc éneked, mindig lelkesen fújtad, amikor csak lehetett” – kezdte beszédét Forián-Szabó Péter, aki hosszú évekig volt Vigassy Mihály egyik legközvetlenebb világi munkatársa a krisztinavárosi plébánián. Könnyeivel küszködve emlékezett arra, hogy amíg volt „a mi pásztorunk”, minden tettéből, minden rezdüléséből kiérződött, hogy mennyire komolyan vette ennek a zsoltárnak minden szavát. „Nemcsak az volt nyilvánvaló előttünk, hogy teljesen rábíztad magadat az Úrra, hanem az is, hogy lelkipásztorként mennyire szerettél volna az Úrhoz hasonlóan te is jó pásztor lenni. Olyan lelkipásztor, aki a lehetőségeihez, a képességeihez mérten folyton igyekszik szeretni a nyáját.”

Forián-Szabó Péter azzal zárta beszédét, hogy Mihály atyának a legnagyobb öröm az lehetne, ha este „nem gyászmisére, hanem hálaadó szentmisére jönnénk össze” a krisztinavárosi templom oltáránál.

Vigassy Mihály 1993–2002 között esperesi szolgálatot is ellátott, 1994-ben pápai prelátusi címet kapott, érdemes esperes volt 2002-től. Hosszú éveken keresztül a Regnum Marianum papi közösségének tagja volt; négy éven át házfőnöke is volt a közösségnek.

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Merényi Zita

Agonás Szonja/Magyar Kurír