Halottak napja egyházmegyéinkben

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök november 2-án, halottak napja estéjén a debreceni Szent Anna-székesegyházban mutatott be szentmisét, amelyen a Szentatya szándékára együtt imádkozott a jelenlévő hívekkel és akolitusokkal a szeretteinkért felajánlott teljes búcsú elnyeréséért. A szentmise után a főpásztor a székesegyház altemplomában nyugvó lelkipásztorok, köztük Csáky Imre bíboros (1672–1732) – a debreceni Szent Anna-székesegyház alapítója –, sírja előtt is imádkozott és mécsest gyújtott.

„Ha mi is hívő lélekkel imádkozunk az elhunytakért és gondolkodunk a feltámadásról, akkor az áldozatunk, a szentmisénk, az imádságunk nem hiábavaló. Jól és hívő lélekkel imádkozni azt is jelenti, hogy hiszünk a feltámadásban, abban, hogy a halál csak egy kapu: születés az örök életre.

Ezért ez az ünnep a reménység ünnepe is. Erősödik a hitünk, és bizonyítjuk, hogy a szeretet soha el nem múlik. Amivel az elhunyt szeretteinket szerettük, az most is valóság, csak ők már más létformában vannak. Hiszünk abban, hogy még találkozni fogunk velük” – bátorított a főpásztor a feltámadásba vetett hitre a szentmise elmélkedésében.

„Meg kell tanulnunk, hogy a halottak napja után minden nap legyen az élők napja, hogy jobban odafigyeljünk a szeretetünkre, és arra, akitől mindezt megtanulhatjuk: Jézus Krisztusra. Hiszen örömhírt mondott nekünk, hogy „mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). A mennyei Atya őrá bízott bennünket, odaadott neki, és mindazt, aki hozzá jön, azt nem taszítja el, hanem feltámasztja az utolsó napon” – emlékeztetett Palánki Ferenc.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

*

Egri Főegyházmegye

Az Egri Főegyházmegye elhunyt főpapjaiért és papjaiért mutatott be szentmisét Ternyák Csaba érsek az egri bazilikában november 2-án.

Prédikációjában a főpásztor rámutatott, hogy a halandó ember félve tekint az élet végességére, de Jézus Krisztus feltámadásába vetett hitünk erősíti bennünk a reményt, hogy nem a halálé az utolsó szó. Jézus a halálból feltámadt, és helyet készített mindannyiunk számára a mennyországban.

Ez a mi reményünk, hogy halálunk után ő majd feltámaszt bennünket az utolsó napon. Jézus Krisztus feltámadása nem lehet ugyanis a történelem egyszeri és egyedi eseménye. Ha ő feltámadt, akkor van örök élet, akkor életünk nem a semmibe torkollik.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Szerző: Pap Ildikó

Forrás: Egri Főegyházmegye

Fotó: Lénárt Márton, Szántó György, Líceum Televízió

 

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Erdő Péter bíboros, prímás halottak napján, november 2-án szentmisét mutatott be az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye elhunyt főpásztoraiért az esztergomi bazilika altemplomában. Homíliájában a főpásztor minden évben egyik elődjéről emlékezik meg – ez alkalommal Hamvas Endréről beszélt, aki csanádi püspök létére esztergomi apostoli kormányzó volt.

Hamvas Endre legfőbb küldetésének tartotta, hogy minden korosztálynak hirdesse az igét, Krisztus örömhírét. 1944. március 6-án került sor püspöki kinevezésére. Majd a német csapatok megszállták Magyarországot. Eleinte az volt a terv, hogy a négy újonnan kinevezett püspököt (köztük Mindszenty Józsefet) a saját szolgálati helyén szentelik püspökké, ám Serédi Jusztinián úgy rendelkezett, hogy a szertartás az esztergomi bazilikában legyen.

A bíboros hozzátette, akkoriban nem volt annyi tüzelő, hogy a prímási palota nagy ebédlőjében befűtsenek, ezért a kis ebédlőben – amelyet csupán tizenkét személyre terveztek – ültették le a harminchat fős vendégsereget. Ezt még a ház népe is feljegyezte, mert ilyen zsúfoltság azóta sem volt a teremben.

A szertartásról szóló bővebb beszámoló ITT olvasható. 

Szerző: Zsuffa Tünde/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Mudrák Attila

*

Győri Egyházmegye

A Győri Egyházmegye elhunyt püspökeiért és papjaiért mutatott be szentmisét Veres András megyéspüspök halottak napján, november 2-án a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban.

Rövid prédikációjában a főpásztor kiemelte, az örök életbe vetett hit nem csak ahhoz szükséges, hogy szeretteink elvesztésekor erősek tudjunk maradni, hanem ahhoz is, hogy a mindennapi életünkben figyelmünket mindig az örökkévalóságra irányítsuk.

A szertartásról szóló bővebb beszámoló ITT olvasható. 

Forrás: Győri Egyházmegye

Szöveg: Böcskei Győző plébános

Fotó: Ács Tamás

*

Pannonhalmi Főapátság

A pannonhalmi szerzetesközösség november 2-án a Boldogasszony-kápolnában emlékezett meg a rend halottairól és minden elhunytról.

„Az utolsó vacsorán Jézus így búcsúzott tanítványaitól: »Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek és helyet készítek nektek!? Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek!« Ekkor Tamás így szólt: »Uram, mi nem tudjuk, hogy hova mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?« Jézus ezt felelte: »Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam«” – hangzott el a halottak napi szentmisén János evangéliumának részlete. Ahogy azt Hardi Titusz szentbeszédében hangsúlyozta ennek a szakasznak és az egész evangéliumnak a középpontja a szív: Ne nyugtalankodjék szívetek.

Rámutatott, hogy a fő parancsolat is azzal kezdődik, hogy szeresd Uradat, Istenedet, teljes szíveddel. „Isten erre az egész szívre tart igényt. Nem csak egy részecskéjére, hanem az egészre. Az egész van meghívva arra, hogy kapcsolatban legyen az Örökkévalóval.”

A szónok Pál apostol korintusiaknak írt második leveléből idézett. „Ha földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk lakást”. Egyszer mindannyiunk „földi sátra” – a testünk – összeomlik. Jézus azonban biztat bennünket. A szívünk – ami annyira fontos, ami éltet bennünket, amin keresztül az Úrhoz, az Örökkévalóhoz csatlakozunk – nem kell, hogy nyugtalankodjon. Ugyan ez a sátor múlandó, de az Atya háza örökkévaló! Ez a ház pedig az Atya szíve, ahová tartunk. Arra kaptunk meghívást, hogy itt tartózkodjunk, ebben a feloldozó valóságban, ebben a megtisztító jóságban. Amikor földi sátrunk összeomlik, akkor bizony átéljük, mennyi töredékes, mennyi sallang van az életünkben, amitől meg kell tisztulnunk. „Isten egy szempillantás alatt képes újjáteremteni, újjáalkotni, hogy az Ő lakásában, az Ő házában, az Ő szívében lakozzunk.”

Szentbeszéde végén Hardi Titusz Jób könyve egy részletének szabadfordítását idézte, amit még nagyapja sírján olvasott: „Tudom, hogy Megváltóm él, Ő támaszt fel engem az utolsó napon. Saját testemből fogom meglátni Istenemet, én magam látom meg Őt.” Az ószövetségi prófécia Jézusban, az ő feltámadásában, az ő úton levésében, amely az Atyánál teljesedett be, valósággá válik a mi számunkra is, „hiszen társörökösei vagyunk annak a Jézusnak, aki értünk meghalt, de harmadnapra feltámadt.

Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság

*

Székesfehérvári Egyházmegye

Halottak napján Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök engesztelő szentmisét mutatott be az első és a második világháború során elesett hős katonákért és hozzátartozóikért a feérvári székesegyházban.

A főpásztor megemlékezett a hősök példájáról és arra buzdított, hogy imádságainkban kísérjük őket és kérjük, hogy akiknek az élete hirtelen szakadt félbe, azoknak teljesedjen be az Isten országában. A főpásztor visszaemlékezett elődeinkre, akik előttünk távoztak el a földi életből és kiemelte helytállásukat, példájukat, amiből nekünk is tanulnunk kell. „Az élet nem néhány évtized, hanem ennél végtelenül több, olyan érték és öröm, aminek véget vethet a halál, de nem semmisítheti meg azt. … A kinyilatkoztatás beszél erről a teljes életről, amelyet Jézus Krisztus tett teljessé. Ő elmondta, hogy sok hely van az Atya Országában, az örök életben, amelyben részünk lehet, ha megbánjuk, amiben tévedtünk és hibáztunk” – emelte ki a püspök, majd beszélt azokról a katonahősökről, akik hazánk védelmében, a hit, a család, a magyar nemzet értékeinek megőrzéséért az életüket adták.

A főpásztor arra is felhívta a figyelmet, hogy más nemzetek katonáiért is imádkoznunk kell, akik áldozatai voltak a történelem viharainak, hogy a feltámadás hitében békességet és megnyugvást találjanak. „Az elhunyt katonáknak nemcsak emlékezésre, hanem imádságra is szükségük van, hogy Isten bocsásson meg nekik és adjon örök boldogságot mindannyiuknak a mennyben."

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Szerző: Berta Kata

Forrás és fotó: Székesfehérvári Egyházmegye

*

Szombathelyi Egyházmegye

Székely János szombathelyi megyéspüspök Wimmer Roland gazdasági helynök, Császár István spirituális és Perger Gyula plébános koncelebrálásával mutatott be szentmisét az egyházmegye elhunyt püspökeiért és papjaiért a szombathelyi székesegyházban november 2-án.

A püspök szentbeszédében kiemelte, egy haldoklónak az egész élete benne van élete utolsó szavaiban. Ott már az ember nem mond fölösleges dolgokat, hanem kinyitja a szívét. Utolsó napján Boldog Batthyány-Strattmann László hatalmas fájdalmak között kérte a családját, hogy vigyék ki az erkélyre, hadd kiáltsa ki a világba, milyen jó az Isten. Egy ateista orvos Batthyány hatására meg is tért.

A szertartásról bővebb beszámoló ITT olvasható, ahol Székely János szentbeszéde is visszahallgatható.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

*

Katolikus Tábori Püspökség – Katonai Ordinariátus

Halottak napja alkalmából szervezett ökumenikus kegyeleti gyertyagyújtást a Honvédelmi Minisztérium (HM) Budapesten, a budavári Szentháromság téren november 2-án, majd a megemlékezést szentmise követte a budavári Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templomban, melyet Berta Tibor tábori püspök mutatott be az első és második világháborúban elesett katonákért.

Az eseményen beszédet mondott Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára; Totha Péter Joel vezető tábori főrabbi a szeretet és elfogadás hangjaira emlékeztetett, Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök pedig az egykori és jelenlegi katonahalottak emlékének ápolása mellett a világunkban jelenleg dúló háborúk során megrokkantakért, megözvegyültekért, megárvultakért is imát kért.

Berta Tibor szentbeszédében kiemelte: „Halottak napján az Egyház elsődlegesen a purgatóriumban, a tisztítóhelyen levőkről emlékezik meg ünnepélyes szentmisék bemutatásával. A tisztítóhely egy ideiglenes közbülső állapot a földi élet és a mennyei boldogság között, az ember átalakulásának egy belülről jövő szükségszerű folyamata, amelyben képessé válik az Istennel való egységre egy megtisztító büntetésen való átmenetel által. Hitünk szerint az élő és elhunyt hívek egy sajátságosan titokzatos közösséget alkotnak a szentek egyességében, egy természetfölötti szeretetközösségben, amelyet a Jézus Krisztusban való hit és az isteni kegyelem hoz létre. (...) Az elhunyt katonákra való emlékezés és az értük mondott imádság ugyanakkor az igazságosság és a béke megőrzésének nagy fohászává kell, hogy váljon a mostani világban, ahol az egyre több háború és fegyveres konfliktus mellett egy markáns agresszivitás is felütötte a fejét az emberi élet szinte minden területén. Sajnos – ma úgy tűnik – nem sikerült tanulnunk a múlt bűneiből és hibáiból. Az egyetemes közjó mellőzésével a békétlenség és a háború – mely az emberiség kudarca és veresége a Sátán erőivel szemben – ismét utat tört magának. Pedig, ahogyan az önzésből kialakuló énközpontúság, majd az azt követő békétlenség és harag – ahogy Ferenc pápa nemrég mondta –, úgy a háború is mindig vereség, és az emberi testvériség megsemmisítése

Berta Tibor püspök szentbeszéde teljes terjedelemben IDE kattintva olvasható.

Szöveg: Navarrai Mészáros Márton/HM KTP

Fotó: Kormány Gábor/HM KTP

Nyitókép: Pixabay.com

Magyar Kurír