Hamarosan befejeződik a bodajki kegyhely felújítása – Interjú Mórocz Tamás plébánossal

– Egy újjáéledésre váró kegyhelyre fiatal papként kerülni még egy templomfelújításban tapasztalatokat szerzett plébánosnak sem könnyű feladat. Bodajk szellemiségéhez, lelkiségéhez felnőni és megfelelni a hely különlegességéből adódó feladatoknak, kötelességeknek – gondolom, ezzel Mórocz Tamás atyának sem volt egyszerű megbirkóznia.

– Nagy örömként és nagy kegyelmi lehetőségként éltem meg, hogy 28 évesen ide kerülhettem Bodajkra. Nyilván székesfehérvári fiatalként, gyerekkoromtól fogva nagyon jól ismertem ezt a közeget, és ezért fájó is volt látni, hogy egy ilyen gyönyörű, a Vértes–Bakony találkozásánál álló ősi zarándokhely – ahová nagyszüleink is jártak – ilyen állapotban van. Azt éreztem, ez a kegytemplom és környéke sokkal több lehetőséget rejt magában, többet lehetne kihozni belőle, mint amit akkor megtapasztaltam.

Ugyanakkor egy nagyon jó közösséget találtam itt, abból a szempontból is, hogy az itt lévő emberek nagyon jól értették és érezték, hogy a plébániájuk és templomuk egy élő kegyhely, zarándokhely.

Az itt élő emberek hitében, szívében mélyen ott él a bodajki Mária-tisztelet. Egy aprónak tűnő, de meghatározó pillanat volt, hogy az első testületi gyűlésünk végén a tagok fejből imádkozták a bodajki kegyhely könyörgő imáját, ami egy tíz-tizenkét mondatos ima, helyenként elég nehéz szöveggel. Jó volt megélni, hogy az emberek tudták, mennyire jelentős ez a hely.

Nyilván nekem is el kellett gondolkodnom a tizenhat hozzám tartozó falu ellátása mellett Bodajk lelki központtá alakításán is – az egyházmegye lelki igényeit és kéréseit figyelembe véve –, azon, hogy hogyan tudjuk formálni, gazdagítani.

– El tudtak indulni a külső megújítási munkákkal, de plébánosként továbbra is feladata maradt a zarándokok fogadása, gyóntatása, lelkiségi csoportok életének megszervezése, a lelkigyakorlatokkal kapcsolatos tennivalók.

– Rögtön a kezdetektől fogva azzal találkoztam, hogy nagyon sokan jönnek nemcsak a környező településekről, az egyházmegyéből, hanem Budapestről, az Alföldről vagy éppen Vas, Zala, Győr-Moson-Sopron megyékből is. És az emberek tudják, mit jelent ez a hely. Sokszor elmondták nekem, hogy voltak már itt, és most nagyon örülnek, hogy mi szentmisét imádkoztunk nekik, gyóntattunk, lelkileg gazdagítottuk őket. Vagy például felmentem orgonálni, és egy kis zenei élményt is kaptak. Megtapasztaltam, hogy szájról szájra terjed a jó hír: érdemes idejönni, és nemcsak azért, mert szép ez a környék, hanem azért is, mert kedvesen fogadnak, figyelnek ránk. Megpróbáltunk a lehetőségekhez képest ebédet is adni az ideérkező csoportoknak. De nyilván mindeközben éreztük, a meglevő körülmények között mennyire nehéz helytállnunk, mert nincs megfelelő infrastruktúra az emberek fogadására.

– Bodajk környezete tele van természeti szépséggel, híres helyekkel, de a kegyhelynek önmagában is nagy a vonzása. Azt tartják, aki egyszer felfedezi, szeretne máskor is visszatérni. Mi vonzza a Segítő Szűzanya templomába az embereket?

– Érdekes, hogy még nekem is – aki fehérvári fiatalként tudtam, hogy szeptember második vasárnapja a bodajki búcsú ünnepe – sok újdonságot adott ez a hely. Azon túl, hogy egy nagyon szép környezet veszi körül, fel kellett fedeznem például azt, ami most a megújulásunk egyik legmélyebb alapja. Nyilván nem történeti-történelmi kérdés ez elsősorban, hogy valóban az ország egyik legrégebbi, legősibb zarándokhelye Bodajk. Hiszen Szent István királyhoz és az ő szent családjához kötődik ennek a kegyhelynek az alapítása, vagy legalábbis a gyökerei oda nyúlnak vissza. Tudtuk, vagy talán ki is mondtuk ezt, de mégsem volt annyira hangsúlyos, hogy ilyen nagy lelki gazdagság van itt.

Amikor a magyar családokat kell megerősíteni, nagyon jó lehetőség, hogy ezen a kegyhelyen megvan ehhez a lelki alap, hogy az első magyar szent család idezarándokolt. És a múlt feltárásával ezt meg is tudjuk jeleníteni.

Úgy, ahogy a barokk korban jelenítették meg ezt a Szent István-i örökséget, és építették fel a ma látható templomot, rendházat, zarándokudvart és kálváriát. Ránk hagytak egy olyan kulturális és lelki értéket, amelyben látjuk ezt a szép templomot, egy gyönyörű, megkapó kegyoltárral, egy csodálatos passaui kegyképpel. Nagyon szívhez szóló ez a Mária-ábrázolás, amelyen a kisdedet a karjában tartja a Szűzanya, és végtelen harmónia, szeretet van köztük. Ugyanakkor, ehhez a kulturális örökséghez tartozik egy olyan lelki gazdagság is, amelyet a barokk kor álmodott meg. Például 321 hiteles csodánk igazolja, hogy ezen a kegyhelyen, a Szűzanya Isten felé tolmácsoló, közbenjáró szeretetében hány és hány imameghallgatás válhatott valóra, adott kegyelmet az ide érkező rászoruló, beteg, szenvedő embereknek. Ezek közül a csodák közül most, a felújításkor többet is szeretnénk bemutatni. Van egy mankó, amelyet egy fehérvári család kislánya hagyott itt, amikor ez a kisgyermek az édesapja többszöri kérésére, imádságára meggyógyult. Van egy olyan lepel, ami egy gyászoló feleségnek a hálaadó motívumát mutatja meg. Amikor itt imádkozott az elhunyt férjéért, ő jelzett, üzent neki, hogy az imádság hatására bejutott az örök üdvösségre, a tisztítótűzből kiszabadult. Jelet adott az asszony ruhájába égetett kéznyomokkal, amelyek szintén tisztán láthatók.

Ezzel találkozni a mai korban, és azzal a hatással, hogy egy párszáz fős faluban egy ilyen gyönyörű templomot építenek, ilyen hatalmas udvarral, ahová a zarándokok sereglenek, ennek nyilván van egy kegyelmi kisugárzása. Ezt meg is megtapasztaljuk az ideérkezőkön, látjuk, hogy ezt érzik. Valóban a legegyszerűbb jele ennek, amikor az ember egy kicsit imádkozik a templomban, és valami nagyon mély érzés ragadja meg. Megérinti a múlt és valami olyan kegyelmi gazdagság, amelyben az ember megéli azt, hogy a Szűzanya meghallgatja, és segíti a bajban, a nehézségben.

A teljes interjúból, amely ITT olvasható, kiderül, hogy várhatóan augusztus végére készül el a felújítás, és az is, hogy miként alakult, alakul a bodajki plébánia élete a koronavírus-járvány idején.

Forrás: Berta Kata/Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Mórocz Tamás

Látványtervek: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír