A León de Perú (a cím egyszerre jelenti: Perui Leó és Peru oroszlánja) című dokumentumfilm Robert Francis Prevost, ma XIV. Leó pápa útját követi nyomon; készítésében a Vatican Media újságírói: Salvatore Cernuzio, Felipe Herrera-Espaliat és Jaime Vizcaíno Haro működtek közre.
Az összeállításban az ágostonos egyházfő latin-amerikai éveit mutatják be; Chulucanas, Trujillo, Lima, Callao és Chiclayo városában bontakozik ki a történet, érint nagyvárosokat, falvakat, különféle negyedeket, külvárosokat, plébániákat, iskolákat és rendházakat. Azokat a helyszíneket, ahol Prevost atya, később Prevost püspök szentmisét mutatott be, homíliát mondott, tanított, szerzeteseket képzett, fiatalokkal találkozott, születésnapokat ünnepelt, adományosztásban segédkezett olyan tragédiák idején, mint például az El Niño okozta áradások vagy a koronavírus-járvány.
Lelkipásztori és szociális tevékenységét mutatja be a dokumentumfilm azoknak az embereknek a történetein keresztül, akik együtt dolgoztak a későbbi pápával, illetve akiket meghallgatott, támogatott, segített.
Tanúságot tesznek püspökök, köztük Callao és Chulucanas jelenlegi főpásztorai; ágostonos rendtársak, plébánosok, mint például a fiatal Cristophe Ntaganzwa, aki a pandémiát súlyosan megszenvedő Pachacútec egy mélyszegénységben élő negyedében szolgál.
Robert Prevost apostoli adminisztrátorként élelmiszer- és gyógyszeradományokkal is támogatta a munkanélküli, éhező embereket. Gyorsan reagált a szükséghelyzetekre, mint akkor is, amikor Chiclayo püspökeként az árvizek sújtotta lakosságot támogatta, maga is gumicsizmában az utcán állva a vízben – erről egy Rocío nevű túlélő beszél a filmben.
Chiclayóból Janina Sesa, a korábbi karitászigazgató is tanúságot tesz a dokumentumfilmben: arról az akcióról beszél, amikor oxigént biztosítottak a betegeknek a járvány okozta krízishelyzetben.
Egy Bertha nevű szakácsot is megkérdeztek a film készítői, aki egy trujillói leveskonyhán (comedor) dolgozott, anelyet „Padre Roberto” alapított a szegény családok számára.
Ezeken kívül számos más, személyes történetet ismerhetünk meg a filmből: Sylvia történetét, akit szerzetesnővérek mentettek ki a prostitúcióból, és akinek a bátorsága Robert Prevostot egy emberkereskedelem-ellenes bizottság létrehozására indította; illetve Hector és lánya, Mildred – Leó pápa keresztlánya – történetét.
egy perui férfi azt mondja a pápaválasztás estéjéről: olyan volt, mint amikor a csapatod rúg egy gólt, és felugrasz örömödben.
„El sem tudtuk hinni: Roberto atya, aki itt járt, ezeken az utcákon?!” – fogalmaz egy asszony. Más megmutatja a fényképezőgépét: Roberto atyáé volt, és nekiadta. Előkerülnek a fényképek: Padre Roberto, amint átvágja a szalagot az oxigént biztosító eszközön.
Ahol háború van, oda ő békét fog hozni”
– szögezi le mély meggyőződéssel egy férfi. Előkerül egy kis méretű Szent Rita-szobor is, amely a mai pápáé volt, mosolyogva mutatja „neki” egy régi munkatárs.
Valamennyi megkérdezett megosztja azt is a filmben, hogyan élték meg a „Habemus papam” május 8-i estéjét, és személyes üzenetet is küldenek a Szentatyának.
A León de Perú hamarosan megtekinthető a vatikáni média felületein.
Forrás: Vatican News angol nyelvű szerkesztősége
Fotó: Vatican Media
Verestói Nárcisz/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria