Csepellényi György egy olyan korban élt, amikor éhínség, pestis, politikai és gazdasági nehézségek jellemezték a mindennapokat. Ebben a kaotikus közegben a vallás volt az egyetlen kapaszkodó az egyszerű emberek számára – fogalmazott a levéltáros.
Csepellényi György 1620 körül, más forrás szerint 1626-ban született a Trencsén vármegyei Biccsén (ma Szlovákia, Bytča), nemesi származású családban. 1643. május 3-án a felsőelefánti (Horné Lefantovce) Keresztelő Szent János pálos rendi kolostorban tette le szerzetesi fogadalmát. 1660-ban rendje a máriavölgyi (Marianka) kolostor alperjelének nevezte ki, innen előbb Terebesre került, majd Felsőelefánton is szolgált. A környékbeli Nagyappony és Kisappony falvakban több száz családot térített vissza a katolikus hitre, sőt visszaszerezte az üresen álló katolikus templomot és plébániát is.
1669. június 5-én a rend Csepellényi Györgyöt nyolc társával együtt küldte misszióba a már ott szolgálatot teljesítő páterek mellé Felső-Magyarországra. Csepellényi György füzéri plébános lett, és 1673-ra hét falut térített vissza a katolikus hitre.
A füzéri plébánián ejtette foglyul bujdosó protestáns katonák egy csoportja 1674. március 26-án. Két hónapon keresztül hurcolták magukkal, és gyötörték válogatott, kegyetlen kínzásokkal, melyeket állhatatosan tűrt. Katolikus hitéhez való ragaszkodása miatt 1674. május 24-én az Egerfarmos határában fekvő Szőke-pusztán fejezték le.
Holtteste napokig hevert a pusztában, a szemtanúk szerint romlatlanul. Nagy János mezőkövesdi plébános temette el az egerfarmosi templomban. Temetését csodás események sora kísérte.
15 évvel Csepellényi György halálát követően, Barilovich Lajos pálos rendi generális kérésére, 1689. április 29-én Fenesy György egri püspök kanonizációs vizsgálatot indított Csepellényi György ügyében. Barilovich Lajos 1689-ben, miután engedélyt kapott Fenesy György egri püspöktől, elszállíttatta Csepellényi György földi maradványait a rend sátoraljaújhelyi, Szent Egyed tiszteletére felszentelt templomába, ahol az újonnan épült kápolna kriptájában helyezték el.
Tisztelete túlélte az évszázadokat. Boldoggá avatását többször is kezdeményezték (1689-ben, 1769-ben és 1949-ben), azonban nem sikerült végigvinni az eljárást. 1974-ben Nagy-Bozsoky József orvosnak sikerült azonosítania Csepellényi György földi maradványait. 1989. május 27-én, Sátoraljaújhelyen, temetésének 300. évfordulóján egy tölgyfa osszáriumban korábbi kriptájában helyezték el csontjait.
Czapkó Mihály a boldoggáavatási eljárás egyházmegyei posztulátora a Szent István Televízió kérdésére elmondta, az elmúlt időszakban számos helyen tartottak előadást, hogy minél szélesebb körben ismertté tegyék Csepellényi György személyét. A folyamatosan zajló levéltári kutatások pedig az eddig feltárt ismeretanyagot voltak hivatottak megerősíteni.
Elmondta, jó eséllyel ebben az évben lezárul a boldoggáavatási eljárás egyházmegyei szakasza, majd kezdődik a római szakasz. Hogy ez utóbbi minél rövidebb legyen, fontos a kutatási anyagok precíz előkészítése.
Ternyák Csaba érsek 2023-ban határozott úgy, hogy az Egri Főegyházmegye részéről elindítja a vértanú szerzetes boldoggáavatási eljárásának egyházmegyei szakaszát, amely hivatalosan 2024. február 1-jén kezdődött.
Ima Csepellényi György boldoggá avatásáért
Istenünk, benned bízók erőssége, te arra hívtad Csepellényi Györgyöt, hogy Boldog Özséb követőjeként híveidet megerősítse a katolikus hitben, és összegyűjtse, ami szétszóródott. Életáldozata, hite és irántad érzett hűsége példaként ragyog előttünk. Add, hogy mielőbb a boldogok között tisztelhessük őt. Ámen.
Szöveg: Federics Róbert
Forrás és fotó: Egri Főegyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria



