Ferenc pápa fogadta a meggyilkolt francia pap, Jacques Hamel nővérét a Vatikánban

Jacques Hamelnek 2016-ban 85 évesen vágta el a torkát két maghrebi származású fiatal terrorista Franciaországban, a roueni egyházmegyében, Saint-Etienne-du-Rouvray település Szent István-templomában szentmise bemutatása közben.

Roselyne Hamel átadott a pápának egy rajzot, amelyen egy galamb látható olajfaággal, amely a béke szimbóluma, továbbá egy ballada szavait, amelyet nehéz időkben testvérével szoktak elszavalni: „Jöjjön el a galamb olajfaágával a szívünkbe és ebbe a világba, ahol a békét még meg kell teremteni.” 

Az asszonynak nem ez volt az első találkozása a pápával: a Szentatya 2018 szeptemberében szentmisét mutatott be a pap emlékére az elhunyt családtagjai és egy nyolcvanfős roueni zarándokcsoport részvételével. Jacques Hamel boldoggáavatási eljárása folyamatban van. A mostani volt a harmadik találkozó Ferenc pápa és Roselyne Hamel között, aki a Szentatyának adott még egy képet is a bátyjáról, amelynek világos háttere kiemeli Hamel atya arcvonásait. Mindenki élő szentnek tartotta, bizonyos vonásaiban az arsi plébánosra, Vianney Szent Jánosra emlékeztet. Roselyne megőrizte testvére egyik homíliáját is, amelyet egy fiókban talált. Ezt is a pápának ajándékozta, és arról biztosította, hogy imádkozni fog a leendő boldog testvéréhez a pápa egészségéért, amelyet ezekben a hetekben a hörghurut tesz próbára.

Roselyne Hamel a napokban bemutatja Rómában a Jacques Hamelről elnevezett újságírói díjat, amelyet a vallásközi párbeszédnek szentelnek, és amelyre idén a világ minden tájáról érkező újságírók nevezhetnek. A díjat hatodik alkalommal adják majd át, a tervek szerint januárban Lourdes-ban. Ez a díj egy módja annak, hogy megörökítse testvére emlékét, valamint hogy elősegítse a párbeszédet és a kiengesztelődést. Ezt Roselyne maga tette meg elsőként, amikor találkozott paptestvére egyik gyilkosa, az alig több mint tizennyolc éves Adel Kermiche édesanyjával.

Erről a meghatározó élményéről nyilatkozott Roselyne Hamel a Vatikáni Rádió francia nyelvű adásának. „A találkozás Kermiche asszonnyal jelentette azt az utat, amelyet kerestem, hogy értelmet adjak az életemnek, miután ilyen erőszakot szenvedtem el – nyilatkozta Hamel atya nővére. – Jacques nemcsak hogy meghalt, hanem ilyen emberi gonoszság által halt meg. Tehát amikor elmentem Kermiche asszonyhoz, természetesen az első dolog, amit mondott, az az volt, hogy ezt a fia tette. Bocsánatot kért. Találkozni akart velünk, hogy bocsánatot kérjen és megpróbálja megérteni a történteket. Azonnal osztoztunk ebben a szenvedésben, aminek eltérő jelentése volt mindkettőnk számára. De feltettem magamnak a kérdést: »ki szenvedhet többet, mint én?«. Való igaz, hogy ez az anya, aki úgy nevelte fel gyermekeit, mint én, nyomasztó szenvedést hordoz magában. Azt mondta nekünk: »Értik? Az én fiam, az én vérem...! Ki kellett hívnom a rendőrséget, hogy elfogják és börtönbe zárják, mert már nem bírtam vele. És amikor megtudtam, hogyan él a börtönben egy radikalizálódott felnőtt mellett, akkor kihozattuk, ügyvédeket fogadtunk. És mindezt miért? Hogy megöljön egy papot...« Ez az anya állandóan magán viseli a bűntudat köpenyét, azon túl, hogy a fia elvesztésének fájdalmát is cipeli. És azt mondta nekünk:

»Látja, maguk, keresztények azonnal eljönnek hozzám. De a saját közösségem magamra hagyott.«”

Roselyne Hamel azt is elmondta, hogy a per során sikerült közel kerülnie egy másik fogoly négy nővéréhez, akit bűntársként vádoltak meg a gyilkosság kapcsán. „A tárgyalás egyik szünetében odamentem hozzájuk a padokhoz, ahol a közönség ült, és amikor megláttak, hogy feléjük jövök, félelemmel tekintettek rám. Azonnal azt mondtam: »Ne féljetek! Ne féljetek tőlem. Azért jöttem, hogy kifejezzem nektek az együttérzésemet az öcsétek által átélt fájdalom miatt.« Megszorították a kezemet. Megköszönték. Egy kis békét éreztünk.” A tárgyalás utolsó napján a négy nővér a bíróság kapujában várta Roselyne-t, hogy elmeséljenek valamit az öccsükről. „Ők és az anyjuk nem tudtak foglalkozni vele egészen kicsi kora óta. Sokáig beszélgettünk, majd indulás előtt megöleltem őket, és elmondtam nekik, hogy az öccsük most nehéz terhet fog cipelni. »Legyetek jelen, amennyire csak lehetséges, menjetek el meglátogatni, mert nagy szüksége lesz rátok.«”

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír