Hanane nővér síitákat és keresztényeket is szolgál a bombák árnyékában Libanonban

„Úgy indulunk el reggel otthonról, hogy nem tudjuk, hazatérünk-e este. És ezek a mindennapjaink.” Ezekkel a szavakkal írja le Hanane Jusszef nővér bejrúti hétköznapjaikat. A Jó Pásztor Nővérek kongregáció (Congregationis Sororum a Bono Pastore) többi szerzetesnővérével együtt továbbra is üzemeltetik a Szent Antal Egészségügyi Központot a Bejrúttól keletre fekvő Matn negyed Ruajsszet (Rouaysset) nevű környékén (a Libanon-hegy kormányzóságban). Romos épületek, összegubancolódott elektromos vezetékek, lepusztult sikátorok. Itt nincsenek „érzékeny célpontok”, nincsenek fegyverekkel teli laktanyák. Ám egy olyan környék, ahol főleg síiták élnek.

A nővérek 2005 óta működtetik a Szent Antalról elnevezett központot, a tevékenységüket azonban jóval régebb óta, 1985 óta folytatják, amikor Libanon még a polgárháborút szenvedte meg.

Az egymást követő krízisek nem hagynak minket békében élni 

– mondta a Fides missziós hírügynökségnek Hanane nővér. – Többéves gazdasági válság van mögöttünk. Először a gyógyszerhiány és az anyagi források hiánya teremtett szükséghelyzetet, majd jött az egészségügyi személyzet hiánya, az ő munkájuk pedig elengedhetetlen a szolgálatunkhoz. Az ilyesfajta alapellátást nyújtó központok, mint a miénk is, létfontosságúak az egészségügyben, recepteket írnak fel, elvégzik a szükséges teszteket, hogy könnyítsenek a kórházak terhén, amelyek jelenleg, a katonai támadások miatt el kell hogy lássák azokat az embereket is, akik súlyos sebesülésekkel érkeznek, végtag-amputáció vár rájuk, eltorzult az arcuk, szemsérüléseket szenvedtek.”

A 35 éve misszióban szolgáló nővér hozzátette, az egészségügyi személyzet jelenlegi hiányát nemcsak az okozza, hogy sok orvos és ápoló kivándorolt, hanem az is, hogy az emberek félnek munkába jönni erre a környékre, ahol nagyobb veszélyben vannak a háborús helyzetben. Emiatt veszélybe kerültek a központ szolgáltatásai és a nővérek szociális munkája.

A központ mindig is sok fiatal orvostól kapott segítséget, köszönhetően az egyetemekkel kötött megállapodásoknak. Az elmúlt években azonban az „agyelszívás” valamennyi területet érintette.

A libanoni egészségügyi minisztérium adatai szerint az izraeli támadások következtében 2023. október 7. óta közel 3500-an vesztették életüket és közel 15 ezer a sebesültek száma. Az ENSZ Menekültügyi Szervezete (UNHCR) szerint több mint 1,2 millió ember kényszerült otthona elhagyására. Humanitárius katasztrófa ez, amely miatt egyre több ember lelke és elméje szenved kárt. Az összeomló kórházaknak meg kell birkózniuk az egyre több pszichés károsodást szenvedett beteggel is.

„A 2006-os háború idején kampányt indítottunk, hogy be legyenek oltva a menekült családok újszülöttjei. Ma is menedéket jelentünk, nemcsak az itt élőknek, hanem a menekülteknek is, akiket a környéken lakó rokonaik fogadtak be.”

A központban végzett munka, hangsúlyozta a szerzetesnővér, a Libanonra jellemző együttélés hiteles jele volt, különböző vallási közösségek és bevándorlók együttélése. Ezt próbára tette a háború, ami bizalmatlanságot és félelmet szült.

A jelenlegi háborúban, folytatta, a támadások elsősorban egy bizonyos közösséget céloznak: a síitákat. Pontosan ezt a közösséget segíti elsősorban a Szent Antal-központ. Emiatt is nő a feszültség, mélyülnek a szakadékok, a neheztelés.

Nem könnyű továbbra is békésen együtt élni. De megpróbáljuk. Nagyon fontos számunkra.”

„Folytatjuk, hálát adva Istennek, és az Ő kegyelmével.” Hozzátette: „Én délen születtem, ott nőttem fel. Nekem is menekülnöm kellett 1982-ben, az invázió alatt menekültünk el a családommal, az éjszaka közepén. Ezért is érzek annyira együtt mindenkivel, aki ugyanezt éli át. A háború meghatározta az én életemet is, a személyes és a szerzetesi életemet egyaránt. Számomra könnyű felismerni Isten arcát a körülöttem élőkben, azokban, akiket Isten mindennap hozzám küld, köztük vannak orvosok, barátok, hívek. Minden reggel azt mondom magamnak, hogy

ha ezen a helyen vagyok, azért vagyok itt, mert arra vagyok meghívva, hogy itt éljem meg az életem ajándékát.

Az Úr megoltalmaz bennünket, és jönnek majd jobb napok is.” Hanane Jusszef felidézte Ferenc pápa sokszor hangoztatott szavait is: minden háború kudarc, mindenki számára vereség.

Forrás: Fides.org

Fotó: Kirche in Not

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír