Hangmentő misszió – Hamarosan elérhetőek lesznek a Kozma Imre tanításait rögzítő hangfelvételek

„Engem a zene fogott meg Zugligetben, 1989 húsvétján. Azért maradtam a templomban, mert ilyen szépet még nem hallottam.” Aztán elkezdte hallgatni Kozma Imre atyát. „A többi magától jött.” Pár hónap múlva, a romániai forradalom idején a sekrestyében fogadták a telefonos bejelentéseket arról, hova küldjenek segélyszállítmányokat, és sofőröket szerveztek a fuvarokhoz. Ormosi Tibor ekkor találkozott a Máltai Szeretetszolgálattal. Előfordult, hogy személyesen ment nyugat-európai adományokért. (...) kórházi ágyakat hoztak, amiket aztán továbbszállítottak Romániába. Később, a délszláv háborúban is humanitárius segítséget nyújtott.

A kérdésre, hogy négygyermekes családapaként miként fért bele Kozma Imre atya beszédeinek rögzítése és utómunkálatai, elmondta: „Mindenkire hatással volt, aki hallgatta. Éreztük, hogy ezek a fontos gondolatok, ha minket inspirálnak, akkor másra is jótékony hatással lehetnek, ezért összeszedtük és megörökítettük őket az utókornak. Nem munkának fogtuk fel, hanem lehetőségnek, ami nekünk adatott. (...) nem én kezdtem, hanem egy kedves hangmérnök barátom, Szakály Mátyás, aki még Zugligetben felvette a beszédeket, mert szerette volna újra meghallgatni őket.” (...) Ormosi Tibor 2006. március 8-án vette át tőle a stafétabotot. „Mind a ketten egy énekkar tagjai voltunk, és meghívtak minket egy ünnepségre a Budai Irgalmasrendi Kórház aulájába, Istenes Szent János emléknapjára.” (...) itt volt hangosítás, és megkapták a szentmise hangfelvételét. Ekkor vetődött fel bennük az ötlet: „Mi lenne, ha megosztanánk azokkal, akiket érdekel? Készítettünk egy hang-CD-t, amit számítógép nélkül is le lehet játszani. Imre atyának is adtunk belőle, meg osztogattuk a többieknek. Örült neki. Azt mondta, ez is egyfajta küldetés. Így hagyta jóvá.”

Az Ormosi Tibor által gondozott internetes archívumban külön mappa található az „aranymiseévről”: Kozma Imre atya pappá szentelésének 50. évfordulóját egy 2012. június 16-tól 2013. június 23-ig tartó hangfelvétel-sorozattal örökítette meg – Némedi Anna közreműködésével. (...) „Annuska néni”, bár nehezen járt, minden hétköznap elvillamosozott a Bartók Béla úti lakásától a Frankel Leó úti Szent István-kápolnáig; ott „kitette a diktafont az asztalra, a felvételt hazavitte, MS Wordben begépelte, tördelte, értelmezte, átadta valakinek nyomtatásra, a következő vasárnapon pedig a templomajtóban osztogatta”. Annuska néni halála után más vette át a szövegek gondozását. (...)

A ’90-es évekből 48 felvételt azonosítottak. Ezeket a szalagos anyagokat „egy speciális lejátszóról áttettem számítógépre, és megpróbáltam kitalálni, mikor készülhettek (...) Az evangélium szövegéből kellett rájönnöm, melyik napon és melyik liturgikus évben hangzottak el”. (...)

A harmadik állomáshelyen, a Szent Ferenc sebei templomban „nem volt olyan erősítés, ahova csatlakozni lehetett volna, ezért vásároltam egy mikrofonpárt, aminek az egyik karját az ambóra, a másikat az asztalra szereltem, minden mise elején, a végén pedig leszedtem”. Azért volt indokolt a liturgia hanganyagának teljes hosszában történő rögzítése, mert Imre atya „legalább három részben prédikált. Van egy bevezető rész, (...) utána következik a homília, és az elköszönésnél is ad útravalót a híveknek”. Ezek már jó minőségű felvételek lettek. (...)

Az utolsó felvétel 2024. szeptember 8-án készült. „Nagyon hiányzik, ezért vasárnaponként, mielőtt elmegyek misére, vagy miután hazaérek a templomból, meghallgatom Imre atya valamelyik, arra a napra vonatkozó üzenetét.”

Az Ormosi Tiborral folytatott beszélgetés egy részlete elhangzott a Mária Rádió 2025. január 30-i Nyolcágú Kereszt című adásában, amely ITT meghallgatható.

Szalma Botond cikke teljes terjedelmében ITT olvasható.

Forrás: Magyar Máltai Szeretetszolgálat

Fotó: Kovács Bence

Magyar Kurír