Hányan is vagyok? – A disszociatív személyiségzavar könyvekben és filmekben

A fiú a felfordulást kihasználva hazaszalad, ahol Yitzak, a főbérlője (Lior Raz) pénzt és útlevelet nyom a kezébe: „Utazz Londonba, és keresd meg az apádat! Akkor majd mindenre fény derül.” Danny így is tesz. A brit fővárosban találkozik apja régi barátjával, Jackkel (Jason Isaacs), aki sok mindent elmond neki, ám a helyzetét csak nem sikerül tisztáznia. Danny végül hazatér, ahol a rendőrség letartóztatja. Furcsa viselkedése miatt a nyomozók felkérnek egy pszichológust, hogy beszéljen vele. Rya Goodwin (Amanda Seyfried) heteken keresztül foglalkozik a fiúval, s ennek köszönhetően egyre jobban megismerhetjük Danny viszontagságokkal teli életét. Vagy mégsem?

Rya és Danny beszélgetései természetesen meg is elevenednek előttünk: látjuk, milyen csínyekbe vitte bele két jó barátja, hogy hogyan bánt vele a nevelőapja, hogy miként költözött be a csak kísértetháznak hívott szomszéd épületbe, s azt is, hogyan ismerte meg Arianát és Yitzakhot. Ahogyan sorjáznak egymás után a részek, a cselekmény egyre bonyolódik, azaz inkább csak a történetszálak lesznek egyre kuszábbak, egészen addig, amíg ki nem derül, miről is van szó valójában. Mármint az alkotók valószínűleg így szerették volna, hiszen a néző valójában mindig is tudta. Az Apple Tv-n bemutatott Zsúfolt szoba című sorozat – melynek egyik producere és rendezője Mundruczó Kornél volt – ugyanis nem titkoltan Daniel Keyes Szép álmokat, Billy! (The Minds of Billy Milligan) című, 1981-ben megjelent regényén alapul. Ebben pedig az olvasható, hogy a barátok és a társak valójában soha nem léteztek, mert Billy, azaz Danny egy igencsak különleges problémával küzdött: a disszociatív személyiségzavarral.

Aligha létezik még egy olyan pszichológiai kórkép, mely ennyire valószerűtetlen lenne a hétköznapi ember számára. Arról van szó ugyanis, hogy egyetlen emberben több személyiség is lakik, akik sokszor nemcsak hogy nem tudnak egymásról, hanem ráadásul még korban, nemben, intelligenciában és egyéb képességekben is tökéletesen eltérnek egymástól. A disszociatív személyiségzavart Cornelia B. Wilbur pszichiáter és Flora Rheta Schreiber újságíró 1973-ban megjelent Sybil című könyve tette ismertté a nagyközönség előtt. Sybilnek, akiről csak évtizedekkel később derült ki, hogy kicsoda valójában, tizenhat személyisége volt. Történetét Daniel Petrie (1976) és Joseph Sargent (2007) is filmre vitte. A többszörös személyiség lehetősége vagy lehetetlensége William Stanley Milligan, azaz Billy Milligan esete után vált még érdekesebbé. A férfit 1977-ben azzal vádolták meg, hogy több nőt is megerőszakolt az ohiói State University campusán. Rögvest ott termett néhány pszichiáter, akik megállapították: Billynek, írd és mondd, tíz személyisége van, s mivel az erőszakot az Adalana nevű – egyébként nőnemű – követte el, a férfi nem vonható felelősségre. Így „elsőként az Egyesült Államok történetében, nem találtatott bűnösnek súlyos bűncselekmények elkövetésében, beszámíthatatlan lévén, mert megsokszorozódott személyiséggel rendelkezett”.

A pszichológus végzettségű amerikai író – akit a Virágot Algernonnak tett egy csapásra világhírűvé – már egyszer foglalkozott ezzel a témával: az egy évvel korábban megjelent Az ötödik Sally főhősének – kitalálható – öt személyisége volt. Keyes nagyon sok időt töltött Billyvel, nyomozott és kutatott, beszélt, akivel csak lehetett, így született meg az újabb bestseller. Miután Billy Milligant letartóztatták, David nevű személyisége – aki egy kilencéves gyerek – már az elején közölte a vizsgálatra felkért Dorothy Turner pszichiáterrel, mi is érez a fejében. Ezek szerint az okos Arthur mondja meg, ki van a „folton”, ki áll ki a fénybe, mert az hordozza éppen az öntudatot. A többi személyiség eközben „időt veszít”, egyfajta amnéziás állapotba kerül, vagyis legtöbbször nincs tudatában a másikak tetteinek. A pszichiáter szinte azonnal megállapította a többszörös személyiség kórképét, és Billy ügyvédeivel értesítette a téma szakértőjét, Cornelia Wilburt. Billyt több hónapig vizsgálták a szakemberek, majd a felmentő ítélet után az Athensi Elmegyógyászati Központba került. Itt a terápiás beszélgetéseken a klinika igazgatója, David Caul arra jutott, hogy Billyben nem tíz, hanem huszonnégy személyiség található: a másik tizennégyet „nemkívánatosaknak” nevezte, s ezeket Arthur nem engedte a foltra. Kiderült, hogy a magszemélyiségen kívül a többi is tud egymásról, képesek Billy elméjében megvitatni a problémákat, sőt képesek érzelmileg viszonyulni egymáshoz. A valódi főnök közöttük a Tanító, aki végül elmesélte az írónak  Billy élettörténetét.

Keyes interpretációjában nem személyiségekről, sokkal inkább teljesesen önálló emberekről van szó. De vajon hogyan lehetséges, hogy valaki időnként elsőrangú festő, technikai zseni, szabaduló művész vagy angol úriember, aki sokszor rendkívüli műveltségről tesz tanúbizonyságot, máskor viszont úgy viselkedik, mint egy hároméves kislány? Látszik, hogy ezek a kérdések az írót is foglalkoztatták, ám meglehetősen nehézkes válaszokat adott rájuk: a műszaki érdeklődésű Tommy a konnektortól egyenesen az elektromos művekig követte a drót útját, hogy megtudja, honnan jön az áram; a brit akcentussal beszélő Arthur a közkönyvtárban szedte magára elképesztő műveltségét; Ragen pedig késő estig dobálta a kést az erdőben, így lett belőle egyfajta harcművész. Végül is hogyan másként juthatunk képességek birtokába, mint tapasztalattal, tanulással és gyakorlással? Keyes, aki szerint három személyiség, azaz „ember” már egészen korán megjelent Billyben, rendkívül megértő módon, fenntartások nélkül fogadta el e személyiségek létét. Az író nem foglalkozott a kételyekkel, az egész történetet a többszörös személyiség kórképére fűzte fel, hiszen ez annyira abszurd és meghökkentő, hogy biztosan igaz.

S hogy mi is történt valójában? A Netflix még 2021-ben mutatta be a Billy Milligan 24 személyisége című dokumentumfilm-sorozatát, melyben tényleg igyekeztek minden még élő szemtanút megszólaltatni, ráadásul sok eredeti felvételt is felhasználtak, amelyeken a hasadt Billy személyiségváltozásait láthatjuk. Billy anyja, az elvált Dorothy hozzáment egy Johnny Morrison nevű humoristához, tőle született három gyermeke: Jim, Billy és Kathy Jo. Az apa öngyilkossága után Chalmer Milligannel kötött házasságot.

A média sokat foglalkozott Billyvel, aki számtalanszor hívta fel magára a figyelmet. Nem csak a pert kísérte nagy érdeklődés, Billyt is többször áthelyezték az egyik intézetből a másikba – volt, ahonnan rövidebb időre ki is engedték, mígnem 1986-ban megszökött. A sajtó akkor figyelt fel rá ismét, amikor két eltűnési üggyel hozták összefüggésbe. Ám hiába gyanakodtak a nyomozók, hogy nagy valószerűséggel ő állhat a két férfi köddé válásának hátterében, bizonyítani ezt soha nem tudták.

A disszociatív személyiségzavar izgalmas és talányos témája több filmnek is alapjául szolgált.  Példa erre James Mangold Azonossága (2003), melynek főszerepében John Cusackot láthattuk, illetve M. Night Shyamalan Széttörve (2016) című filmje, melyben James McAvoy személyisége hullott darabokra. A regényre épült sorozat sok bírálatot kapott, mivel egyrészt rendkívül leegyszerűsítette a történetet, másrészt Tom Holland színészi játéka is gyengére sikerült -- a teljesen különböző személyiségekké való átalakulásokat a Pókember nem tudta meggyőzően megformálni.

A sorozat, mint ahogyan a regény is, kritika nélkül tette magáévá a többszörös személyiség narratíváját, miközben a dokumentumfilmben sokkal nagyobb hangsúly esett a kételkedők véleményére. Megszólalt több olyan szakértő is, akik szerint mindez nem több óriási csalásnál, a szemtanúk például megkérdőjelezték Arthur arabtudását vagy Raven délszláv akcentusát. Mi, nézők nem tudjuk eldönteni, hányadán is állunk e kórképpel, ám az biztos, koránt sem mindegy, milyen prekoncepcióval kezdi vizsgálni az esetet a terapeuta: a szakemberek szerint ugyanis sokat nyomott a latban, hogy a pszichiáterek már elve nyitottak voltak a disszociatív személyiségzavar lehetőségére. (Sőt volt, aki szerint egyenesen ők sugallták ezt Billynek.) William Milligan története mindenesetre több kérdést is felvet.

A pszichiáterek szerint a disszociatív személyiségzavar mögött mindig egy súlyos gyermekkori bántalmazás áll, hasonlóan Sybil és Billy esetéhez. A regény és a sorozat is azt emeli ki, hogy Billyt (Dannyt) nem védte meg a társadalom, környezete sem vette észre, hogy a nevelőapja, Chalmer Milligan kegyetlenkedik vele. Valóban, mindnyájunk felelőssége, hogy odafigyeljünk gyerekeinkre, nem azért, hogy ne hulljon szét huszonnégy darabra, hanem azért, mert kötelességünk megóvni a ránk bízott védteleneket. Amiről viszont a sorozat és a regény hallgatott – sőt, a dokumentumfilmben is csak érintőlegesen került elő – az az áldozatok személye. Billy esete annyira lenyűgözte a szakembereket, a hatóságok képviselőit, a médiát és a közvéleményt, hogy szinte teljesen figyelmen kívül hagyták a William Milligan által elkövetett bűncselekmények áldozatainak szempontjait. Velük senki nem foglalkozott: sem azzal, hogy mit kellett elszenvedniük, sem azzal, hogy mit szóltak végül a felmentő ítélethez. Ők csak annyit láttak mindebből, hogy a tettes minden további nélkül elsétálhat, mondván, nem ő volt a bűnelkövető, hanem „benne valaki”.

Ha továbbgondoljuk, milyen következményei vannak a disszociatív személyiségzavar lehetőségének, zavarba ejtő kérdésekbe ütközhetünk. Az egyik jogász azért utasította el, hogy erre hivatkozva felmentsenek valakit egy bűncselekmény alól, mert az alapjaiban kérdőjelezi meg az egyén felelősségét. Van olyan természetesen, hogy valaki zavart elmeállapotban követ el egy bűntettet, amit pedig már csak az emberiesség okán is figyelembe kell vennie az igazságszolgáltatásnak. Ám mi van akkor, ha a jog alanya, a személy nem azonos azzal, aki fizikailag elkövette a bűncselekményt? Ő volt, de mégsem ő. Akkor ki az, aki bíróság elé áll, és kit mentenek fel vagy ítélnek el?

A szakemberek a terápia során a psziché különféle modelljeit használják. Bizonyos tekintetben mindenkiben található több személyiség is, ezek azonban nem hasadnak szét, nem leszünk egy szempillantás alatt másvalakik általuk. Ennek ellenére mindannyiunkban újra és újra felmerülhet a kérdés: kik vagyunk mi valójában? Miért viselkedünk másként és másként a különféle helyzetekben ? Annyi bizonyos, hogy egzisztenciális értelemben Billy Milligan története szintén arra irányítja rá a figyelmet, hogy milyen nagy szerepe van életünkben a helyes önismeretnek. Akárhányan is vagyunk.

Szerző: Baranyai Béla

Fotó:  Apple Tv; Netflix

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. szeptember 17-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.