Hánykolódik, de el nem süllyed – Jubileumi közgyűlést tartott a Szent István Társulat

175 évvel ezelőtt, 1848. május 1-jén alakult meg a Jó és Olcsó Könyvkiadó Társulat, amely 1852-ben vette fel a Szent István Társulat nevet. Ez hazánk legrégibb, máig folyamatosan működő könyvkiadó műhelye. A felvilágosodás eszméitől áthatott, liberális, erősen egyház- és olykor már vallásellenes évtizedekben a kiadóalapítás tűnt legjobb eszköznek arra, hogy az Egyház katolikus szemlélettel hasson a családi életre, a nevelésre, a tudományosságra, hogy az evangéliumot katolikus meggyőződése szerint hirdesse.

A nyomtatott betű használatának tág lehetőségeit elsőként Fogarasy Mihály nagyváradi kanonok, későbbi erdélyi megyéspüspök ismerte fel 1842-ben. A Religio és Nevelés című folyóirat 1844. december 1-jei számában már a nagyközönség is olvashatta felhívását

egy nevelési, épületes és felvilágosító könyvek terjesztésére alakítandó társulat

ügyében. Az 1848. június 5-én megtartott első közgyűlésről pedig mindenki azzal a meggyőződéssel távozott, hogy „az ünnepély nemcsak a »Jó és olcsó könyvkiadó-társulat«, hanem a fölébredő katholikus egyházi életnek is emlékezetre méltó ünnepe volt”.

Az alapszabály szerint a társulat fővédnöke az ország mindenkori prímása, az esztergomi érsek lett. Volt egy igazgató-elnöke és alelnöke. Őket egy állandó választmány és egy titkár támogatta.

A társulat tagjai sorában a 19. és a 20. század nagy magyar tudósai, művészei, egyházi és közéleti személyiségei közül számosan említhetők. Impozáns a rövid és válogatott névsor: Liszt Ferenc, Eötvös József, Ybl Miklós, Semmelweis Ignác, Eötvös Loránd, Toldy Ferenc, Jedlik Ányos, Heim Pál, Pauler Tivadar, Rómer Flóris, Giesswein Sándor, Teleki Pál, Prohászka Ottokár, Batthyány-Strattmann László, Apor Vilmos, Mindszenty József.

Székházának és nyomdájának elhelyezésére 1898-ban a vezetőség a Szentkirályi utcában neogótikus palotát építtetett. A Stephaneum nyomda itt kezdte meg működését 1899-ben.

1923-ban, a kiadó és társulat háromnegyed évszázados ünnepségén Csernoch János hercegprímás ajánlására XI. Piusz pápa az „Apostoli Szentszék Könyvkiadója” címmel tüntette ki a társulatot.

A Szent István Társulat fennállása 175 éve alatt újságok, folyóiratok, könyvsorozatok tucatjait és könyvek ezreit, tízezreit jelentette meg. Az 1887-ben megalakult és 1949-től római emigrációban megjelenő Katholikus Szemle a világnézeti megerősítést szolgálta, kitekintéssel a hittudományi, bölcsészet- és társadalomtudományi, nevelés- és természettudományi diszciplínák egész körére.

A társulat gondozásában ma hat tudományos – teológiai, liturgikus, jogi és kulturális – folyóirat jelenik meg magyar és idegen nyelven.

A társulat 1850-től megkapta számos elemi, középfokú iskolai és felsőoktatási tankönyv kiadási jogát. Tankönyveit a magyaron kívül német, szlovák, szerb, dalmát, rutén, román, horvát és szlovén nyelven is kiadta a soknemzetiségű Magyarországon. A különböző korosztályoknak és iskolatípusoknak mindmáig a társulat adta és adja a legtöbb hittankönyvet a kezébe. Legújabb eredményük a lovári nyelvű hittankönyv.

Meghatározó kiadója volt és maradt a hittudomány különféle ágainak körébe eső tudományos műveknek. 1859 és 1876 között legnagyobb vállalkozása az Egyetemes magyar encyclopaedia tizenhárom kötete volt. Egy évszázaddal később elindította és sikeresen befejezte a Magyar katolikus lexikon hatalmas vállalkozását, amely tizenöt kötetével és egy pótkötettel az egyik legjobb lexikonunk.

Sokáig csak a Szent István Társulat látta el magyar nyelvű bibliával a világ magyarságát. A teológiai kézikönyvek mellett a társadalom minden rétegét és korosztályát megszólították a különféle lelkiségi, hitbuzgalmi, elmélkedő, ismeretterjesztő művek. A 19. század évtizedeire voltak jellemzőek a naptárak és „népiratkák”, amelyek példázatszerű tartalmukkal az erkölcsi nevelést, a keresztény erények gyakorlását népszerűsítették. A társulat tette és teszi közzé a pápák, a Szentszék megnyilatkozásait.

A Szent István Társulat hatalmas szellemi erőket tudott mozgósítani, és élére állt sok kezdeményezésnek. 1861-ben létrehozta a Szent László Társulatot a külföldön, főleg Moldvában és Bukovinában élő és az Újvilágba kivándorolt magyarok hitéletének és nemzettudatának ápolására. E kezdeményező szerep újabb példája, hogy

1886-ban Ipolyi Arnold javaslatára a Szent István Társulat saját kebelében tudományos és irodalmi osztályt állított fel. Ez alakult át 1915-ben Giesswein Sándor kezdeményezésére Szent István Akadémiává.

Az akadémia egyesítette a kor és a későbbi évtizedek legnagyobb katolikus gondolkodóit, tudósait, irodalmárait. Felolvasó előadásai keretében a kor legkiválóbb katolikus tudósai kaptak lehetőséget kutatásaik bemutatására minden tudományterületen. Működését a kommunista hatóságok 1951 után ellehetetlenítették. Az akadémia azonban 1999-ben újraindult, s azóta folyamatosan működik.

A Szent István Társulatot óriási károk érték a Tanácsköztársaság rövid uralma alatt, de azt gyorsan kiheverte. Újjászervezte kiadói és üzleti gyakorlatát, egy újabb virágkornak nézett elébe. Ennek a II. világháború és az azt követő majd’ fél évszázados kommunista, szocialista rendszer vetett véget. Minden vagyonát, üzletét államosították, tankönyvkiadói jogát megvonták, és az Állami Egyházügyi Hivatal rövid pórázára fogták.

A rendszerváltás után a katolikus könyvpiacon megszűnt a társulat monopolhelyzete. Lecsökkent társulati tagságát a Szent István Könyvklub tagjai némileg pótolják. Ennek köszönhetően a társulat ismét jelen van a külhoni területeken: Erdélyben, a Felvidéken, a Délvidéken és a tengeren túl is.

A webáruház mellett nagy újítás az idén harmincéves Szent István Könyvhét, amely mindig megelőzi a hagyományos, világi rendezésű ünnepi könyvhetet.

Ennek megnyitóján adják át – most már hagyományosan – a Stephanus-díjat egy teológusnak és egy tudósnak vagy írónak, akik között a társulat jeles szerzőit köszönthetjük. A díjat a kiadó alapításának 150. évfordulóján, 1998-ban Joseph Ratzinger bíboros, a későbbi XVI. Benedek pápa kapta.

Alapításának 145 éves jubileuma alkalmából a párizsi Magyar Intézetben, 150. évfordulóján pedig a Római Magyar Akadémián mutatkozott be kiadványaival a társulat, amelynek másfél évszázados tevékenységét Magyar Örökség díjjal ismerték el 2002-ben. A Szent István Társulat 175 éves története során mindenkor fontos szerepet játszott a hazai katolikus szellemiségű könyvkiadásban. Kezdeményező szerepe volt a sajtóéletben, újságok, tudományos folyóiratok révén, valamint a könyvkiadásban, főleg a tankönyvek révén. Meg tudta védeni és őrizni katolikus identitását minden időben. Kiadványait a magyar haza népeinek nyelvén jelentette meg.

A Szent István Társulat ezzel példát mutatott és mutat ma is az egyéni szabadságjogokat mindenek fölé helyező, de a kollektív jogokat elhanyagoló korunknak.

Maradt sokoldalú, családbarát, katolikus és nemzeti.

Amit az Egyház hajójára mondunk: „fluctuat – nec mergitur” (hánykolódik, de el nem süllyed), alkalmazhatjuk visszatekintve a társulat elmúlt 175 évére is. A Szentlélek működése minden emberi gyarlóság, tévedés, hiba ellenére életben tartotta a társulatot, jelezve, hogy feladata volt, van és lesz a magyar művelődés, tudomány és kultúra, végső soron a magyar katolikus és az egyetemes Egyház szolgálatában. A Szent István Társulat továbbra is „a hitét megismerni és megőrizni akaró ember könyvkiadója” marad. Adja Isten, hogy így legyen!

Az előadás után Sarbak Gábor, a Szent István Társulat elnöke bejelentette, hogy május 9-én Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtárban megnyitják a társulat működését bemutató kiállítást. Ugyanezen a napon rendezik meg a Szent István Társulat történetéről, jelentőségéről szóló tudományos konferenciát.

Szerző: Baranyai Béla

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír