Harangszóval, imádsággal, szentmisével emlékeztek Veszprémben a trianoni évfordulón

A trianoni békediktátumot száz évvel ezelőtt, 1920. június 4-én írták alá Versailles-ban, a Nagy Trianon-kastélyban. Azon a pénteken gyásznapot hirdettek Magyarországon. 16 óra 32 perckor megszólalt az ország összes harangja, megszólaltak a gyárszirénák, megálltak a villamosok, az autóbuszok, a lovaskocsik. Leállt a munka, és még a bírósági tárgyalásokat is felfüggesztették. Megálltak a vonatok, összeverődtek a megrendült, sokszor zokogó emberek, hogy ismeretlenül is próbálják vigasztalni egymást – idézte fel Oberfrank Pál. Hangsúlyozta: a magyar nemzetet nem lehet semmilyen módon lesöpörni Európa térképéről. Szent István felajánlotta az országot Máriának, hiszen már akkor látta és tapasztalta, amit mi is ugyanúgy tudunk: „Nincs más út, mint az Isten útja.”

Udvardy György veszprémi érsek felhívta a figyelmet arra, hogy nem egyszerűen egy történelmi tényre való megemlékezésre gyűltek össze.

„Nem csupán egy évforduló ez, amiről szeretnénk méltó módon megemlékezni, hanem családunk története. Népünk, nemzetünk történelme.”

Nemcsak emlékezni kell ugyanakkor, hanem ünnepelni is: azt a sok-sok helytállást, küzdelmet, állhatatosságot, a hitből fakadó döntéseket – tette hozzá az érsek. Végezetül Márton Áron gondolatával buzdított mindenkit arra, hogy fejezzük be a siránkozást, helyette a jövőbe vetett hittel akarjunk élni.

A főpásztor könyörgő imádsága után Závodi Zsuzsanna református és Isó Zoltán evangélikus lelkész mondott emlékbeszédet.

Az ökumenikus alkalmat Janka Ferenc görögkatolikus esperes, parókus gondolatai zárták. Felidézte, hogy Szent II. János Pál pápa 2000-ben, a jubileumi évben nagyböjt első vasárnapján az emlékezet megtisztításának szükségességéről beszélt. „Meg kell bocsátani és bocsánatot kell kérni. A szomorú események emlékezetét meg kell tisztítani a harag és a bosszú minden indulatától.”

A megemlékezést követően Udvardy György érsek Takáts István érseki helynökkel, Nagy Károly címzetes apát-kanonok-plébánossal és Felker Zsolt káplánnal együtt szentmisét mutatott be a Szent Mihály-bazilikában a magyar népért és mindazokért, akiket a trianoni tragédia sújtott. Hálát adott ugyanakkor azokért, akik példát adtak az együvé tartozásban, a küzdésben és a testvéri közösség formálásában.

Szentbeszédében a főpásztor párhuzamot vont Krisztus kereszthordozása és népünk próbatétele között. Hangsúlyozta, hogy részesei vagyunk a krisztusi áldozatnak, és ez megteremti az egységet köztünk.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír