Harmincéves a Cursillo mozgalom a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében

Az ünnepi szentmisén jelen volt több cursillót végzett pap a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyéből, valamint görögkatolikus cursillós lelkipásztorok is.

A szentbeszéd középpontjában négy kulcsfontosságú fogalom állt: béke, küldetés, kommunikáció és remény. Felföldi László püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy ezek a fogalmak ma különösen fontosak, és az életünk minden területén keresnünk kell azokat az utakat, amelyek révén Isten szeretete és üzenete elérheti a világot.

A béke mint a keresztény élet alapja

A béke azt jelenti, hogy ott, ahol vagyok, ott akarok szolgálni, szeretni, áldozatot hozni – mondta a szónok, kifejtve, hogy

a béke nem konfliktusmentességet jelent, hanem belső rendet, amely Istenhez vezet,

és képessé teszi az embert arra, hogy felvállalja a saját keresztjét és küldetését.

A püspök a keresztény békét a feltámadt Krisztus első szavaival is összefüggésbe hozta: „Béke legyen veletek!” Ez a béke erőforrást ad a hívőknek a mindennapi küzdelmeikhez, és lehetőséget arra, hogy megéljék küldetésüket a világban.

A küldetés mint Istentől kapott feladat

Minden ember kap Istentől egy egyedi gondolatot, amelyet senki más nem képes továbbadni és megélni – hangsúlyozta Felföldi László püspök. – Ez

a küldetés segít abban, hogy megtaláljuk a helyünket a világban és Isten tervének részévé váljunk.

A főpásztor példaként hozta fel Sámuel történetét, amelyben az ifjú Sámuel Isten szavára válaszol: „Szólj, Uram, hallja a te szolgád.” A küldetés felismeréséhez a személyes válasz és nyitottság szükséges – emelte ki a pécsi megyéspüspök.

A kommunikáció mint valódi párbeszéd

A világban a kommunikáció gyakran zűrzavarrá válik – a médiában és az élet minden területén. Gyilkos kommunikáció zajlik, bántó, következmények nélküli beszéd – fogalmazott Felföldi László. – A Cursillo célja, hogy ezen változtassunk, és tiszta, őszinte, értékközpontú párbeszédeket folytassunk.

A keresztény kommunikáció alapja a szeretet, és ennek közvetítése, amely képes lefegyverezni a világot:

Fegyverezzük le a szavakat, és ezzel segítünk lefegyverezni a világot.”

A remény mint a megújulás forrása

A remény a Cursillo és az egész Egyház jövőjét is meghatározza – mondta Felföldi László püspök. A mustármag példáján keresztül hívta fel a figyelmet arra, hogy még a legkisebb kezdeményezés is hatalmas gyümölcsöt hozhat: „Olyan, mint a mustármag… idővel hatalmas fává növekszik.” Bár a remény nem mindig látványos, de Isten erejéből csodálatos dolgokat hozhat létre.

Megújulásra van szükség az Egyházban, de ez csak akkor lehetséges, ha a hívők képesek belsőleg átalakulni és felelősséget vállalni a közösségért. „Az Egyház élete mindig mustármag… ilyen nagy megújuláson, ekkora újrakezdésen még nem ment át, mint ami most történik.”

A jövő Egyháza kisebb, egyszerűbb, de belülről erősebb lesz. A remény tehát nem passzív várakozás, hanem aktív, szeretetből fakadó életforma, amelyet személyes felelősségvállalással kell megélni.

Nekünk kell az emberi kapcsolatokat újraépítenünk. Mert az Egyház vagy befogadó lesz, vagy nincs köze Jézus Krisztushoz – hangsúlyozta a szónok.

A tanítás zárásaként a főpásztor erőteljes üzenetet fogalmazott meg: „A remény a múlt biztonságán, a jelen valóságán keresztül a jövőbe vetett erő. Nem tétlen várakozás, hanem feladat.

Az Egyház jövőjét vagy mi fogjuk megvalósítani, vagy rajtunk fogják majd számonkérni.”

A szentmise végén Dvorszky Tamásné világi elnök arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy hálával gondoljanak mindenre, amit a személyes életükben a Cursillótól kaptak.

Felidézte, mennyi áldás fakadt az elmúlt harminc évben tartott cursillós hétvégékből, mennyi változást hozott a családok életében: „Szerelmesebbé vált a házastársi kapcsolatunk. Gyerekeinkkel, szüleinkkel, rokonainkkal szeretetteljesebb lett a légkör. Vannak, akiknek valamilyen hivatása (betegápolói, tanári…) a cursillós hétvégén fogalmazódott meg. Aktívabbak lettünk egyházközségeinkben, önkéntes munkákba kapcsolódtak be sokan, szenvedélybetegségből gyógyultak ki. Megerősítést kaptunk a nehézségek, keresztek hordozásához. A kiscsoportok tagjai segítették egymást ott, ahol szükség mutatkozott. Imáinkban hordoztuk egymást.”

Szöveg: Papp László, Oláh Kocsis Mónika

Fotó: Kerezsi Béla, Kovácsné Török Tímea

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír