Harmincéves a tabi katolikus iskola és óvoda

Az ünnep május 31-én, pénteken a Szent Gellért Színjátékház Diáktársulatának A rátóti csikótojás és az eltévedt mesék című előadásával vette kezdetét a Zichy Mihály Művelődési Központban.

Az egyfelvonásos zenés játékban mintegy hetven diák vett részt.

Az előadás után Nagy-Kálsecz Mariann igazgató mondott ünnepi beszédet. Az intézményvezető felidézte: az óvoda 1993. szeptember 1-jén kezdte meg működését a Takács Lajos nyugalmazott címzetes apát által visszaigényelt ingatlanban. „Lajos atya – ahogyan mindenki szólította – egy vele készült interjúban azt mondta: valamihez hozzáfogni, valamit megszervezni nem életkortól függ, hanem attól, hogy mikor adódik egy feladat vagy lehetőség. Ő nyomban élt is ezzel a lehetőséggel: minden erejét és tudását felhasználva sikerült megvalósítania a fiatalok Krisztushoz vezetését.”

1994-ben kezdte meg működését a megye egyetlen katolikus általános iskolája. A szintén visszaadott egyházi épületet a plébános kezdeményezésére 1994 nyarán felújította az Egyház, és négy alsó tagozatos osztályban 103 tanulóval nyolc pedagógus kezdte meg a munkát. „Az intézmény küldetése a múltban és a jelenben is ugyanaz: legyen családias, elfogadó, szeretetteli, s adjon lehetőséget a tudás elsajátítására. Legyen versenyképes, éljenek a hagyományai, és járjanak Krisztus útján.”

Három évvel később elindulhatott a felső tagozat is. Az építkezések támogatásához az adományok, egyházi adók, szülők társadalmi munkája járult hozzá. 2011-ben a Kaposvári Egyházmegye az óvodát és az iskolát összevonta; az intézmény új nevet és egyben védőszentet is kapott. 2021-ben a zalaszabari Sík Sándor Általános Iskolát a tabi Szent Gellért Általános Iskola és Óvodához csatolták.

„A harminc év fontos számot is jelöl: Krisztus ennyi idősen kezdte meg nyilvános működését. Az ő útján szeretnénk járni azzal, hogy hagyományokat ápolunk és teremtünk: keretet adunk egy-egy rózsakapu-ceremónián az érkező kis elsősöknek és a búcsúzó nyolcadikosoknak, újszerű ötletekkel ünnepeljük, majd éljük meg az eseményeket” – hangzott el az ünnepi beszédben. Az elmúlt három évtizedben huszonhat óvodapedagógus és negyvenhat tanár dolgozott az intézményben, melyből összesen 568 diák ballagott el – tette hozzá az igazgató.

Az ünnepség második napján, június 1-jén, szombaton a tabi piactéren gyűltek össze az ünneplők, ahol különböző programokkal várták őket. A gyermekeknek többek között ugrálóvárral, kézműves-foglalkozásokkal, koncerttel és színházi előadással is kedveskedtek.

Délután díjátadással folytatódott az ünnepi eseménysor: Szent Gellért-díjban részesült Bognár Józsefné tanárnő, Varga Ottó egykori gazdasági vezető, valamint Szennay Hunor Csaba 7. osztályos tanuló és Szabó Franciska, az iskola egykori diákja.

„Az imádság és a liturgia mindig központi szerepet töltött be iskolánk életében. Minden reggel köszöntjük az új napot az Úr nevében, és rendszeresen részt veszünk a szentmiséken, közösségi és egyházmegyei alkalmakon. Ezek az élmények segítenek megerősíteni hitünket és összetartozásunkat” – fogalmazott ünnepi beszédében Sifter Gergely püspöki biztos. Elmondta: a hitéleti nevelés részeként számos programot szerveztek az elmúlt években. A diákok személyes fejlődése és hitük elmélyítése érdekében rendszeresen szerveznek lelkinapokat, lelkigyakorlatokat és nyári táborokat.

Az intézmény bekapcsolódott a plébániai karitászcsoport munkájába; részt vesznek a közösségi szolgálati programokban, segítve a rászorulóknak. „Így próbáljuk megvalósítani Krisztus tanítását az egymás iránti szeretetről és segítőkészségről” – fogalmazott Sifter Gergely püspöki biztos. Hozzátette: minden diákra büszkén tekintenek, akivel ezt az utat együtt járhatták, s hálásak a szülőknek és tanároknak, akik ezen az úton a fiatalokat segítették.

Az ünnepségsorozat június 2-án, vasárnap úrnapi szentmisével ért véget, amelyet Varga László kaposvári megyéspüspök mutatott be az Utolsó vacsora titulusú katolikus templomban.

A főpásztor prédikációjában az utolsó vacsora történéseit felidézve Jézusnak az emberrel való közösségvállalásáról beszélt. „Elárultatásának éjszakáján, az utolsó vacsorán, amikor minden veszni látszott, szeretetének legnagyobb jelét tette Jézus az övéivel. Először megmosta tanítványai lábát. Kendőt kötött maga elé, letérdelt eléjük, és mindegyikőjüknek megmosta a lábát, mely Jézus részéről a szeretetben való közösségvállalás jele volt. Elgondolkodtató és megdöbbentő, hogy Júdás lábát is megmosta. Az utolsó pillanatig közösséget vállalt azzal, aki elárulta őt. S megmosta Péter lábát is. Elment a végsőkig azzal szemben is, aki esküvel háromszor megtagadta a mesterét azon az éjszakán.

Szeretetének legnagyobb jelét adta tanítványainak, amikor megvalósította azt, amiről álmodni sem mertek, amit megígért nekik, s ami lehetővé tette azt, hogy korunkban, kétezer évvel később is részesei lehetünk Jézus szeretetajándékának.

Nem védte meg őket, nem mentette ki őket és önmagát sem, hanem elment a végsőkig, meghalt a tanítványaiért, a szeretteiért és ellenségeiért is,

és jelenvalóvá tette magát közöttünk – ezzel a cselekedettel, hogy megalapította az Oltáriszentséget, hogy a kenyér és a bor átváltozott az ő testévé és vérévé, s ez azóta is megtörténik annál a hatalomnál fogva, amelyet tanítványainak adott, s amelyet átadtak a papoknak, püspököknek, lehetővé tette a legnagyobbat: ma is egyesülhetünk vele.”

„Vegyétek és egyétek! Vállaljatok életközösséget azzal, aki életközösséget vállalt veletek ebben a szentségben! – buzdított szentbeszédében Varga László püspök. – Ez által a szentség által valósította meg az egyik legfontosabb ígéretét: »Veletek vagyok mindennap, a világ végéig.«”

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: Kling Márk; Szerafin Zoltán

Videó: Szerafin Zoltán

Magyar Kurír