Harmincötödször rendeztek lelkigyakorlatos kántortovábbképzést Erdélyben

A kántortovábbképzést először Gyulafehérváron szervezték meg, majd helyet adott neki Székelyudvarhely, Csíkszereda, Kolozsvár, Árkos, Alvinc, újra Kolozsvár és most már évek óta Csíksomlyó.

Február 6-án, hétfőn a Kovács Gergely gyulafehérvári érsek által celebrált szentmisével vette kezdetét az idei, 35. lelkigyakorlatos továbbképzés, amelyet a gyulafehérvári főegyházmegye kántorai számára szerveznek, majd ugyancsak ünnepi szentmisével, Te Deummal zárult február 9-én, csütörtökön, amelyet Kerekes László püspök mutatott be a csíksomlyói kegytemplomban.

A továbbképzés kezdetén Ilyés Zsolt sepsiszentgyörgy-központi plébános, az érsekségi liturgikus és egyházzenei bizottság titkára üdvözölte az egybegyűlt mintegy száz kántort, majd köszöntötte a szentmisén jelen lévő Borboly Csabát, Hargita Megye Tanácsának elnökét és munkatársait, akik minden évben részt vesznek a szentmisén.

Az elmélkedéseket, lelki programokat Veres Stelian, a gyulafehérvári főegyházmegye gazdasági igazgatója tartotta, aki nemcsak a lelki programokon, elmélkedéseken volt jelen, hanem minden foglalkozáson, eseményen.

A szakmai továbbképzést Windhager-Geréd Erzsébet, a bécsi Lutherische Stadtkirche orgonaművész-karnagyának előadásai, kiváló karvezetési műhelygyakorlatai, rendkívül hasznos hangképzései jelentették. Két korábbi továbbképzés szakmai vezetésének folytatásaként a már lerakott alapokra építkezve gazdagította a karvezetési, énektechnikai ismereteket, és a kántorok mindennapi munkájukban tapasztalt hibákra, pontatlanságokra is bőségesen kaptak eligazítást, tanácsot. Ezek mellett nemcsak az egyházi kórusirodalom jó néhány gyöngyszemét ismertette, hanem egy tizenhárom műből álló, gondosan kiválogatott összeállítással is segítette a jövőbeli munkát.

Erdély egyházzenei képzése a 19–20. században című előadásával, melyet komoly és szerteágazó kutatásai alapján állított össze, hasznos információkhoz juttatta a résztvevőket.

A Quo vadis musica sacra? című kerekasztal-beszélgetés során pedig arról is meggyőzte a jelenlévőket Windhager-Geréd Erzsébet, hogy nemcsak egyházzenei múltunk, hanem a szent zene művelőinek jelene és jövője is nagyon komolyan foglalkoztatja, szívügyének tekinti azt. Mindemellett nagyon fontosnak tartja felsőfokú egyházzenei intézmény létrehozását is a főegyházmegyében.

Szabó Balázs orgonaművész, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, valamint a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanára, orgonaszakértő Liturgikus hangszereink: leltár, karbantartás, építtetés problémái, megoldások címmel tartott igen értékes előadást és rengeteg apró tudnivalóra világított rá. Ugyanakkor egy másik értékes, liturgikus használatra is kiválóan alkalmas, de nagyon kevés helyszínen és ritkán megszólaltatott hangszerre: a harmóniumra, annak típusaira rövid, átfogó hangszertörténeti áttekintő során irányította rá a figyelmet.

Kedden, február 7-én Tamás József nyugalmazott segédpüspök, a Gyulafehérvári Főegyházmegye Zenei Bizottságának korábbi titkára vezette az esti dicséretet, majd Szabó Balázs a kegytemplom orgonáján Bach, Vivaldi, César Franck, Max Reger és Maurice Duruflé műveit szólaltatta meg. Nem keletkezési sorrendben, hanem alaposan átgondolt, szépen felépített, nagy virtuozitással, precíz játékkal megszólaltatott műsora keretében nemcsak a barokk kor sziporkázóan csillogó vagy lelket simogató, puha hangzásait, a romantika lélekröptető dallamíveit, hanem a huszadik század monumentális hangzatáradatát is tálalta a hallgatóságnak.

Február 9-én, csütörtökön a reggeli imaórát a csobotfalvi Szent Péter és Szent Pál-plébániatemplomban tartották. Az imaóra után Göthér Gergely, az egyházközség plébánosa mutatta be a gyönyörűen felújított templomot, de a kurzus résztvevőinek alkalmuk nyílt megtekinteni a templom szakszerűen felújított Kolonics-orgonáját is.

A hétfői nyitó szentmise bevezetőjében Kovács Gergely érsek előrebocsátotta: számára nagyon fontos az, hogy mindenhol a megfelelő képességű ember legyen, akinek nemcsak tehetsége, adottságai vannak, hanem megfelelően felkészült. Ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy tudását folyamatosan gyarapítsa, képezze magát, s így a felmerülő nehézségeket, akadályokat le tudja győzni, szolgálatát minden kihívás mellett példásan végezhesse.

A csütörtöki záró szentmisén Kerekes László segédpüspök – aki plébánosi munkássága során kiváló kapcsolatot ápolt minden kántorral – megosztotta egy kínos tapasztalatát, amikor egy alkalommal kántor nélkül kellett elvégeznie egy esküvői szertartást, ahol énekelnie is kellett, de a jelenlévők nem kapcsolódtak be az éneklésbe. Elmondta, hogy mennyire „üres” volt az a szertartás, hiányzott belőle az ünnepélyesség, a felemelő orgonazene.

Mint minden találkozót, az ideit is kiscsoportos kiértékeléssel zárták. A korábbi évek gyakorlatát folytatva a zárómisén a jelen lévő kántorok és kántornők kórusa előadta Maurice Duruflé Ubi caritas et amor című vegyeskari, valamint Liszt Ferenc Ave maris stella című férfikari művét, Windhager-Geréd Erzsébet vezényletével. Az esemény különlegességét az adta, hogy a Liszt-művet Ambrus Levente gyergyótekerőpataki kántor-karnagy, a bizottság tagja harmonikán kísérte.

A hálaadó szentmise után Ilyés Zsolt köszönetet mondott az előadóknak és a támogatóknak: a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegyének, Hargita Megye Tanácsának, a csíkszeredai Vámszer Géza Művészeti Népiskolának, a Jakab Antal Tanulmányi Háznak, a ferences atyáknak a liturgikus alkalmak és koncertek számára biztosított gyönyörű kegytemplomért. Az ízlésesen összeállított ima- és programfüzetet és kottagyűjteményt Böjte Csongor kolozsvári segédlelkésznek és Geréd István kolozsvári kántor-karnagynak köszönte meg, továbbá Bíró Jánosnak, a csíksomlyói kegytemplom kántor-karnagyának a szervezésben nyújtott munkájáért mondott köszönetet.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Szerző: Cziple Hanna-Gerda

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír