Három pápa magyar írnoka – Beszélgetés Somorjai Ádám bencés szerzetessel

Somorjai Ádám egy négygyermekes család elsőszülöttjeként látta meg a napvilágot. Édesanyja tanítónő volt; édesapja pénzügyi-gazdasági vonalon dolgozott, kereskedelmi iskolát végzett, könyvelő lett. A szülők az Új Emberen keresztül ismerkedtek meg: Somorjai Ádám édesapja feladott az újságban egy hirdetést, amelyre huszonheten válaszoltak. Elsőként leendő feleségének, születendő gyermekei anyjának levelét vette kezébe, a többivel már nem is foglalkozott.

Az Esztergomban született Somorjai Ádám felváltva nevelkedett a római katolikus egyház magyarországi központjában, a nagyszüleinél és Győrben, a szüleinél. Keresztapja, anyai nagybátyja Zsolnay Béla plébános volt, akinek az életéről 2016-ban könyvet jelentetett meg. Az ő 2007-es emlékezései szerint az állam el akarta tiltani a papi munkától, de Shvoy Lajos székesfehérvári püspök erőfeszítése következtében beleegyeztek, hogy Klotildligetnek lelkipásztora legyen. Az állam zaklatásai mellett tíz évig szenvedett a hepatitisztől. Mint írta: „Nagyobb helyre az állam nem engedett kineveztetni, de remélem, adtam valamit csendben és feltűnés nélkül mindazoknak, akiknek lelkipásztora lehettem.” Somorjai Ádám nagyon sokat tanult a keresztapjától, ő mondta azt:

A pap az, aki gondolkodik.” Ádám atya hozzáfűzi: vagyis aki távlatokat nyit az emberek felé.

„Ma is úgy érzem, mi, bencések nagy lehetőségek birtokában vagyunk Szent Márton hegyén, de mintha nem mernénk megmutatni ezt, nehogy meglássák.”

Somorjai Ádámban 1970 tavaszán, az érettségi előtt vetődött fel, hogy pap lesz, de érezte, hogy nem azonnal. Negatív példákat is látott ugyanis: az esztergomi bazilikában rövid időn belül három karkáplán is elhagyta a papi hivatást. „Ha már döntök, ha már elkötelezem magam, akkor azt komolyan kell venni” – érettségiző diákként is ezt vallotta már.

Az érettségi évében úgy adta be jelentkezését az ELTE-re történelem–német szakra, hogy tudta, ideológiai okok miatt úgysem veszik fel. Így is történt: hiába érte el a maximális húsz pontot, helyhiány miatt elutasították. Az egyetemi szóbeli vizsga után autóstoppal nekivágott Lengyelországnak. Lengyel földön rengeteg pozitív élmény érte. „…úgy éreztem, az Úristen a tenyerén hordoz… A lengyel élmények hatására megéreztem a Gondviselés valóságát… Utólag úgy látom, ami nekem természetes volt idehaza, a nagycsalád, a vallásosság és az ehhez kötődő hazafias érzés, azzal Lengyelországban nemzeti méretekben találkoztam. És láttam, hogy ez lehetséges. Itthon ez nem működött. Úgy véltem, mégis érdemes azonnal elindulnom az úton.” A lengyel élmények hatására a frissen érettségizett Somorjai Ádám hazatérve azonnal jelentkezett az esztergomi egyházmegyei szemináriumba. A pótfelvételin felvették.

Döntése azonban nagyon felzaklatta az édesapját, akinek már volt súlyos konfliktusa a vallásossága miatt. (Csakúgy mint Ádám atya édesanyjának, akit elbocsátottak pedagógusi állásából, mert szentképeket osztogatott a jól tanuló és jól viselkedő diákoknak.) Azt is felelevenítette, hogy a Somorjai családban volt már három negatív papi-szerzetesi példa, mindhárman otthagyták a hivatásukat. „...mi garantálja, hogy Árpád (Somorjai Ádám születési neve – a Szerk.) vállalni tudja a papságot?” Somorjai Ádám édesapja előállt kompromisszumos javaslatával: elsőszülött gyermeke öt évig foglalkozzon mással, ötvenöt évesen ő már nyugdíjvédett lesz, nem tehetik ki az állásából, és ha még akkor is pap szeretne lenni, nem áll az útjába. Somorjai Ádám teljesítette édesapja kérését. Az öt év alatt megtanult lengyelül (németül egyik nagynénjének köszönhetően már gyermekkorától tudott); dolgozott Győrött, a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyárban, fordítóként, fölvették az ELTE-re német–magyar szakra, előfelvételis katona is volt. Közben jelentkezett a pannonhalmi bencés szerzetesközösségbe. Az öt év leteltével felvételizett a budapesti Hittudományi Akadémiára, párhuzamosan végezte tanári és papi tanulmányait. Pappá 1980-ban szentelték.

Az életműinterjúból egyértelműen kiderül: Somorjai Ádám egész életét végigkísérte a tanulás, már egészen kisgyermekkorától kezdve. Évekig tanított főiskolai és gimnáziumi tanárként Pannonhalmán. Alapító munkatársa a METEM-nek (Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség), ugyancsak alapítója és 1993-ig vezetője volt a Bencés Kiadónak. 1997 és 2002 között a Vatikáni Államtitkárságon dolgozott. Ezt követően átkerült a Levéltárba, majd a Történeti Levéltárba. 2017-től ismét Magyarországon él. Ádám atya három mondatban foglalja össze két évtizedes római időszakának hozadékát: „Megtanultam, hogy előttünk is éltek emberek, hogy a világ nagyobb, mint Magyarország, és hogy mi is rómaiak vagyunk.”

Somorjai Ádám közben még 2000-ben bekapcsolódott Mindszenty József bíboros, hercegprímás szenttéavatási perébe, 2007-ig a per relátora (szakértője) volt. Számos forráskiadványt készített Mindszenty tevékenységéről és az Apostoli Szentszékkel való kapcsolatairól. „Sikerült földerítenem, hogy Mindszenty atyánk hogyan gondolkodott saját helyzetéről, a világpolitikáról és az Egyházról.” Hozzátette: „Az a kép, amely Mindszenty bíborosról bennem kialakult, megfelel az idáig felkutatott történeti forrásoknak. Az egész nemzedéket megroppantó korban, a kommunista diktatúrával szemben nem győzhetett. Viszont élete végéig kitartott hűségben, és harc közben esett el. Ezzel az új képpel elveszíthetünk egy héroszt, de veszteségünk rögtön nyereséggé változik, mert hiszen rólunk van szó, egyről közülünk. Lehet, hogy törékenységében még vonzóbb lesz, és erejében is követhető példa marad számunkra.”

Somorjai Ádám atya, végigtekintve eddigi életútján, úgy véli: „…a Gondviselés kiemelt engem – szárnyaira vett az Úr –, de lehet, hogy csak azért, mert amit rám bízott, azt a munkát elvégeztem, és elöljáróim is felfigyeltek erre. Lehet, hogy azért, mert az új kihívásokat szerettem, és tudtam ezekre, ha nehezen is, igent mondani. A mai önérvényesítő világ tele van boldogtalan emberekkel.

Én boldognak tudhatom magam, mert szerzetesi hivatásom szerint Isten akaratát kerestem és szolgáltam.

Nem kívánkoztam magasabb pozíciókba, elég volt annyi, amennyit rám bíztak. Nem kaptam öt talentumot, de kaptam kettőt, és nem ástam el”.

Három pápa magyar írnoka – Somorjai Ádám bencés szerzetessel Elmer István beszélget
Kalota Művészeti Alapítvány – Napkút Kiadó

Fotó: napkut.hu

Bodnár Dániel/Magyar Kurír