Az ünnepi szentmise főcelebránsa Mirko Štefković, a Nagybecskereki Egyházmegye megyéspüspöke volt.
„A mai napon a legenda szerint Rómában az Esquilinus dombon hó esett, ahol egy patrícius család fejének álmában a Szűzanya azt üzente meg, hogy ott kell építeni az ő tiszteletére templomot. Azt pedig tudjuk, hogy egy évvel korábban az Epheszoszi Zsinat azt a hitigazságot dogmává nyilvánította, hogy Szűz Mária Isten Fiának az anyja.”
A helyi Szimindri Rozália szerint sajnos nagyon fogy a nép; kevés a fiatal, és nagyon sokan elvándoroltak. „Most, így búcsú alkalmával kicsit többen vagyunk a faluban, de különben nagyon kevesen. Hála Istennek a gyerekek, akik itt vannak, ők járnak templomba. Mi, akik itt vagyunk, igyekszünk összetartani, hogy azért ne legyen üres a szép kis templomunk, amely az ékszerdobozunk.”
A helyiek számára nagyon fontos hagyományaik megőrzése és ápolása.
Mészáros Attila padéi állandó diakónus erről így beszél: „A templombúcsú közösségünk egyik legfontosabb ünnepe. Az őseink az 1700-as évek végén és az 1800-as évek elején költöztek be a faluba. Padé egyébként szegedi kirajzás, így az első pár plébánosunk a szegedi ferences rendházból jött, és ugyanúgy, mint ahogyan a szegedi alsóvárosi templom búcsúja augusztus 5-én, Havas Boldogasszony napján van, ezt magukkal hozva őseink a faluban felépített templomnak is ezt az ünnepet adták.”
A búcsú a falu legjelentősebb ünnepe. Hajdú Sándor plébános úgy fogalmazott: „A búcsú olyannyira vízválasztó itt, a faluban, hogy a helyiek sok esetben azt mondják, hogy a búcsúig ezt meg kell csinálni, a többit pedig majd csak a búcsú után. Érdekesség még az is, hogy
még az időjárást tekintve is úgy tartják, hogy a búcsú után jön az ősz.”
A templombúcsún mások mellett koncelebrált Bővíz László nagykikindai plébános, Szemerédi Pál székelykevei plébános, Koncz Tibor csókai plébános, Masa Tamás tordai plébános, valamint a Vajdaság legidősebb nyugalmazott plébánosa, Tietze Jenő atya is.
Forrás és fotó: PannonRTV
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria