A programot kétévente rendezik meg az érdeklődő papság számára, több pap és házaspár tanúságtevő szolgálatával. Az idei alkalom résztvevői színes közösséget alkottak: volt köztük börtönlelkész, teológiai tanár, egyházmegyés pap, szerzetes, kórházlelkész; akadtak fiatalok és idősebbek az anyaország különböző tájairól és a határon túlról.
Bíró László püspök felemelő elmélkedésekben szólt a papi identitásról. „A hivatás örömhír, ajándék, Isten bizalma irántunk. A papság nem foglalkozás, hanem feladatkörtől független létállapot. A meghívás nem egy régmúlt mozzanat, hanem állandó történés, folyamatos teremtés Isten részéről. Hogy e szüntelen hívásra hogyan válaszolunk – ez papi életünk története” – mondta. Hangsúlyozta, hogy a papi identitást mindenekelőtt az élő, napi istenkapcsolat, az imádság erősíti.
Az elmélkedések után a házaspárok és a papok baráti légkörű beszélgetések során osztották meg egymással saját hivatásuk örömeit és nehézségeit.
„Valahogy így képzelhette el az Úr Jézus a jövő egyházát: olyan evangelizáló közösségként, amelyben papok és világi hívek – ki-ki a maga hivatásában – együtt munkálkodnak Isten országáért. A MÉCS-ben a papokkal közösen végzett szolgálat kapcsán egyre nyilvánvalóbb számunkra, mennyire így van ez. A lényeg mindkét hivatásban ugyanaz: hogy az életünket teljesen odaadjuk Istennek” – fogalmazta meg záró tanúságtételében az egyik férj a két állapotszentség egymást erősítő egységét.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria