Hazatért Kolozsvárra a fogadalmi Mária-szobor

Nagyboldogasszony-napi ünnepi szentmisét celebrált Kerekes László gyulafehérvári segédpüspök a kolozsvári piarista templomban augusztus 15-én délelőtt 11 órakor. Vele koncelebrált László Attila főesperes-plébános, Veres Stelian gazdasági igazgató, Molnár Lehel piarista, Olivo Bosa jezsuita, Jakab Gábor, Székely Dénes és Fábián László kolozsvári plébánosok, Popesc Mihăiţă, a román személyi plébánia plébánosa, Bőjte Csongor és Czirják Ottó segédlelkészek.

A szentmisén jelen voltak a testvérfelekezetek, a köz- és politikai élet képviselői, mindenekelőtt pedig a kolozsváriak, és mindazok, akik régóta követik és szívükön viselik a város és a benne lakók sorsát, akik tudják, hogy a Teremtőnek tartozunk hálával mindenért.

Kerekes László segédpüspök Rainer Maria Rilke verssorokkal indította ünnepi beszédét, amelyben a hit megőrzésére intett, a piarista templom egykor könnyező kegyképét és a templom előtti téren újra felállított Mária-oszlopot egybekapcsolva, mint az elődök hitének látható jelét említette.

A felemelő szentmise után a jelenlévők a templom előtti térre vonultak, a templom tornyából szóló fúvószene kíséretében.

Bőjte Csongor arra emlékeztetett, ez az ünnep nem egyszerűen téravató esemény, hanem Kolozsvár népének történelmi pillanata és egyben a Kolozsvári Magyar Napok imádságos nyitánya. Felidézte a több éves munkát, amelynek eredményeként az összegyűlt kolozsváriak ünnepelhettek, örülhettek a megújult térnek, ahová „hazatért” a Szűz Mária oltalmába ajánlott fogadalmi oszlop.

„Közös örömünk, hogy sok jó szándék és akarat eredményeként újra eredeti, méltó helyén áll a kolozsvári Mária-oszlop, fogadalmi szobor, Erdély második legrégibb köztéri szobra, városunk első megmaradt köztéri emléke. Emlékeztet múltra és jövőre, szép városunkra, közös, együtt formálandó napjainkra. Figyelmeztet földi rohanó napjainkban örökkévaló életünkre Mária által emlékeztetve, aki Isten jelenléte az emberek között, és akinek szavai ma is a leglényegesebbek, amikor Fiára mutatva így szól: Tegyétek meg, amit mond!”

A bevezető után László Attila főesperes-plébános idézte fel a fogadalmi oszlop viszontagságos történetét.

„Ezen oszlop története az Isten után vágyakozó, kiáltó vagy az épp tőle elforduló ember útját mutatja meg. A mai napon emlékezünk, köszönetet mondunk és imádkozunk. A történelem hullámzó idején túl a jövőbe bizalommal tekintünk, erőt kérünk, hogy reményünk legyen a jövőhöz. Az elmúlt évek során sok fórumon történt részletes tájékoztatás építéséről, elhurcolásáról, és a törekvésről Kolozsvár plébánosai és polgárai részéről, hogy történjen meg visszaállítása. Hálával elevenítem fel, hogy mai ünnepünk közvetlen előzménye Gergely Balázs kezdeményezése Kovács Sándor főesperesnél, akinek halála okán a megbízott utód, Veres Stelian kérelmezte Emil Boc polgármesternél és az önkormányzatnál a Mária-oszlop visszaállítását – mondta László Attila.

Ez ünnepi alkalommal is hálásan köszönjük nekik, valamint Andrei Andreicuţ ortodox metropolitának és az elhunyt Florentin Crihălmeanu görögkatolikus püspöknek, hogy ezen ügy mellé álltak támogatóan. Köszönjük egyben a polgári hatóságoknak, érdekképviseletünknek, és mindenkinek, akik támogatták, hogy a szobor az ősök által megálmodott módon legyen ékköve városunknak, e térnek, emlékeztetve múltra és jövőre, szép városunkra, közös, együtt formálandó napjainkra” – zárta beszédét a főesperes-plébános.

Oláh Emese alpolgármester az érdekképviselet eredményes munkáját húzta alá, amelynek nyomán Kolozsvár úgy mutatja magát az idelátogatónak, hogy az méltó bármely európai fővároshoz.

Az Egyetem és a Farkas utca mai arculata Maczalik Arnold építésznek és csapatának köszönhető. Beszédében kitűnő románsággal szólt a román ajkú jelenlevőkhöz, célzottan őket szólítva meg Mátyás király, Hunyadi János fia kolozsvári kötődéseit kiemelve, a városközpont, az egykori óvár és város egyes helyszíneit felelevenítve.

A magyar hallgatóságot költői és egyben prófétai szavakkal helyezte bele a Mária-szobor körüli erővonalak mentén a transzcendencia világába. Név szerint is megemlítette ugyanakkor a fogadalmi oszlop felújítóit, illetve részben újraalkotóit, Kiss Zoltán kőfaragót és csapatát, akik különösen a nagyon sérült eredeti Mária-alak valósághű másolatát megalkották. Mária így néhány évtizedes száműzetéséből visszatért, ahol az egykori jezsuita, majd piarista konviktus homlokzatán már várta Szent József. Hiszen a téren, szintén rejtve néhány évtizedig, ott volt József, a rejtekben is hű jegyes, a két szobor az iskolák, egyetemépület, templom erőterében szavak nélkül is felfelé mutat.

Maczalik Arnold beszédét azzal az imával zárta, ami fémlapon az oszlop alapzatába került, hogy a kőanyagot az ima szavaival is segítsen egybetartani.

A fogadalmi oszlop egykor, 1744-ben egy korabeli járvány, a pestis elmúltával hálából készült, köszönetként a város és lakói megmeneküléséért. A város mai lakóit képviselte és jelenítette, valamint szólaltatta meg a Kolozsváron jelen levő felekezetek egy-egy képviselője: Florin Cătălin Ghiț ortodox pap, a román ortodox egyház Renașterea (Újjászületés) Kiadójának főszerkesztője az ortodox érsekség képviseletében, Boldizsár Beáta püspöki titkár az evangélikus-lutheránus egyház képviseletében, Szabó László püspöki titkár a Magyar Unitárius Egyház nevében, Coste-Deak Traian Radu görögkatolikus pap, egyházmegyei bírósági helynök a kolozsvár-szamosújvári görögkatolikus egyházmegye képviseletében.

Az áldás szavai ITT olvashatók.

Az ünnepség végén Kerekes László püspök e szavakkal áldott meg minden jelenlevőt: „Isten, aki a Boldogságos Szűz Mária anyasága által küldte el a világnak a megváltás kegyelmét, adja reátok bőséges áldását! Érezzétek mindig és mindenütt a Szent Szűz segítő oltalmát, hiszen általa kaptátok meg az élet szerzőjét!”

Szöveg: Bodó Márta

Fotó: Cziple Hanna Gerda

Forrás: Romkat.ro

Magyar Kurír