Hegedűs 2 László Isten gyermekei kiállítása a székesfehérvári Szent Korona Galériában

A megnyitó ünnepségen Jakubek Ágnes, a Szent István Ház igazgatója köszöntötte az érdeklődőket, akiket arra hívott, hogy a tárlat segítségével tekintsenek vissza a múltra, találják meg benne újra gyermeki énüket.

Az emberi életnek vannak jeles pillanatai, állomásai. Hegedűs 2 László Munkácsy-díjas és Balázs Béla-díjas alkotót, aki egy személyben film-, fotó- és képzőművész, születésnapján ezzel a tárlattal szeretnénk köszönteni – mondta az alkotó méltatásában Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök.

Bemutatva a művész alkotói életpályáját a főpásztor kiemelte: a művész az Istentől kapott tehetséggel megtanít látni, megmutat valamit, ami mellett elhaladnánk; nem vennénk észre, hogy velünk van az Isten, itt van közöttünk, és közünk van egymáshoz és őhozzá.

„Találkozzunk a gyermekek tekintetével, és kérdezzük meg magunktól: vajon fogunk-e mi is tiszta szemű gyermekként tekinteni a világra, amikor emberségünk beérik, és Istentől kapott küldetésünket végigjártuk? Hiszen mi is, mindannyian Isten gyermekei vagyunk, de Istent csak a tiszta gyermeki szemek látják meg, országába csak a tiszta szívűek jutnak be. Szívből kívánom, hogy ez a kiállítás tanítson bennünket látni. Lássuk meg a művészet eszközein keresztül Istent, egymást, a testvért a másikban. Segítsen bennünket úgy formálni önmagunkat, hogy egyszer újraszülessen bennünk ez a tiszta gyermek, amikor megszabadulunk minden harcunktól, minden vágytól és fájdalomtól, és ott lehessünk az örök találkozásban, a hazaérkezés örömében” – fogalmazott a megyéspüspök.

A kiállítást Kis Emőke, a Rákospalota Pestújhely és Újpalota Helytörténeti Gyűjteménye gyűjteményvezetője nyitotta meg. 

A térbe lépve egészen különleges, már-már misztikus érzés fogja el az embert. Középen Krisztus csonka, mégis méltóságteljes alakja magasodik fölénk. Két oldalról gyermekek elmosódott arcai veszik körbe őt... negyven gyermekarc tekint le ránk a falról. A mennyországban lennénk? Hasonlóképp képzelem a mennyet, ahol sok gyermekarcú emberi lélek veszi körbe a Mindenhatót. Mi ez a szürreális álom, ez a megfoghatatlan szféra, hol vagyok, és mik ezek az érzések? – tette fel a kérdéseket Kis Emőke.

Emlékeztetett, hogy a Bibliában kitüntetett szerepet szánt Krisztus a gyermekeknek. Majd Hegedűs 2 László művészetéről szólva elmondta, hogy a fotó-, a film- és a képzőművészet a sokszorosítási eljárások színes tárházával, a digitális eszközök felhasználásával a csak rá jellemző, egyedi művészetet hozza létre. Módosít, transzformál, újrakomponál, amíg egy új mű nem születik. Művészetét nehéz stílusirányzatok közé sorolni. Művészetének tárgya maga az élet, amely körülvesz minket. A művészre jellemző mély intellektus, a lét és a létezés megfejtése, és ennek a művészet eszközével való kimeríthetetlen bemutatásán túl mégiscsak mindennek a középpontja maga az emberi lélek. Az emberi, kiemelten a gyermeki érzések színes skálája, sokfélesége mutatkozik meg a kiállítótérben látható gyermekarcokon. 

Kis Emőke a kiállítás három egységéről is beszélt, amelyben a krisztusi torzó, a gyermekarcok és a film teljes egységet alkotnak, és szinte minden érzékszervre hatnak. Ismertette: a lenticular technikával készült krisztusi torzó szinte kilép a síkjából, már-már tapinthatóvá válik a forma. A kiállított gyermekarcok a szerigráfia sokszorosítási eljárásával készültek, melyek az átalakítás során új értelmet nyertek. A művészre jellemző sorozatképek gondolatfázisok: az életről mesélnek, az elmúlásról, a létről, a létezésről. A gyermekarcok letisztultsága, egyszerűsége mély mondanivalót tükröz. A kiállítóterekben a fal mindkét oldaláról visszatekintő gyermekarcok saját tükörképük furcsa mására tekintenek vissza.

A képeket végignézve, egy-egy gyermeki vonásban megtaláljuk önmagunkat; gyermeki vágyainkat, reményeinket, örömeinket, a játék örömét – hangzott el.

A kezdetek, vagyis a ’70-es évek óta áthatásban, szimbiózisban használom a vizuális műfajokat. Számomra nincsenek a vizualitás világában műfaji határok, csak szín és forma, eredetiséggel, mondandóval vagy enélkül, hatást keltő látvánnyal, minőséggel – vallja Hegedűs 2 László, aki a tárlaton elmondta, hogy ez a kiállítás éppen erre bizonyíték.

„A sorozat gyermekarcai mintha távolról kerülnének kontextusba az emberrel. Olyan, mintha mondani akarnának valamit, de ez a lényege. Ez a mintha a lényeg. Egy csoportkép részleteit transzformáltam át olyanná, hogy ezt a hatást váltsa ki az arra érzékeny emberekben, a nézőkben.”

A Jézus-torzót az 1970-es évek elején kapta egy osztálytársától a művész. Már akkor is megtetszett neki a benne rejlő egység, a teljesség, amely torzóként is megmaradt a korpuszban. „Készítettem hozzá egy fotót, és a kettőt összemontíroztam, térhatású technikával valósítottam meg. Így is kötődik a dolog hozzám és a mához.”

A gyermekek élnek a legtisztábban a földön, Jézushoz ezért ők kötődnek leginkább – fejtette ki a művész. – Életünk során gyerekkori arcunk, akik voltunk, mindig a legtisztább; amire úgy emlékszünk, mint boldog időre.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Somogyi Tamás

Magyar Kurír