„Hegyet hágék” – PaSa kerékpáros zarándoklat az esztergomi Mindszenty-ünnepre

Lukács, nem előzhetsz meg! – figyelmezteti egy apa a kaptatót meg sem érző nyolcévest. Mellettem egy negyedikes kislány beszélget édesapjával, egymásból merítve erőt az ötkilométeres emelkedőn. Most hagytuk el Szentendrét, és az Anna-völgyön át tekerünk fel a Dömörkapu, Sikárosi-rét irányában.

Csoportokba osztva halad a közel négyszáz kerékpárosból álló csapat, akik reggel nyolckor indultak iskolájuk, a Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola udvaráról. Rendőri felvezetéssel jutottak el a főváros közigazgatási határáig, majd Szentendrén át a Pilis lábához, és kezdték meg az átkelést Esztergom felé.

Zarándokok. Idén tizennyolcadik alkalommal indultak útnak a Mindszenty József bíboros papi jelmondatáról – Pannonia Sacra – elnevezett iskola diákjai, hogy a szülőkkel és a tanárokkal együtt részt vegyenek a néhai hercegprímás boldoggá avatásáért felajánlott szentmisén. „Kicsitől a nagyig mindenki tudja, miért megyünk. Az Isten, haza, iskola, osztály, család hívószavak meg tudják szólítani a gyerekeket. Egyet biztosan talál közülük mindenki, ami neki fontos” – mondja Stróbl Bea, aki tanárként, ötödikes fiával pedig szülőként tizedik alkalommal vesz részt a zarándoklaton.

A történet tizenhét évvel ezelőtt kezdődött – avat be Schön György, aki az egyik elindítója a kerékpáros zarándoklatnak. „Igazgatónk, Gere György fontosnak tartotta, hogy az iskola részt vegyen a Mindszenty-misén. Buszokkal vitték Esztergomba a diákságot. Fontosnak tartottuk a részvételt, de úgy éreztük, találni kell egy olyan formát, ami valóban megszólítja a szíveket. Így született meg az ötlet, tegyük az utat zarándoklattá, jöjjünk együtt kerékpárral az iskolából Esztergomba.

Először mintegy harmincan tekertünk, főként családi egységekben, aztán évről évre mindig többen lettünk, folyamatosan változott a forma, míg kialakult a mostani, ami a biciklisek mellett egy gyalogos csoportot is magában foglal. A kisebb gyerekek szüleikkel egy tizenkét kilométeres szakaszt vállalnak, Pilisszántótól gyalogolnak el Pilisszentlélekig, ahol a két csoport a pálos kolostor romjainál találkozik.”

A közel ötszáz résztvevő – az elsősöktől a végzősökig – csoportokba osztva járja végig az utat. Itt már nem a családi kapcsolat a fő szervezőelv, sokkal inkább osztályközösségek jelentkeznek egy-egy csoportba.

A gyerekek izgatottan várják, hogy a tizennyolc csoport élére bejelentkezzenek a vezetést vállaló felnőttek, akik mögé aztán feliratkozhatnak ők is. A vezetők többnyire szülők, a kezdeményezést ugyanis ők viszik a hátukon. Sokuk tevékenyen részt vesz a program előkészítésében, lebonyolításában. Piros láthatósági mellényekben,  walkie-talkie segítségével irányítják az ötszáz embert. Trailer, vizet szállító autó, mozgó szerviz, az elfáradóknak menedéket adó autó, mentő is ott van a minden eshetőségre felkészült menetben. Szerencsére leginkább csak a szervizre van szükség.

Kovács Tamás, a zarándoklat főszervezője szinte mindenütt ott van. Kezében telefonnal online közvetítéssel kapcsolja össze a kerékpárosokat és az otthon maradottakat. „Az iskola kétharmada úton van, az egyharmad az iskolában tematikus napon vesz részt, és nagyon várják a közvetítést” – meséli.

Zaránd Ildikó tanárnő először vesz részt a biciklis úton. „Féltem, fogom-e bírni, de a közösségi lét nagyon vonzott. Örülök, hogy belevágtam.”

Benedek Kriszti, akinek két gyereke és férje is zarándokol, arról mesél, hetekig tudnak töltekezni az élményekből. „Ki nem hagynám!” – hogy milyen sokszor nem hagyta ki, mutatja biciklije kormányán a sok nemzeti színű szalag. A szervezők ugyanis ügyesen találnak szimbólumokat, melyekkel a zarándokok kifejezhetik összetartozásukat, közös céljukat. Ilyen a már említett szalag és a kereszt, ami minden alkalommal más és más.

Az út nehéz. Fel kell jutni a több mint 500 méter magas csúcsra, és mikor az ereszkedést élvezné az ember, próbára teszi őt és kerékpárját a sziklás, köves erdei út. A hangulaton azonban nem érződik, hogy ki-ki meg kell hogy küzdjön a saját korlátaival. „Egyedül nem jönnék el” – fogalmazza meg sokak véleményét Gyuri, Kriszti pedig hozzáteszi: „A közösség vonzza és húzza előre, felfele az embert.”

A nap egyik gondolati ívét az idei „példakép zarándok”, Fábry Kornél adja. Jakab és Fülöp apostolok ünnepén az útra kelésről beszélt, Jézus szavait idézte: Én vagyok az út, az igazság és az élet. „Mindenki tudja, mennyire fontos biciklizéskor az útra figyelni, hogy ne egyenesítsük ki a kanyarokat, a padkáról se csússzunk le. Egy pillanatra sem akarjuk elhagyni az utat. Így legyen ez az életünkben is. Jézussal akarjunk járni, az ő szavát kövessük. Ő az út. Ő az igazság. Ha benne járunk, Ő vezet el minket az örök életre” – fogalmazta meg, majd áldást mondott, és megindult a menet Esztergom felé.

A csoportvezetők segítenek abban, hogy a zarándokcél tartalma minél inkább átmenjen, és gyökeret verjen a szívekben. „Istenért, hazáért” – ezt az üzenetet hirdeti a Pilisszentlélek határában, a pálos kolostor romjainál hét évvel ezelőtt felállított kereszt. Ide érkezve a csapat túl van a nehezén. Ez a csodálatos völgy a találkozás helye, ide érkeznek a gyalogosok és azok a résztvevők, akik nem tudnak a biciklisekkel tartani.

A korábbi években egy nagy közös imára álltak meg, idén viszont Fábry Kornél mutat be szentmisét. „Óriási élmény volt nekünk tanároknak és a gyerekeknek is” – mondja az Esztergom felé tekerés közben Bea. „Rengeteget megyünk misére, a gyerekek sokszor nem tudnak lelkesedni. Nálunk az iskolában a zenei élet nagyon szép, nagyon igényes, de nagyon egyféle. Itt más volt, a hetedik-nyolcadikosok és a tanárok zenéltek, úgynevezett gitáros dalokat énekeltünk. Szabadtéren, körülöttünk mindenütt felhő, ránk mégis sütött a nap. Számomra csodaszámba ment. Nagyon együtt voltunk.”

Ezzel az élménnyel kerekeztünk be rendőri felvezetéssel Esztergomba. A szállást a Szent Adalbert Központ adta, a vacsorát a Prímás Pince. Igazi örömünnep volt ez az este.

Szombat reggel korán keltek a zarándokok. Reggeli, pakolás után csoportkép készült a bazilika lépcsőjén, majd imára, koszorúzásra gyűltünk össze Mindszenty József sírjánál. Perczel Tamás, aki visszatérő szervezőként jött el Esztergomba, sokak érzését fogalmazta meg: Erőfeszítést vállaltunk, ahelyett, hogy otthon maradtunk volna. Felkészült, a fizikai erőpróba által nyitott lélekkel veszünk részt a szentmisén. Elhelyezték a tiszteletüket kifejező koszorút, és ahogy minden évben, ezúttal is felkötötték a nemzeti színű szalagot.

Erőgyűjtés ez az ima, és az azt követő szentmise. Kell is, mert a nap elbújt, hűvös lett, lóg az eső lába, és a zarándokokra hosszú út vár. A szentmise adott útravalót Böcskei László nagyváradi püspöktől: Mindszenty bíboros az evangéliumi radikalizmust élte elénk. Isten igazságának fényében látta és munkálta az embert megillető legfőbb jót. Mindannyian egy jobb és szerethetőbb világot akarunk, ezt tervezzük és erről beszélünk. Be kell látnunk azonban, hogy ehhez több bátorságra és elszántabb elköteleződésre van szükség.

Valaha ezt ismerték fel a zarándoklat kezdeményezői, és hozták létre ezt a – ahogy az egyik hétgyerekes anyuka, Héj Csizmazia Gyopár fogalmaz – testet edző, lelket nemesítő utat, iskolai közösségük életének egyik csúcspontját.

Jövőre is jövünk – búcsúznak, majd aggódva hozzáteszik: Mi lesz, ha boldoggá avatják Mindszenty bíborost?

Fotó: Schön György

Trauttwein Éva/Magyar Kurír