Hegymenetben az Istenszülőhöz – Játékos kihívásokat teljesítve érkeztek a gyerekek Máriapócsra

Bár a kegytemplomot három szabadon választott sík útvonalon át lehetett megközelíteniük a kora reggeli óráktól érkező gyerekeknek, mindenhol négy bibliai „magaslat” akadályait kellett legyőzniük: először az Ararát hegyét, ahol Noéról szerzett ismereteikre is szükség volt, majd a Sínai hegy és Mózes próféta jelentette a kihívást. A másik két állomás a Golgota és az Olajfák hegye volt.

A búcsú jelmondatához – „Menj föl egy magas hegyre!” (Iz 40,9) – kapcsolódó feladatok megtervezését és lebonyolítását idén a Miskolci Görögkatolikus Általános Iskola pedagógusai vállalták föl. Változatos feladatokat állítottak össze.

Az utolsó feladatok egyike a húsvéti időszakban sokszor imádkozott „Tündökölj, tündökölj mennyei Jeruzsálem” kezdetű irmosz éneklése volt az Istenszülő kegyképe előtt, ahol Papp András atya, a Miskolci Egyházmegye hitoktatási felügyelője várta a gyerekeket.

A feladatok teljesítését igazoló menetleveleket a máriapócsi bazilika főbejáratánál állították ki, melyek annak is tanúbizonyságai, hogy az ideérkezők lelkileg is készültek a zarándoklatra.

Előzetesen mintegy nyolcvan csapat és kétezer gyermek jelezte részvételét. A miskolci iskolások énekkara a kántori szolgálatra is készült.

Aki nem fáradt el az útvonalon Máriapócsra tartva, és érzett magában erőt újabb kihívásokra, az előkészítő évfolyamos és felsőbb éves papnövendékek irányítása mellett különböző akadálypályákon sportfeladatokban vehetett részt, vagy kézműveskedhetett.

Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök a Szent Liturgián szólt a gyerekekhez. Legfőképpen arra buzdította őket, hogy tanuljanak meg figyelni Krisztusra.

A napi evangéliumból János evangélista szavait idézte: „Az én juhaim hallgatnak rám, és én ismerem őket” (Jn 10,27).

„Ez nemcsak azt jelenti, hogy csöndben vagyunk, hanem hogy szót fogadunk, engedelmesek leszünk az Úr Jézusnak” – tette hozzá a főpásztor.

A püspök felidézte Szent Kristóf vértanú történetét is, akinek emléknapja éppen erre a napra esett. A legenda szerint a szent, hatalmas ember lévén, szerette volna fizikai erejét is úgy hasznosítani, hogy a legnagyobbnak szolgál. Sokfelé elszegődött, míg végül megkeresztelkedett, és Jézusnak, a legnagyobbnak szolgálatában állt élete végéig.

A miskolci megyéspüspök a máriapócsi kegyhely története kapcsán arra emlékeztetett, hogy idén 330 éve annak, hogy az első kegykép könnyezett, és azóta is sok-sok csoda történt itt.

Egy kisgyermek gyógyulásának történetét el is mesélte Orosz Atanáz.

„Kívánom, hogy ezen a gyerekbúcsún mindannyian kedvet kapjunk Jézus követésére” – mondta végül a gyerekeknek a főpásztor, kérve: fogadják meg, hogy legalább egyszer mindannyian visszatérnek még a kegyhelyre.

A liturgia és a körmenet után a testmozgásé volt a főszerep, a templom előtti téren a legbátrabbak táncra is perdültek, mielőtt elköszöntek volna az Istenszülőtől.

Szöveg: Varga-Juhász Bernadett

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír