Heidl György: Lelki alakformálás. Szent Ágoston beavató beszédei

Az „alakformálás” divatos kifejezéséről olyan életprogramok, edzéstervek, étrend-kiegészítők jutnak eszünkbe, melyek segítségével a városi életformában eltunyult emberi test egyre fittebb, formásabb, egészségesebb lesz, s mindinkább hasonlít a vizuális kultúrában megjelenő testideálhoz. Karcsú és izmos idomok, melyekhez lemondással járó fogyókúrákon és verejtékszagú edzőtermeken keresztül vezet az út. A „lelki alakformálás” ezzel szemben – amint azt Heidl György könyvének bevezetőjéből már az első oldalakon megtudjuk –, a lélek pallérozásának művészete, melynek célja a boldogság, a jó élet elsajátítása, az ehhez vezető út pedig a különböző lelki gyakorlatok végzése, a szenvedélyektől való szabadulás és az erények elsajátítása. Olyan témáról van szó, mely az ókori filozófiai hagyományban széles körben ismert volt, s amit a születő kereszténység is hamar sajátjává fogadott.

A Kairosz Kiadó Catena sorozatának legújabb kötete a „lelki alakformálás” sajátosan keresztény útját tárja fel, a keresztségi beavatás óegyházi hagyományába vezeti be az olvasót. A szerzőt, Heidl Györgyöt régóta foglalkoztatja az iniciáció, a krisztusi üzenet átadásának, a misztériumokba való beavatás egyházi hagyományának kérdése. Az egyházatyák korának irodalmát és teológiáját jól ismerő, nemzetközileg elismert szakember magyar nyelven megjelent, korábbi kötetei is rámutattak az ókeresztény müsztagógia, a hitbe való bevezetés hagyományának aktuális tanulságaira, üzenetére. A kérdések ezúttal is ugyanazok: Miként juthat el a bűntől sebzett ember a szellemi hallás és látás képességére, hogy a hit által képessé váljon érinteni Krisztust? A hívők közösségének, az egyháznak milyen üzenetet és hogyan kell közvetítenie a hittanulók felé, hogy elvezesse őket a misztérium szívébe? A mester, akinek ezúttal a szövegfordítások segítségével a nyomába szegődik, nem kisebb formátumú teológus és lelkipásztor, mint Szent Ágoston, Hippo püspöke.

A könyv Ágoston tizenhat homíliájának magyar fordítását tartalmazza, s egy olyan nagyböjti-húsvéti belső, lelki útra hívja meg az olvasót, mely a keresztségre készülőknek, illetve a frissen megkeresztelteknek megfogalmazott gondolatokon keresztül a keresztény hit lényegéhez vezet. A szerző nemcsak fordítja az ókori mester szövegeit: az egyes homíliákhoz írt bevezetőkben mintegy kézen fogja az olvasót, s megjeleníti a konkrét liturgikus kontextust, amiben az adott beszéd elhangzott, valamint Ágoston más írásaiból idézve szélesebb összefüggésbe helyezi az adott prédikációban elhangzó gondolatokat.

A válogatott tanítások első csoportja a katekumenek, a hittanulók nagyböjti útját követi: megjelenik a megtérésre, megtisztulásra való felhívás, a kiengesztelődés sürgető szüksége, az imádság elsajátítása, a virrasztás fontossága. A beszédek második csokra húsvét hetébe kalauzol minket, s az egyes napok evangéliumait sorban magyarázva a szentségben megvilágosodott, újjászületett hívő útját tárja fel a húsvéti misztérium egyre mélyebb megértése és megélése felé.

A könyv ilyen értelemben egy olyan diptichonhoz hasonlít, amelynek zsanérja, tengelye maga a húsvéti történés, a kereszthalál és feltámadás misztériuma, melybe a beavató szentségek révén merül alá a hívő. Ily módon már maga a könyv szerkezete is elárulja, hogy a „lelki alakformálás” fáradságos és mégis kegyelemszerű folyamatának célja miféle alak elérése: a „szolga alakját” (morphe doulou) felvett Krisztus halálába temetkezett ember alakja, aki a húsvéti misztérium révén Krisztusban az „isteni alak” (morphe Theou) hasonlatosságára teremtődik újjá.

A gondosan válogatott képekkel illusztrált könyv kiváló nagyböjti olvasmány, előmozdítja a Szentírás imádságos olvasását, a lectio divinát (a szentírási szöveggel való imádságot), és hasznos segítség mindazoknak, akik felnőttek keresztségre való felkészítéséhez közérthető és az egyház nagybetűs Hagyományából táplálkozó szövegeket keresnek.

Baán Izsák OSB/Magyar Kurír