Henri Boulad felveszi a magyar állampolgárságot

KÉPGALÉRIA –  klikk a képre!

Boulad atya – akinek egyébként éppen magyarra fordították le legtöbb művét – azzal indokolta döntését, hogy Magyarország, ez a kis tízmilliós ország másfajta globalizációt készíthet elő, mint ami jelenleg tapasztalható. A melkita rítusú bizánci katolikus Henri Boulad édesapja révén szír, édesanyja révén olasz származású, apai nagyapja a keresztényüldözés áldozataként menekült Damaszkuszból Alexandriába. A libanoni állampolgársággal is rendelkező szerzetes anyanyelve a francia. Már ebből a felsorolásból is kiviláglik, hogy Boulad atya mennyire a saját bőrén érzi a globalizációt.

Kezdetben egy föld, egy világ, egy emberiség volt, amelynek egy közös atyja volt: Ádám – indította előadását szó szerint a kezdeteknél Henri Boulad. – Az özönvíz után Isten Noéval is szövetséget kötött, ami a szivárvánnyal lett megjelölve az állandó, örök béke jelképével, amely Krisztusban valósul meg mint Isten országa. Az Ádámmal és a Noéval való szövetség után Isten Ábrahámmal, majd Mózessel kötött szövetséget, mielőtt még az örök, végleges szövetség Jézus Krisztusban létrejött volna. Isten mintha megfeledkezett volna az emberiségről, hogy egy nép felé fordult: szinte tölcsérszerűen szűkül a szövetség köre Jézus Krisztusig, tőle pedig újra kitágul.

Boulad atya ezt az ellentmondást azzal indokolta, hogy a szeretet sohasem általános, hanem személyes. Krisztus mindenkiért jött, azért, hogy az egész világot megmentse, és nyilvános működésére mindössze három éve volt, mégis arra vesztegette az idejét, hogy egy szamáriai bűnös asszonnyal leálljon beszélgetni – hiszen Isten nem általánosan, hanem személyesen szereti az embereket. Henri Boulad hangsúlyozta: nem lehet számokkal, statisztikákkal leírni az embereket, ha így teszünk, leromboljuk a személyt, a családot, és az egész társadalmat és a szeretetet romboljuk le.

Hogy Jézus szóba állt a választott népből kirekesztett szamáriai asszonnyal, nem egyedi eset: a tíz leprásból, akit meggyógyított, az egyetlen, aki visszatért és köszönetet mondott, szintén szamáriai volt, akárcsak az az irgalmas ember, aki egyedüliként segített a példabeszédben az útonállók csapdájába esett szerencsétlenen. Az pedig – a római százados –, aki a kereszt alatt elsőként felismerte, hogy Jézus Isten fia volt, rosszabb volt a zsidók szemében, mint egy szamáriai: pogány volt. De ez a kettősség már Krisztus születésekor is látható: nem más utasítja el Jézust, mint Heródes, a zsidók királya, a három pogány király viszont, akik a világ szélső határáról jöttek, elismerik őt.

A szamáriai asszony történetére visszatérve az előadó rámutatott, hogy a beszélgetés során Jézus nem erősíti meg sem Jeruzsálem kiváltságos helyét Isten imádásában, sem a szamáriaiak szent helyét, Garizimot, hanem azt mondja, hogy a valódi imádás Istent lélekben és igazságban imádni. Jézus megmutatja, hogy tervei egyetemesek, és nincs a világon szent hely igazán, sem Jeruzsálem, sem Mekka, sem Fatima, sem Međugorje, hanem az ember a leginkább szent hely: külön-külön minden ember, te és én. Boulad atya arról is beszélt, hogy a földi Jeruzsálem egy másik, mennyei Jeruzsálemnek a jelképe, előképe, ami éppen azt teszi lehetővé, hogy az emberiség mint teljesség személyessé válik egy emberben, egy népben, egy hagyományban – ilyen módon tehát Magyarországot is jelképezi.

Jeruzsálem egy boldog, zárt közösség volt, amely a pünkösd eseményében arra kapott meghívást, hogy kinyíljon a világ felé. Ennek az a Jézus által leírt menyegző a jelképe, amelyre a meghívottak: rokonok, barátok, szomszédok nem jönnek el, és Jézus mérgében mindenkit behív a lakomára. Az Egyház egy globális közösség, de az idők során klubbá is alakult, a katolikusok klubjává, akik birtokolják az igazságot, az üdvösséget és az új választott nép lettek – mondta Henri Boulad. A szerzetes szerint nagyon nem jó, hogy az Egyház egyetemes küldetése, a katolicitás elferdült, és az intézményrendszert, a piramist jelentő katolicizmus dominál. Ebben az értelemben Boulad atya véleménye szerint az Egyház történetében igazán csak két „egyetemes” zsinat volt, az első és az utolsó. A jeruzsálemi zsinat, amikor mindenki, a pogányok előtt is megnyitották az utat az Egyházba – véli a jezsuita szerzetes –, és a II. vatikáni zsinat, amikor újra mindenki felé, a nem keresztények, az ateisták, a laikusok felé is kinyílt az Egyház, és megláthattuk, hogy a Szentlélek sokkal szélesebben fúj, mint gondolnánk.

A II. vatikáni zsinat a globalizáció keresztény értelmezése, de még csak nagyon az elején tartunk, hogy az Egyház felvegye a zsinat ritmusát – tette hozzá Henri Boulad.

Hogy a világ végső soron egy hely, egy emberiség, a 20. században fogalmazódott meg, amikor a világháború után létrejött a nemzetek szövetsége, majd az ENSZ, és számtalan nemzetközi szervezet. Megfogalmazta ezt Marshall McLuhan a világfalu elméletében, de már korábban beszélt róla a nagy tudású jezsuita, Teilhard de Chardin is, a planetizáció szót használva. Mindannyiukat jóval megelőzte azonban, aki elsőként felhívta erre a figyelmet, maga Jézus, amikor azt mondta: egymás testvérei vagytok – hangsúlyozta Boulad atya. – A globalizáció tehát alapvetően nem idegen a kereszténységtől, de a mai globalizáció nem ezen az alapon nyugszik, megromlott.

Henri Boulad elismerte, nagyon örült, amikor az Európai Unió létrejött, hogy a sok évszázadig hadban álló nemzetek végre békében élnek. Ám most már látja, hogy létrejött Brüsszel, egy olyan központ, amit a láthatatlan kéz, a nemzetközi pénzvilág irányít. Brüsszel direktívákat ad, manipulál, kormányokat, elnököket támaszt és taszít le pont e támogatás tudatában. A jezsuita előadó e példán és a bankok hitelezési gyakorlatán keresztül mutatta be, hogy a sötétség, a sátán mennyire ott munkálkodik a globalizáción keresztül. Boulad atya szerint az iszlám is a láthatatlan kéz eszközévé vált e globális harcban. A masszív migráció mögött szerinte ott lapul Európa destabilizálásának terve, és ezt a széthullást az iszlamizáción keresztül kívánják megvalósítani.

Ugyanakkor egyetlen ember meg tudja változtatni a világot, ha a félresiklott globalizációt helyes irányba tudja állítani, vagyis a keresztény eszmény szerintivé formálja – fogalmazott Henri Boulad. – Ehhez azonban a kereszténységnek át kell gondolnia a hitét, és máshogy kell a világhoz szólnia. A történelem egyetlen végpontja az omega, azaz Krisztus misztikus teste, amely sejtekből épül fel, ezeket a sejteket pedig mi, egyes emberek alkotjuk. A keresztény alapon létrejövő globalizáció ezt építheti fel.

A több teremnyi nézőt vonzó előadás teljes egészében megtekinthető ITT. Henri Boulad gondolatait Madocsai Bea tolmácsolta francia nyelvről.

Fotó: Urbán Máté/Párbeszéd Háza

Agonás Szonja/Magyar Kurír