Hét nap, hét házasság története 2026-ban is (3.) – Istenre épült házasság: Enikő és József

Van, hogy egy elakadt fénymásoló és egy félreértett helyzet indít el egy életre szóló történetet. Medve József és felesége, Enikő története is így kezdődött: egy katolikus iskola folyosóján, egy papírt „megevő” gép mellett, ahol még egyikük sem sejtette, hogy a pillanatnyi bosszúság egyszer majd közös életté, családdá és több évtizedes házassággá érlelődik. 

Kapcsolatuk nem rohanva épült – volt benne kivárás, barátság, sok beszélgetés, nevetés, hit és tudatos döntések sora. Ma már pedagógusként, szülőként, házastársként és egymás legjobb barátaiként tekintenek vissza az útra, amelyen együtt járnak – örömökkel, próbatételekkel, mélypontokkal és újrakezdésekkel.

– Hol és milyen körülmények között találkoztak először? Hogyan emlékeznek vissza a kapcsolatuk kezdetére?

Enikő: Mindketten egy katolikus oktatási intézményben dolgoztunk, bár nem ugyanabban az épületben. Macit a gimnáziumi nyitott fénymásoló mellett láttam meg először, és meg voltam győződve róla, hogy ő a fénymásolószerelő. Kérdezgetni kezdtem, és hamar kiderült, hogy kollégák vagyunk, nem tartozik a műszaki dolgok szakértői közé, csak fénymásolni szeretett volna, de a gép „megette” a papírt.

Maci: Azt hiszem, akkor még egyikünk sem sejtette, hogy ebből a találkozásból házasság lesz. Én biztosan nem siettem el a dolgot.

Enikő: Hosszú „előkészítő időszak” előzte meg a kapcsolatunkat: körülbelül másfél évig programokat szerveztem, sütikkel próbáltam Maci közelébe kerülni, hogy alkalmunk legyen beszélgetni. Látszólag nem vette a lapot…

Maci: Ez igaz. Külsőleg nagyon nem olyan nőt képzeltem el magam mellé, mint Enikő, viszont ma is előttem van, ahogy a barátnőivel jókedvűen nevet, így nem bántam, hogy ismerkedni akar. És nehéz ellenállni valakinek, aki ilyen vidámságot hoz maga körül… meg finomabbnál finomabb sütiket. Mire kimondtuk, hogy együtt vagyunk, már nagyon jól ismertük egymást, biztos alapokra építkeztünk. Onnantól viszont felgyorsultak az események: egy éven belül házasságot kötöttünk.

– Miben volt más fiatalnak lenni akkor, mint a mai fiatalok számára? Mi segítette akkor a kapcsolat elmélyülését?

Enikő: Talán kevesebb inger vett körül minket, és a kapcsolatainkat nem „gyors megoldásokban” képzeltük el.

A mai ember ahhoz szokott, hogy mindent azonnal akar, és meg is kap, ami nem biztos, hogy jó, mert nincs mögötte küzdelem, ezért kevésbé tartja értékesnek.

Maci: Azokban az években még nem volt állandó online jelenlét, nem üzenetek jellemezték a kapcsolatunkat, hanem találkozások. Nem siettünk, hagytuk, hogy minden szépen alakuljon. És a hit. Nemcsak egy katolikus közegben dolgoztunk, ahol természetes volt Isten jelenlétére figyelni, hanem mindketten gyerekkorunktól kezdve tudtuk, hogy Isten ott van mellettünk, így a döntéseinket imádság is kísérte, nem csak érzelmek.

– Milyen közös álmokkal indultak el?

Maci: Egy stabil, Istenre épülő házasságot terveztünk, természetesen nem volt minden részlet kidolgozva, de tudtuk, hogy együtt, hitben szeretnénk élni.

Enikő: Családról, egymás támogatásáról, hűségről álmodtunk. Arról, hogy a hétköznapokban is valódi társai legyünk egymásnak – és hogy Istenre bízva magunkat, közösen menjünk tovább az úton.

– Hogyan változott meg az életük a gyermekek születésével? Mi volt a legnagyobb öröm, és mi a legnagyobb kihívás ebben az időszakban? Hogyan élték meg az egyensúlyt munka, család és párkapcsolat között?

Maci: A gyermekek születésével az életünk gyökeresen megváltozott – a szó legszebb értelmében. Gazdagabbak lettünk, új értelmet kaptak a mindennapok, és egy egészen másfajta felelősségre hívott bennünket az élet. A legnagyobb öröm az volt, ahogy láttuk őket növekedni, kibontakozni, önálló személyiséggé, majd felnőtté válni. Ma már külön öröm számunkra, hogy a gyermekeink is a családalapításra készülnek. (...)

– Volt-e olyan időszak, amikor különösen próbára tette a házasságukat az élet? Hogyan tanulták meg a konfliktusok kezelését? Mi segített abban, hogy együtt maradjanak nehezebb helyzetekben is?

Maci: Igen, voltak ilyen időszakok. Mi nem éltünk együtt házasság előtt, így már az elején komoly próbatétel volt az összecsiszolódás. Nagyon különböző karakterek vagyunk: Enikő állandóan pörög – egy olasz–spanyol nyelvtanártól ez talán nem is meglepő – szeret utazni, jönni-menni, beszélgetni, nevetni, emberek között lenni.

Enikő: Maci ezzel szemben nyugodtabb, megfontoltabb, jobban szereti az otthoni nyugalmat, az elmélyülést. Kezdetben nem volt mindig egyszerű, de idővel rájöttünk, hogy

nem egymást kell megváltoztatni, hanem megtanulni együtt élni a különbözőségeinkkel. Azt is meg kellett tanulnunk, hogy amit a másik csinál, az nem ellenem van, egyszerűen csak másképp működik.

(...)

Maci: A házasságunk legnagyobb próbatétele Enikő súlyos betegsége volt, amikor kiderült, hogy az is lehet, hogy csak heteink vannak hátra. Nehezen tudtam feldolgozni, hogy elveszíthetem Enikőt.

Enikő: Egy ilyen diagnózis hallatán az ember hirtelen mindent más szemmel lát, mint korábban, átértékeli az életét. Amikor az idő hirtelen végesnek tűnik, kiderül, hogy valójában mennyire nem fontosak az anyagi dolgok.

Visszanézve az életemre nem az jutott eszembe, hogy még nem volt BMW-m vagy hogy nem jutottam el Mexikóba. Az fájt igazán, ha visszagondoltam a kapcsolataimban megélt törésekre, hogy alkalmanként szeretetlen voltam azokkal, akik a legközelebb álltak hozzám:

a családommal, a barátaimmal, a kollégáimmal. Az, hogy bármennyire is törekedtem jó lenni, mégis okoztam sebeket másoknak, akarva vagy akaratlanul. Ebben a helyzetben mi az imába kapaszkodtunk és Istenre bíztuk magunkat.

– Mit tanácsolnának a mai fiatal pároknak?

Maci: Az iskolában is gyakran mondom a diákjaimnak:

a házasságuk legyen olyan, mint egy háromlábú szék. Ha csak ketten vannak benne, könnyen megbillenhet, de ha ott van a harmadik láb is – Isten –, akkor stabilan megáll.

Ne hagyják ki Istent a kapcsolatukból.

Enikő: Fontos az is, hogy merjék igazán megismerni egymást, és ne féljenek a mélységektől. A házasság zarándokút, együtt lehet – és kell – növekedni.

– Mi a hosszú házasság titka az Önök tapasztalata szerint?

Enikő: Az, hogy mi egymás legjobb barátai vagyunk. Mindent meg tudunk beszélni, az örömöket és a nehézségeket is, és nem félünk kimondani azt sem, amivel nehezebb szembenézni.

Maci: És az ima. A napi egyéni imádságaink mellett az első naptól kezdve minden este együtt imádkozunk. Ez nem mindig hosszú vagy „szép” ima, de közös, és ez akkor is összeköt bennünket, amikor éppen mosolyszünet van.

– Mit jelent Önöknek ma a házasság?

Enikő: Biztonságot, szabadságot és felelősséget egyszerre. Tudni azt, hogy nem vagyok egyedül, és hogy van kivel együtt hordozni az élet terheit és örömeit. Egy erős szövetség.

Maci: Azt, amire már gyerekként is vágytam. Olyan, mint egy érem, az egyik oldala Enikő, a másik én vagyok. Ketten vagyunk egy, elválaszthatatlanul.

A teljes beszélgetés ITT olvasható. 

Szerző: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Forrás: Miskolci Egyházmegye

Fotó: magánarchívum

Magyar Kurír