Heten vehették át a Magyar Örökség-díjakat

A kuratórium Magyar Örökség-díjban részesítette Kaszás Attila (1960-2007) színész művészetét. „Az a teremtő szellem, amely ily erővel tud jelen lenni napjainkban, sok-sok új ünnepet teremtve, szép magyar örökség. Volt, van egy kollégánk, aki határokat átívelni jött Budapestre, verset mondani, hegedülni, énekelni. Büszkék voltunk a társaságára, barátságára, ahogyan ő is büszke volt a családjára, barátságot szövő gasztrotehetségére, választékos borkultúránkat ajánló kedvére” – fogalmaz Szarvas József színművész laudációjában.

Elismerésben részesült a Bubnó Tamás által vezetett Szent Efrém Férfikar a keleti keresztény hagyományok őrzéséért. „Egyszerre régi és új, ősi és friss hagyományból merít és fejlődésre késztet – én ezt olvasom, ezt hallom ki az együttes ars poétikájából" – méltatta az együttest Kocsis Fülöp hajdúdorogi megyéspüspök.

Fülöp G. Dénes és felesége, Fülöpné Suba Ilona intézményalapító krisztusi szolgálatukért vehették át a díjat. Ötvös József esperes, a marosvásárhelyi vártemplom lelkésze szerint családközpontú életszemléletüknek kézzel fogható bizonyítéka a nagycsaládosok segítésével foglalkozó tevékenységük, az elveszett, kallódástól megmentett utcagyerekekért végzett munkájuk, valamint saját családi életük, hiszen négy gyermeket neveltek fel.

A kuratórium döntése szerint Magyar Örökség-díjat érdemelt a 175 éves, európai hírű Bókay-klinika gyermekgyógyászati és oktató tevékenysége is. Tulassay Tivadar gyermekgyógyász, egyetemi tanár laudációjában kiemeli: „A Bókay-klinikát, amely ma a Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekklinikája, 175 éve alapította Schöpf-Merei Ágoston Pesti Szegény Gyermekkórház néven. A gyermekkórház azóta folyamatosan működik, s napjainkban is szerte a világban megbecsült élenjáró intézmény.”

Kovács István költő szavai szerint a díjban részesülő Somogyi Győző festő- és grafikusművész „egész élete, mindennapi munkája és művészete a pusztulás, a pusztítás elleni harc. Ezért szervez hagyományőrző huszárcsapatot, fest történelmi zászlókat, s küzd, hogy a zászlóknak, mint annyi más országban, nálunk is legyen ünnepnapjuk. Évtizedekkel ezelőtt pedig ezért kezdett neki társával, Korényi Dalmával a kolhozosítással halálra ítélt falu, Salföld életre keltésének.”

Elismerésben részesült Gulyás Dénes énekművészete is. Batta András zenetörténész, egyetemi tanár méltatásában arra hívja fel a figyelmet, hogy „alig akad magyar operaénekes, aki egy Kodály-dal mélységeit, karaktergazdagságát, költészetét hozzá hasonlóan ki tudta bontani úgy, hogy közben megmaradt az eredeti, a népi-természetes kifejezésmód, amely oly titokzatosan fonódik össze Kodálynál a legmagasabb költészet remekeivel”.

Magyar Örökség-díjat vehetett át a Hajdú Táncegyüttes „nemzeti kincset hordozó közössége” is. Diószegi László történész-koreográfus méltatásában azt hangsúlyozza, hogy a magyar néptánchagyomány évtizedeken keresztül folytatott őrzése, ápolása és magas színvonalú bemutatása, a fiatalok tanítása és nevelése önmagában is elegendő a díj odaítéléséhez. Ezen túl a táncegyüttes megalakulása óta kiemelt figyelmet fordít a Hajdúság, Bihar és a Hortobágy hagyományainak felgyűjtésére és bemutatásra, s munkájuk eredményeként újraéledt a magyar puszta legendás pásztorkultúrája is.

Magyar Kurír