Hogyan szeret egy szent? Vajon egy hétköznapi ember számára is megélhető a szent szerelem? Mit taníthatnak nekünk, olvasóknak erről egy olasz házaspárnak az 1950-es években egymásnak írt szerelmes levelei?
A Magyarországon még kevéssé ismert, ám hazájában, Olaszországban annál népszerűbb szent életű feleség és édesanya, Gianna Beretta Molla, és férje, Pietro Molla egymásnak írt szerelmes leveleit először 2012-ben, két évvel Pietro Molla halála után adta közre a San Paolo Editioni, Elio Guerriero szerkesztésében. Ajánlói Angelo Scola bíboros, Milánó akkori érseke, illetve Angelo Comastri bíboros, a Szent Péter-bazilika ma már nyugalmazott főpapja voltak. A levelek szövegét pedig maga Gianna Emanuela Molla gondozta.
S hogy ez miért különösképpen is fontos? Azért, mert ő a házaspár negyedik és egyben utolsó gyermeke, akinek a megszületése feltette a koronát édesanyja, Gianna életszentségére. De erről egy kicsit később.
Az érdeklődőket Gergely-Papfalvy Bori köszöntötte, aki Tóth-Kuthy Bernadett-tel együtt a Margaretblog.hu szerkesztője.
A Margaretblog.hu online női magazin elnevezése Margaret Mead amerikai íróra és előadóra utal, aki az 1960–70-es években meghatározó szerepet töltött be a tömegmédiában. A blogot író tizenkét fiatal, hívő nő célkitűzését a kulturális antropológus hitvallása ihlette: „Soha ne kételkedj abban, hogy gondolkodó, elkötelezett emberek kis csoportja megváltoztathatja a világot!”
A házaspár hét közös évét felölelő levelezésének magyar nyelvű kiadása 2021. november 22-én jelent meg, s az időzítés nem véletlen: Szent II. János Pál pápa apostoli buzdítása a családról Familiaris consortio címmel éppen 40 évvel ezelőtt, 1981. november 22-én jelent meg. A dokumentum alapja az 1980-as püspöki szinódus, amelynek témája „a keresztény család mai feladatai” volt. Szent II. János Pál pápa a korábbi gyakorlattól eltérően apostoli buzdításában több esetben is szó szerint is idézte a szinódus javaslatait. A szöveg magyar nyelven nyomtatásban A családi közösség – Szent II. János Pál pápa apostoli buzdítása a keresztény család feladatairól a mai világban címmel először 2002-ben, a Szent István Társulatnál jelent meg, s Bíró László püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) akkori családreferense ajánlotta az olvasók figyelmébe. Most, megjelenésének 40. évfordulója kapcsán Marton Zsolt, az MKPK jelenlegi családreferens püspöke szavaival az Új Ember Kiadó ismét az olvasók kezébe adta.
A Familiaris consorcio enciklika II. János Pál pápa legmeghatározóbb írásai közé tartozik, hiszen a valóságnak azt a szeletét veszi górcső alá, amelyre napjainkban talán még fokozottabban kell odafigyelnünk, mint a dokumentum megjelenése idején. A házasság és a család talán sosem volt még akkora veszélyben, mint mostanában. Ez az írás azokat a legfontosabb tennivalókat foglalja össze, amelyek a családok életének Isten terve szerinti kibontakozásához szükségesek, s amelyeket a családoknak kell ellátniuk az Ő országának építésében.
A Párbeszéd Házában tartott beszélgetés elején Tokodi László OP, a Szent II. János Pál Intézet elnöke elmondta, ők is szerettek volna tisztelegni valamivel az évforduló előtt.
A Molla házaspár valóságos, hétköznapi, őszinte és a krisztusi szeretet fényét erőteljesen visszatükröző levélváltásai pontosan illeszkednek e dokumentumhoz, így született meg az ötlet, hogy az évforduló alkalmából ezt a különleges és egyedülálló könyvet adjuk az olvasók kezébe magyar nyelven
– osztotta meg a közönséggel a kiadói szándékot a domonkos szerzetes.
A kötet pedig valóban egészen különleges és egyúttal a maga nemében egyedülálló: meghitt utazásra hív egy nem is akármilyen világba: a levelek révén egészen közelről nyerünk pillantást egy szent hétköznapi életébe – vagy akár megfordítva, egy hétköznapi szent életébe. Megismerhetjük legszemélyesebb, legintimebb gondolatait, érzéseit, ezáltal pedig bizonyos mértékig részesévé válhatunk a szent életű házaspár hétköznapjainak is.
És még ennél is többet kapunk: mintát a kommunikáció azon tiszta és szép, Istennek tetsző módjára, amely képes egymáshoz édesgetni két még zárkózott, de már nyílni vágyó s arra kész szívet; amely aztán képes akár nagy távolságból, az ólálkodó magány árnyékában is felszítani és lobogásban tartani a hitvesi szerelem tüzét; példát, hogy a házastársak hogyan erősíthetik meg egymást és egymás Gondviselésbe vetett hitét a gyötrő aggodalmak, fájdalmak, félelmek idején; hogy hogyan adhatják tanújelét a másik iránti elköteleződésüknek és az egymás iránt érzett mélységes szeretetüknek időről időre;
s megmutatja azt is, hogyan merjünk örülni Isten gyönyörű teremtett világának, s hogyan fogadjuk el az Ő számunkra készített ajándékait.
Levelezésük elolvasása és befogadása révén a szentség és a szerelem kapcsolata új megvilágításba kerül, és azt is megérthetjük:
Istent boldoggá teszi az ember boldogsága.
„A kötet, amit a kezünkben tartunk, »megbotránkoztató«! Ráadásul talán éppen a hívők, a keresztények tartják majd annak, a kevésbé vallásosak pedig lehet, hogy élvezettel olvassák. Fennáll a veszélye ugyanis annak, hogy ugyanaz történik a könyvben található levelek szerzőivel, mint Jézussal a saját falujában – e gondolattal kezdi a magyar kiadáshoz fűzött előszavát Tokodi László, aki ezt Gergely-Papfalvy Bori kérdésére reagálva ismét megerősítette: „A szent és a profán találkozása valóban botrányos.”
Hát persze, hiszen nem sűrűn adatik meg, hogy egy szent szerelmes leveleit olvasgathatjuk. Egyáltalán volt már ilyenben részünk? – tette fel a kérdést Tokodi László, s rögtön válaszolt is rá: nem igazán. Ugyanakkor mégis szinte természetesnek tűnik.
Szent Gianna Beretta Molla és férje, Pietro Molla ugyanis majdhogynem kortársai az olvasónak, s ahogyan erre Tóth-Kuthy Bernadett is rávilágított, hús-vér emberek, akikkel azonosulhatunk, akiket megérthetünk. Gianna és Pietro egyben az örök női és férfi archetípus megtestesítői is. Fájdalmas-gyönyörű közös útjuk a szemünk előtt indul Pietro Molla első, Stockholmban – a férfi sokat utazott, ennek is köszönhetjük e leveleket –, 1955. január 12-én kelt, még szerényen tartózkodó üzenetével, amelyre Gianna ugyan több mint egy hónappal később, február 21-én, de már meghitt hangon tegeződést ajánlva válaszol, s amelyben gyakorlatilag le is fekteti e közös út vezérlő elvét: „Igazán szeretnélek boldoggá tenni, és az lenni, akire vágysz: jó, megértő, és kész az áldozatokra, amelyeket az élet megkövetel tőlünk.” Az idő előrehaladtával kirajzolódik a teljes ív: a jegyesség leveleit a házasság első éveinek üzenetváltásai követik, amelyeket főleg Pietro üzleti útjai alatt írtak egymásnak a szerelmesek 1955 decembere és 1959 februárja között, majd a férj egy hosszabb, 1959 április 26. és június 16. közötti, egyesült államokbeli utazásának házasságukra gyakorolt hatásait ismerhetjük meg őszinte soraikból. S végül elolvashatjuk az érett házasok levelezését is 1959-től 1961 végéig.
Sok olyan házasságot láttam már, amely jóval hosszabb időt kapott itt a földön, mint hét esztendő, mégis, fele ennyire sem volt tartalmas és intenzív, mint Gianna és Pietro kapcsolata”
– állapította meg Tokodi László.
Annak eldöntését, hogy mindegyik írás szerelmes levélnek tekinthető-e, az olvasóra bízhatjuk – magyarázza a domonkos szerzetes, megjegyezve, hogy Aquinói Szent Tamás szerint mindenféle szeretet alapjában véve amor, így az isteni szeretet is (vö. Summa Theologiae I-II q. 3., a. 4.). A levelekben ezzel együtt romantikából sincs hiány – teszi hozzá.
Abban, ahogyan ez a két ember egymás felé fordul, egymást szereti, s egymásnak a legfőbb jót, az üdvösséget akarja, abban az Isten legmélyebb szeretetét érhetjük tetten teremtménye, az ember iránt.”
„Bátran ki kell mondani, hogy egy estélyi ruha vásárlása, az érzelmes becézgetés, a bevásárlólista, az őrülten szeretett személyt ábrázoló fénykép csókolgatása, a szerelmet megvalló rózsák ajándékozása, a szerelmes vágyakozás a kedves után, a romantikus érzelmektől túlcsorduló imádság, a kedves arcvonásainak felfedezése a közös gyermekekben, a cumisüveg, a munkahelyi gondokkal küszködő házastárs vigasztalása, vagy bármi ezekhez hasonló igazán emberi megnyilvánulás, a házaspárok életszentségének szerves részét képezi” – olvasható ugyancsak a kötet előszavában. Erről is szó esett: Bori és Bernadett is kiemelték, hogy nagyon emberiek ezek a levelek, s éppen e jellemzőjük által adnak okot az olvasónak is a reményre, s bíztathatják a törekvésre: az életszentség elérhető, a házasság szentségét a mindennapok rohanása és feladatai között is lehetséges őrizni és egymás számára életadó forrássá tenni. A Margaret Blog szerzői azt is kiemelték, sem Gianna, sem Pietro nem volt nagyon fiatal, amikor szerelmük kibomlott, ami ugyancsak bátorítására lehet mindazoknak, akik húszas éveik végén, vagy harmincas éveikben járva még a szerelmet keresik.
„Egy anya a milánói egyházmegyében, hogy életet adjon újszülöttjének, megfontolt alázattal feláldozta a saját életét” – jellemezte Szent VI. Pál pápa Giannát 1973-ban, egy Rómában elmondott Úrangyala imádság előtt.
Gianna ugyanis életvédő szent is, aki egyértelműen zárta ki az abortusz lehetőségét még akkor is, amikor ő maga életveszélybe került.
S itt kanyarodhatunk vissza Gianna Emanuela Molla alakjához, aki édesapja leveleit annak halála után – akaratával megegyezően – végül sajtó alá rendezte, hogy végre a maga teljességében, mélységében és szépségében tárulhasson fel mindannyiunk előtt a Molla házaspár példaadó kapcsolata és házassága.
Emanuela Gianna negyedik és egyben utolsó gyermekeként látott napvilágot. Már a várandósság egészen korai szakaszában kiderült, hogy az asszony méhében a gyermekkel együtt egy daganat is növekszik, mely mindkettőjük életét veszélybe sodorja. Gianna számára egy pillanatig sem volt kérdés, hogy ha választani kell, kinek az életét mentsék. „Mentsd meg a gyermeket” – kérlelte férjét, aki alázatos szívvel és az Istenbe vetett legmélyebb bizalommal fogadta el felesége kérését. Giannát megoperálták, s bár ez volt a legkockázatosabb megoldás, csak a daganatot távolították el, ügyelve arra, hogy a gyermeknek ne essék baja. Nem sokkal azután azonban, hogy kislányának életet adott, Gianna fertőzést kapott. Az orvosok nem tudták megmenteni, és egy hétnyi szenvedés után elhunyt.
Gianna önfeláldozása nem hirtelen döntés, hanem mélyen megélt Istenre hagyatkozás, amely a mindennapok egyszerű, ám legtisztább szeretetéből sarjadt ki.
„Egészen különös élmény volt a magyar kiadással kapcsolatban Emanuelával levelezni és kapcsolatot tartani – osztotta meg a közönséggel Tokodi László –, hiszen ő az, akinek az élete beteljesítette Gianna önfeláldozását.” Az olasz kiadó Pietro Mollát már Gianna leveleinek első kiadása idején megkereste, hogy a teljesség jegyében mindkét fél levelei megjelenhessenek, ám a férfi ezt akkor szemérmes természetéhez híven elutasította. Lányának azonban beszélt a kérésről, s beleegyezett a levelek halála utáni megjelentetéséhez. Az, hogy az édesapa leveleit lánya, Gianna Emanuela Molla személyesen ajánlja és saját maga adja kezünkbe, egyedülállóan meghitt közeget teremt az elolvasásukra.
A könyvet olvasva nem egy fiktív szerelmi kapcsolat bontakozik ki az olvasó előtt, éppen ellenkezőleg: megrázó, elementáris erővel két ember igazi földi életének izgalma és kézzelfogható valósága tárul fel, mely során soha, egyetlen pillanatra, még a kétségek és gyötrelmek idején sem kérdőjeleződött meg, hogy ennek az életnek a fókuszában Isten és az Ő mindennél hatalmasabb szeretete áll. A Molla házaspár Isten közelségében élte mindennapjait, s ez tartotta meg és erősítette napról napra szerelmüket.
A beszélgetőpartnerek egyetértettek abban, hogy
a könyv egyaránt megszólíthatja a még párválasztás előtt állókat, legyenek nők vagy férfiak, de szól a már jegyben járókhoz is, és haszonnal forgathatják a házaspárok is, bármely szakaszában járjanak is közös útjuknak.
Szent Gianna Beretta Molla életéről ITT olvashatnak bővebben. A könyv pedig ITT előrendelhető.
Szerző: Horogszegi-Lenhardt Erika
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria